Vida Ferenc

Vida Ferenc (Csongrád, 1911. május 4. – Budapest, 1990. november 7.) kommunista jogász, bíró, többek között a Nagy Imre-per bírája.

Élete

Egy jómódú ügyvéd apa fiaként született. 1932–33-ban részt vett a cionista mozgalomban, 1934-ben elvégezte a szegedi jogi akadémiát, majd 1934-ben Tel-Avivban a helyi Palesztinai Kommunista Párt megalapításában közreműködött. 1935-től visszatért Magyarországra és ügyvédjelöltként dolgozott. Közben az illegális kommunista mozgalomban is részt vett. Ekkor vált ismertté „Tunisz” fedőnéven, mivel jellegzetesen arabos külseje volt. 1942-ben illegális kommunista szervezkedésért, a Függetlenség Mozgalombeli tevékenységéért életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték.

Magyarország német megszállása után Németországba hurcolták. A második világháborút követően visszatért Magyarországra és ügyvédként kezdett dolgozni. 1945 júliusában a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) budapesti V. kerületi pártbizottságának titkára, 1946 februárja és 1949 februárja között a Belügyminisztérium tanácsosa, majd az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának alosztályvezetője lett. 1949 júniusától Állami Ellenőrzési Központban volt osztályvezető. 1951 decemberétől az Igazságügy Minisztériumban dolgozott, 1953. november 8-ától 1972. október 31-éig a Legfelsőbb Bíróságon. Legmagasabb beosztása a kollégiumvezető-helyettesi volt. Innen vonult nyugdíjba.

Szerepe az 1956-os forradalom utáni megtorlásban

1958. június 15-én a Legfelsőbb Bíróság általa vezett Népbírósági Tanácsa Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Donáth Ferencet, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának volt tagját 12 évi börtönre, Gimes Miklós újságírót halálra, Tildy Zoltán volt köztársasági elnököt, a Nagy Imre-kormány államminiszterét 6 évi börtönre, Maléter Pál honvédelmi minisztert halálra, Kopácsi Sándort, a nemzetőrség helyettes parancsnokát életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst, a kormány sajtófőnökét 5 évi börtönre ítélte.

Vida Ferenc haláláig tagadta, hogy az MSZMP vezetői illetve maga Kádár János utasította volna a halálos ítéletek meghozatalára. Mindenesetre az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében nyújtott tevékenységének elismeréseként a kádári vezetés kitüntetette a Magyar Szabadság Érdeméremmel.

Nevéhez fűződik még többek között Déry Tibor és társai, Erdős Péter, Haraszti Sándor és társai, Kardos László és társai, Lőcsei Pál, Mérei Ferenc és társai, Zsámboki Zoltán és társai, a Corvin közi felkelők fegyveres parancsnoka, Iván Kovács László és társai, a csepeli felkelők, Szente Károly és társai ellen lefolytatott per.

1956-os tevékenysége miatt az általa vezetett tanács összesen húsz ember ellen hozott halálbüntetést első vagy másodfokon.

Lásd még

• Az 1956 utáni megtorlás során kivégzettek listája
• Tutsek Gusztáv

Külső hivatkozások

• Vida nem bánta meg – Magyar Nemzet Online, 2008. június 15.
• Vérbírák sztahanovistái – Népszabadság, 2008. június 15.
• Túlórázó hóhér – Magyar Hírlap, 2007. június 15.