Victor de Broglie

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Victor de Broglie
Victor, 3rd duc de Broglie.jpg
Született
1785. november 28.
Párizs
Elhunyt
1870. január 25. (84 évesen)
Párizs
Gyermekei Albert de Broglie
Foglalkozása politikus
író
diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Victor de Broglie témájú médiaállományokat.

Achille-Charles-Léonce-Victor de Broglie (Párizs, 1785. december 1.[1] – Párizs, 1870. január 25.) herceg és francia pair, Franciaország 4. miniszterelnöke.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pályáját I. Napóleon alatt kezdte meg mint államtanácsos, majd katonai intendáns lett. Ilyen minőségben a francia hadsereget 1809-ben Vas megyén át Győrig kísérte és szemtanúja volt a magyar inszurrekció győri vereségének. Később követségi tanácsos lett Bécsben, Prágában és Varsóban. 1814-ben pairré nevezték ki, a liberális eszmék táborában küzdött; Ney marsall híres perében a vádlott felmentésére szavazott és a pair-kamarában kikelt az udvar reakciós politikája ellen. Mint Guizot elvtársa, a doktrinerekhez tartozott és az alkotmányos örökös monarchia elveit vallotta.

1816-ban Pisában feleségül vette Hedvig Gustava Albertina de Staël-Holstein bárókisasszonyt (1797–1838), Germaine de Staël írónő és Eric Magnus de Staël von Holstein báró leányát, Jacques Neckernek, XVI. Lajos francia király volt pénzügyminiszterének unokáját.

A júliusi forradalom után az államtanács elnöke, a kultusz- és közoktatásügyek minisztere lett, de már ugyanazon év novemberében a többi doktrinerekkel együtt visszalépett. 1832 októbertől 1834 áprilisig és azután 1834 novemberétől 1836 februárjáig külügyminiszter, rövid ideig pedig az államtanács elnöke volt; később azonban minden kabinetalakításra vonatkozó ajánlatot visszautasított.

1847-ben mint nagykövet Londonba ment, ahonnan 1848 márciusában az új (forradalmi kormány) visszahívta. 1849 májusában belépett a nemzetgyűlésbe, ahol csakhamar a jobboldali párt egyik vezére lett. 1851-ben a biztonsági választmány elnökévé választatott, tiltakozott a december 2-ai államcsíny ellen és azután a magánéletbe vonult vissza. 1855-ben az akadémia tagjai közé választotta; de politikai szerepre többé nem áhítozott. Irodalmi műveit e címmel adta ki: Écrits et discours (Párizs, 1863, 3 kötet). Hátrahagyott irataiból adta ki fia a következő műveket: Vues sur le gouvernement de la France (1870, 2. kiad. 1871) és Le libre échange et l’impôt (1879).[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Születési dátuma vitatott, a francia akadémia oldalán 1785. november 29. található, a Wikidatában 1785. november 28. szerepel.
  2. V. ö. Guizot, Le duc de B. (Párizs, 1872). Balogh J., A francia okkupáció Vasmegyében. 1885.