Victor Cousin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Victor Cousin az 1850-es években

Victor Cousin (Párizs, 1792. november 2.Cannes, 1867. január 14.) francia filozófus, közoktatásügyi miniszter.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja szegény kézműves volt. Mint az école normale kitűnő tanulóját tanárai, Pierre-Paul Royer-Collard és Maine de Biran a filozófiába vezették be. 1814-ben ennek az iskolának tanítója, a következő évben Royer-Collard helyettesítője lett a Sorbonne-on, ahol a skót filozófia szellemében adott elő. 1817-ben Németországba ment, majd Hegellel, 1818-ben Schellinggel is megismerkedett. Franciaországba a német filozófiát vitte be. Szabadelvű szelleme miatt a kormány 1821-ben eltiltotta sorbonne-i előadásaitól és amikor 1822-ben az école normale-t is feloszlatták, Cousin állás nélkül maradt. Ekkor nevelőnek ment, majd 1824-ben második németországi útjára indult. Drezdában a porosz kormány kívánságára - mely karbonarinak tartotta - elfogták és Berlinbe vitték. Visszatérve Párizsba, az új kormány visszahelyezte tanszékére. Ekkor szerzett magának ékesszóló és előkelő előadásaival rendkívüli hírt, népszerűséget és befolyást. 1830-ban az akadémia tagja, majd államtanácsos, a közoktatás főfelügyelője, az école normale igazgatója és 1832-ben Franciaország kinevezett pairje. 1831-ben a kormány megbízásából beutazta Németországot, hogy ennek tanügyéről hivatalos jelentést tegyen; a feladatnak egy egykötetes munkával felelt meg: De l'instruction publique dans quelques pays de l'Allemagne et particuliérement en Prusse (3 kiad. Párizs 1840). Magyarra fordította Bártfay Kálmán (Pest 1844). Hasonló célból járta be később Hollandiát és írta meg: De l'instr. Publique en Hollande című munkáját (u. o. 1837). Adolphe Thiers minisztériumában 1840. március 1-jén átvette a közoktatásügyi tárcát, de már októberben lemondott és ezután csak tudományának és az írói pályának élt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei között említést érdemelnek Proklos (5 k. 1820-25) és Abelard (2 kiad. 1849-59) munkáinak kiadásai. Pluto (8. kiad. 1825-40), Descartes (6 k. 1824-26) és Termemann német filozófiatörténetének (2. K. 1831) fordítása, részben kiadása; továbbá Fragments philosophiques (1826), Nouveaux Fragments (1829) Étude sur Pascal (6. Kiad. 1877), Cours de philosophie (1836). Két főműve: Le Vrai, le Beau et le Bien (1817, 23. Kiad. 1881) és Cours de l'histoire de la philosophie moderne (8 k. 1841, 7. kiad 1866). Összes műveit kiadta 22 kötetben (1846-47), ebből tisztán filozófiára tartozik 12 kötet.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendszerét ő maga eklekticizmusnak mondja; feladatának tekinti, közvetíteni a skót irány közt, mely metafizikát nem ismer és a német irány közt, mely a priori metafizikát hirdeti. Öregkorában különösen a XVII. század társadalmával és előkelő női alakjaival foglalkozott; ekkor írta: Me de Longueville (1853), Me Sable (1854), Me d. Chevreux (1856), La société francaise au XVII. siécle (2 k. 1858) stb.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]