Aliivibrio fischeri
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Aliivibrio fischeri Urbanczyk, Ast, Higgins, Carson & Dunlap 2007 | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
|
Vibrio fischeri (Beijerinck 1889) | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Aliivibrio fischeri témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Aliivibrio fischeri témájú kategóriát. |
Az Aliivibrio fischeri egy Gram-negatív, pálcika alakú baktérium, ami nagy számban fordul elő a Föld óceánjaiban.[1] Az A. fischeri biolumineszcens képességgel rendelkezik, és általában különböző tengeri állatokkal, például a kurtafarkú tintahallal való obligát szimbiózisban fordul elő.
A kurtafarkú tintahal (Euprymnascolopes), mely Hawaii mellett az óceánban él, világítani tud az A. fischeri segítségével.[2] Éjszakánként halvány fénnyel világítanak, nappal pedig elbújnak a tengerfenéken.[3] A tintahal a felszíni vizeken táplálkozik éjjelente, de ilyenkor egyben lehetséges táplálék is a ragadozó halak számára. A Hold fénye épp elegendő lehet, hogy a ragadozók könnyen felfedezzék a vízben úszkáló tintahalakat. Pontosabban könnyen felfedeznék, ha a tintahal által kibocsátott halvány, lefele irányuló fény nem akadályozná meg, hogy a tintahalat az árnyékuk láthatóvá tegye.
A tintahalak fényét a speciális világítószervükben élő A. fisheri baktériumok[4] adják. Az ikrákból kikelő ivadékokban még nem található meg ez a baktérium, hanem életük korai fázisában a tengervízből veszik fel őket (horizontális szimbiontatranszfer).
A folyamat a következő: a fényképző szerv külső felületén egy speciális nyák jelenik meg és csillós karok nőnek, melyek a vízben lévő baktériumokat a nyákhoz hajtják. A baktériumok hatására a nyákos felületből kiindulva vékony járatok alakulnak ki, melyeken keresztül a baktériumok a fényképző szervbe jutnak. Ezután a nyák és a járatok megszűnnek, az állat kívülről nem vesz fel baktériumokat.
A fényképző szerv azonban nem kellemes hely a legtöbb baktérium számára, mert magas koncentrációban tartalmaz hidrogén-peroxidázt. A Vibrio fisheri kivétel ilyen szempontból, mert van egy speciális luciferáz nevű enzime.[5] A luciferáz enzim a veszélyes oxigénionokat fogyasztja, s közben a felszabaduló energia fény formájában távozik.
A gazdaállat „fertőtlenítőjét” csak az A. fisheri baktérium éli túl, és mellékesen világítást szolgáltat a gazdának. A kifejlett tintahal 3–5 cm hosszú, és a baktériumok fényét speciális lencsékkel, tükrökkel és színszűrővel állítja be a kívánt irányúra és színűre.[3] A gazda tintahal a fertőtlenítőszer mellett tápanyagban gazdag környezetet biztosít a baktériumok számra, ahol azok gyorsan szaporodnak. Reggelente – amikor vége a „szolgálatnak”, megszabadul a baktériumok 90-95%-ától, hogy estére megint optimális méretű populáció lakja be a fényképző szervét.
Irodalom[szerkesztés]
- Scheuring István: A mikrobák védelmében. (hely nélkül): Természet Világa. 2013. 60–63. o.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- https://web.archive.org/web/20140106140041/http://ttk.pte.hu/biologia/genetika/mbiol/mb2012/molBiol5.pdf
- https://web.archive.org/web/20150212065853/http://web.mst.edu/~microbio/BIO221_2004/V_fischeri.htm
- http://www.lifesci.ucsb.edu/~biolum/
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Madigan M, Martinko J (editors). Brock Biology of Microorganisms, 11th ed., Prentice Hall (2005). ISBN 0-13-144329-1
- ↑ Scheuring István: A mikrobák védelmében. Természet Világa 144. évf. 2. szám, 60-64. oldal (2013)
- ↑ a b http://www.devbio.bilogy.gatech.edu/?page_id=303[halott link]
- ↑ Archivált másolat. [2015. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 14.)
- ↑ Archivált másolat. [2014. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 14.)
