Vibrafon

A vibrafon (elnevezése a latin vibrare – rezegni szóból) dallamjátszó ütőhangszer.

Az 1920-as években találták fel. Először a dzsesszben alkalmazták.

Könnyűfém lapjainak elrendezése klaviatúraszerű. Hangterjedelme: f-f3.

Különböző keménységű ütőkkel játszanak rajta. A megütött lapok alatt cső alakú, hangolt rezonátorok helyezkednek el. A felső csővégeken lévő elektromos meghajtású forgószelepek váltakozva nyitják és zárják a rezonátorokat, így jön létre a vibrafonra jellemző hangzás. A zenész a szelepek fordulatsebességének változtatásával módosíthatja a vibratót.

Egy-egy hang időtartamát hangfogó szerkezettel (pedállal) szabályozzák.

Felvétel az 1940-es évekből

Híres vibrafonosok

• Gary Burton [1]
• David Friedman
• Lionel Hampton [2]
• Milt Jackson, (Modern Jazz Quartet)
• Beamter Jenő
• Dave Samuels
• Szaniszló Richárd [3]
• Tommy Vig [4]

Vibrafon a komolyzenében

• Alban Berg: Lulu, 1937
• Darius Milhaud: Koncert vibrafonra és marimbára, 1947
• Pierre Boulez: Le marteau sans maître, 1954.
• Tommy Vig: Concerto klarinétra, vibrafonra és zenekarra, Concerto vibrafonra és zenekarra

Forrás

• Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 963-330-572-3