Vibrafon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vibes-mallets.jpg

A vibrafon (elnevezése a latin vibrare – rezegni szóból) dallamjátszó ütőhangszer.

Az 1920-as években találták fel. Először a dzsesszben alkalmazták.

Könnyűfém lapjainak elrendezése klaviatúraszerű. Hangterjedelme: f-f3.

Különböző keménységű ütőkkel játszanak rajta. A megütött lapok alatt cső alakú, hangolt rezonátorok helyezkednek el. A felső csővégeken lévő elektromos meghajtású forgószelepek váltakozva nyitják és zárják a rezonátorokat, így jön létre a vibrafonra jellemző hangzás. A zenész a szelepek fordulatsebességének változtatásával módosíthatja a vibratót.

Egy-egy hang időtartamát hangfogó szerkezettel (pedállal) szabályozzák.

Felvétel az 1940-es évekből
Vibraphone.jpg

Híres vibrafonosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vibrafon a komolyzenében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 963-330-572-3