Viaszlazac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Viaszlazac
Osmerus eperlanus.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Bűzöslazac-alakúak (Osmeriformes)
Alrend: Bűzöslazac-alkatúak (Osmeroidei)
Öregcsalád: Osmeroidea
Család: Bűzöslazacfélék (Osmeridae)
Nem: Osmerus
Faj: O. eperlanus
Tudományos név
Osmerus eperlanus
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Viaszlazac témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Viaszlazac témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Viaszlazac témájú kategóriát.

A viaszlazac (Osmerus eperlanus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a bűzöslazac-alakúak (Osmeriformes) rendjébe, ezen belül a bűzöslazacfélék (Osmeridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A viaszlazac a Vizcayai-öböltől Dél-Norvégiáig terjedő terület parti vizeiben és folyótorkolataiban található meg. 32 méteres mélységig lehatol. Még előfordul az Északi-tengerben, Anglia és Írország partjainál, valamint a Balti-tengerben és ennek a part menti mély tavaiban is.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakja: A hal teste karcsú, oldalról csak kevéssé lapított, áttetsző, feje hosszú, orra hegyes. 60-65 kicsi, finom és könnyen leváló pikkelye van; oldalvonala a mellúszók felett ér véget. Szájrése széles, a szem hátulsó szegélyéig ér; állkapocscsontja (mandibula) igen erősen fogazott. Szemének átmérője 1½-2½-szer kisebb az orr hosszánál. A hasúszók elülső tövi része a hátúszó első sugara alá esik.

Színezete': Háta szürkészöld, oldala ezüstösen csillogó, hasa fehéres. Ívás idején fémesen csillogó hosszanti szalagja van. Farokúszója sötéten szegett.

Mérete: Testhossza édesvizekben 10-15 centiméter, legfeljebb 20 centiméter. A tengerben 15-18 centiméter, legfeljebb 30 centiméter.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tápláléka planktonrákok és kisebb halak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vándoralakok íváskor (március-április) gyakran nagy csapatokban hatolnak be a folyók alsó szakaszára. A 0,6-0,9 milliméter átmérőjű ikrákat a nőstény (nagysága szerint 9000-40 000) homoktalajra és vízinövényekre ragasztja. A kelési idő 2-5 hét. Amikor az ivadék a 4-5 centiméteres nagyságot eléri, a tengerbe vándorol.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]