Vezérlőkocsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
MÁV BDt vezérlőkocsi
MÁV legújabb beszerzésű, német eredetű vezérlőkocsija
A DB 200 km/h sebességű vezérlőkocsija
SNCB vezérlőkocsi
Amerikai Superliner vezérlőkocsi

A vezérlőkocsi olyan vasúti személykocsi, melynek egyik végén vezetőfülke van, innen irányítani lehet a szerelvény másik végén lévő mozdonyt, illetve működtetni a vonat fékberendezését. Így ingázni lehet vele két végállomás között, az egyik irányban a mozdonyról, a másik irányban a vezérlőkocsiról működtetve a vonat mozdonyát. A két végállomáson nincs szükség a szerelvény megbontására és tolatási műveletekre, rövid idő alatt megfordulhat a vonat.

Használata nagyon elterjedt a német DB, a svájci SBB, az osztrák ÖBB, az olasz FS vasutakon.

A MÁV-nál használatos vezérlőkocsik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • BDt 100: poggyászteres vezérlőkocsi az M41 dízelmozdony-sorozathoz, analóg rendszerrel, 100-149 közötti pályaszámokon
  • BDt/BDbt 300: poggyászteres vezérlőkocsi a V43 1000-es villanymozdony-sorozathoz, analóg rendszerrel, 300-378 közötti pályaszámokon
  • BDt 400: felújított, digitális rendszerű poggyászteres vezérlőkocsi, 400-405 közötti pályaszámokon V43 1000-es és V43 2000-es villanymozdony-sorozatokhoz, 406-455 között kizárólag V43 2000-es villanymozdonyokhoz
  • Btx 000: vezérlőkocsi az MDmot poggyászteres dízelmotorvonat-sorozathoz (zárt szerelvényként közlekedik), 000-039 pályaszámokon
  • Bybdtee 000: vezérlőkocsi a V43 3000-es villanymozdony-sorozathoz, ZWS digitális rendszerrel ellátva, 000-026 pályaszámokon
  • Btzx 800: vezérlőkocsi az InterPicivé átalakított Bzmot dízel motorkocsikhoz, 800-804 közötti pályaszámokon
  • Bmxt 000: vezérlőkocsi a BDVmot sorozatú villamos motorkocsikhoz, 001-020 pályaszámokon
  • Bmxt 200: vezérlőkocsi a BVhmot sorozatú villamos motorkocsikhoz, 200-201 pályaszámokon
  • Bmxtz 000: vezérlőkocsi a BVmot sorozatú InterCity-motorvonatokhoz, 001-003 pályaszámokon

Vezérlőkocsik a távolsági forgalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vezérlőkocsis közlekedés a vasutakon egészen az 1990-es évek közepéig szinte kizárólag az elővárosi forgalomban volt megtalálható. A Német Szövetségi Vasútnál, a DB-nél 1992-ben hoztak döntést arról, hogy a vezérlőkocsikat a távolsági forgalomba is bevonják, így 1995-től az IC- és IR-vonatok részben vezérlőkocsival ellátott ingavonatként közlekednek. A döntést elősegítette a vezérlőkocsis közlekedésből való előnyök felismerése, valamint az egyes nagy vasúti csomópontok, elsősorban Frankfurt am Main forgalmi szempontból való túlterheltsége is kikényszerítette.

Előnyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • tolatási munkák csökkenése,
  • fékpróbák egyszerűsödése,
  • a gépmenetek számának csökkenése,
  • a mozdonyok szerelvényekkel megtett üres menetei számának csökkenése,
  • vontatójármű megtakarítás,
  • menetidő-csökkenés,
  • a személyzeti idők jobb kihasználása,
  • rövidebb vágányfoglaltsági idők révén az állomás teljesítményének növekedése.

Biztonság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vezérlőkocsiknál, különösen a nagysebességű távolsági forgalmú járműveknél fontos kérdés közlekedésbiztonsági szempontból a járművezetők védelme. Míg a másik vasúti járművel, vonattal való frontális ütközés ugyan majdhogynem kizárható, de nem így a tolatási balesetek, illetve az útátjárókban a közúti járművekkel történő ütközések.

Mind a tolatási baleseteknél, mind pedig a közúti járművekkel történő ütközéseknél elsősorban a vezérlőkocsin szolgálatot teljesítő járművezető a legveszélyeztetettebb személy. A védelmére mind a járművezetői fülkét, mind a szélvédő ablakot/üveget megfelelő stabilan kell kiképezni. A padlómagasságnak el kell érni – a német előírások szerint – az 1400 mm-t. A járművezetőnek biztosítani kell menekülési utat, lehetőséget a kocsi belsejébe. A nagysebességű vezérlőkocsik alkalmazásának bevezetésénél módosították az utasításokat is, amelyek korábban a csak elővárosi forgalomban közlekedő vezérlőkocsiknál a sebességet 140 km/h értékben maximalizálták és az elöl működő vezérlőkocsival csak kilenc kocsit lehetett továbbítani.

A DB vezérlőkocsik története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Német Vasút DB Bpmbdzf sorozatú vezérlőkocsik Budapest és Köln Hauptbahnhof között rendszeresen közlekedtek a Liszt Ferenc EuroCity vonatban. A vezérlőkocsik a MÁV hálózaton az Egyesített éberségi és vonatbefolyásoló berendezés (EÉVB) beépítéséig, a vezetőállás MÁV üzemre való átalakításáig csak kocsiként működhettek. Időközben a DB kivonta a vezérlőkocsi szerelvényt az ÖBB-MÁV irányú közlekedésből.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vezérlőkocsi témájú médiaállományokat.
  • www.Vasútgépészet.hu dr. Csiba József divízióvezető-helyettes, MÁV Rt. Gépészeti Szakigazgatóság
  • IC-Steuerwagen Bpmbdzf 297. DienstleisungsZentrum Bildung. München, 1997. O2., 15 p.
  • Johannes Nawrotzki: InterCity-Wagen Bpmbdzf 297. Deine Bahn 8/97. 476.-479. p.
  • Hagen Freise: Steuerwagen für den Fernverkehr der Deutschen Bahn AG. ZET+DET Glas. Ann. 122. (1998) Nr. 8. August, 313.-328. p.
  • InterCity-Steuerwagen Bpmbdzf 297 mit Wendezugeinrichtung und Mehrzweckabteil. Kurzbeschreibung. PFA, Dezember 1997, 25 p.
  • Jürgen Janicki: ICE-Steuerwagen 808. Deine Bahn, 9/97, 551.-553.p.
  • Leo Meyer-Martin Renner-Daniel Forrer-Rolf Harenith: InterCity-Steuerwagen IC-Bt für die Schweizerischen Bundesbahnen. Eisenbahn-Revue International, 12/1996. 539.-546.p.
  • Peter Diegen: Steuerwagen für den Fernverkehr (ICE/IC/IR).
  • Ausbildungsakurzbeschreibung Teil I. – Wagenkasten zum InterRegio-Steuerwagen 2. Klasse mit Wendezugeinrichtung und Mehrzweckabteil Bimdzf (Bauart Nr. 269), DB Geschäftstereich Werke, Werk Halberstadt, 48p.
  • Ausbildungskurzbeschreibung Teil II. – Steuerkopf/Führerraum zum InterRegio-Steuerwagen 2. Klasse mit Wendezugeinrichtung und Mehrzweckabteil Bimdzf (Bauart-Nr. 269) DB Geschäftsbereich Werke, Werk Halberstadt, 36p.
  • Michael Dostal: DB-Fahrzeuge. Reisezugwagen der Deutschen Bahn. GeraMond Verlag GmbH, München, 1998.