Vetiver
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Chrysopogon zizanioides (L.) Roberty | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vetiver témájú médiaállományokat és Vetiver témájú kategóriát. |
A vetiver (Chrysopogon zizanioides) a perjefélék családjába (Poaceae) tartozó indiai fűféle, más néven khus-khus, vagy indiai szövőfű. Indiában, Burmában és Srí Lankán (Ceylon) őshonos. Ma már a világ több részén termesztik, így például 1930-tól Haitin is a lakosság nehezen megszerzett mellékkeresetét jelenti.[1] A növény szárított rizómáiból (gyöktörzseiből) és gyökereiből (Vetiveriae radix) vízgőz-desztillációval nyerik ki az illóolajat, elég alacsony (1,5-3%-os) hatékonysággal, a friss földalatti részek desztillációja pedig még kisebb hozamú, csupán 1% körüli. Illóolaja sűrű, színe a borostyánsárgától a sötétbarnáig változhat. Illata fás, enyhén füstös, a nedves föld és az eső áztatta erdő szagát idézi. Hígítatlanul kellemetlen, erősen felhígítva viszont finommá válik, ezért a növényrészek ősi füstölőporok összetevői voltak, olaja pedig már több száz éve a parfümipar kedvelt alapanyaga.
Kísérletek történtek az 1980-as, 1990-es években a növénnyel a szélsőséges klímájú (száraz és esős évszak váltakozásnak kitett) területeken, elsőként a dél-indiai Dekkán-fennsíkon a talajerózió megakadályozására, ugyanis a vetivert 3 méterre is lenyúló gyökerei szilárdan megtartják a lejtőn, s így nem engedi a föld megcsúszását.[2]
Vetiver illóolaj[szerkesztés]
Összetevői[szerkesztés]
Az illóolaj (Aetheroleum vetiveria), legfontosabb összetevői a vetiverolok és a vetivonok, mely vegyületek az illóolaj mintegy 70-75%-át teszik ki.
Gyógyhatása[szerkesztés]
Ajánlják a szorongás, az izomfájdalmak, álmatlanság, depresszió, idegesség ellen és a reuma, ízületi gyulladás, köszvény kezelésére. Sebek és bőrbántalmak, izom- és ízületi fájdalmak ellen az illóolaj bőrápoló tulajdonságait, nyugtató, antimikrobiális és keringésfokozó hatásait használják ki, de masszázsolajok és gyógyfürdők, illetve rovarriasztó (repellens) szerek alkotórészeként is alkalmazzák. Jellemzői: izzadást kiváltó (diaphoreticum), stimuláló, menstruációt elősegítő (emmenagogum), gyomorerősítő, az emésztést elősegítő szer (stomachicum).[3]
Alkalmazása[szerkesztés]
Nyugtató hatású, izom- és ízületi fájdalmak, sportsérülések kezelése, kiváló bőrápoló tulajdonságai miatt a bőr vérkeringésének fokozására, bőrproblémák kozmetikai kezelésére. Gyakori illatszer komponens.
Ellenjavallat[szerkesztés]
Kemoterápia esetén nem alkalmazható.
Alkalmazási formái[szerkesztés]
Borogatás, bedörzsölés (masszázs), kozmetikai készítmények, szappanok, és más kozmetikai szereknek – „keleti parfümöknek” – is fontos alapanyaga. A gyökerekből gyékényszőnyeget is fonnak, amit megnedvesítve ablakra téve a szoba levegőjének illatosítására használnak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Haiti, vetiver... Living, DoTerra magazin, 10–12. oldalak
- ↑ Falvak Dolgozó Népe - Falvak Népe, 1989. június 24. (2170.) szám, 8. oldal
- ↑ Szabó László: Gyógynövények és élelmiszernövények A–Z-ig, Melius Alapítvány. Pécs, 2009 körül, 194. oldal. [2021. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 16.)
- Galéria
-
Vetiveria zizanioides fű Etiópiában -
Vetiver fű Szenegálban -
Vetiver gyökerek feldolgozásra készen -
Vetiverolaj
Források[szerkesztés]
- Gyógynövénylexikon. Egészségtükör weblap.
- Csedő Károly: Aromaterápia. Népújság – Marosvásárhely. Népújság, 2008. május 29. 123. szám, 7. oldal
- Talajvédő növény. A Világbank támogatásával a dél-indiai Dekkan-fennsíkon a talaj lepusztulását, erózióját megállapítani hivatott kísérlet kezdődött. Zalai Hírlap, 1992. március 17. 65. szám, 6. oldal
