Pipacs

Pipacs
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales) Család: Mákfélék (Papaveraceae) Alcsalád: Mákformák (Papaveroideae) Nemzetség: Mák (Papaver) Faj: P. rhoeas
Tudományos név
Papaver rhoeas L., 1753
Szinonimák
Papaver commutatum Fisch., C.A.Mey. & Trautv. Papaver insignitum Jord. Papaver intermedium Becker Papaver roubiaei Vig. Papaver strigosum Schur Papaver tenuissimum Fedde Papaver trilobum Wallr. Papaver tumidulum Klokov Papaver rhoeas subsp. strigosum Simonk.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Pipacs témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pipacs témájú médiaállományokat.

Pipacs és búzavirág a gabonatábla szélén

A pipacs vagy vadmák (Papaver rhoeas) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó faj.

Elnevezései

A mák (Papaver) nemzetség más fajait is szokták pipacsnak nevezni, ezért megkülönböztetésül a Papaver rhoeas-t magyarul a közönséges pipacs, mezei pipacs vagy vetési pipacs nevekkel is illetik.

Népies nevei: pipacsmák, büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák, vad mák.

Elterjedése

A pipacs elterjedési területe Dél- és Közép-Európa.

Megjelenése

A pipacs feltűnő és ismert, 30 - 80 centiméter magas, egyéves növény. Levelei szárnyasan, mélyen szeldeltek, durván fűrészes szélű szeletekkel, a szárral és a virágkocsánnyal együtt rásimuló vagy elálló serteszőrösek. A végálló virágok átmérője 5-8 centiméter. Mindegyik virágnak négy lángvörös sziromlevele van, a tövén fekete folttal. Termése fordított tojás alakú, kopasz, többrekeszű, lyukakkal nyíló tok, amit népiesen „borstartónak” neveznek.

Életmódja

Pipacs és gabona

Szántók szélén, tarlókon, parlagokon közönséges gyom. A 20. század közepén még a gabonák egyik alapvető gyomnövénye volt, a vegyszeres gyomirtás kiszorította a vetésből. A búzatáblák szélén a mezei szarkalábbal és a búzavirággal tömegesen terem. Utak szélén, parlagokon, gyomtársulásokban nő, 1800 m magasságig.

Kerti növénynek ritkán ültetik; ilyenkor magról szaporítható. Terméséből a szél rázza ki a magokat.

Gyűjtése

A növény magját, leveleit, kinyílt virágszirmait májustól-augusztusig gyűjtik, ami nagy figyelmet igényel, a szirmokat nem szabad összetörni, mert elvesztik a színüket és fekete foltossá válnak. Vékony rétegben kiterítve, napfénymentes helyen szárítják. A szárítás alatt a szirmok élénkpiros színüket elvesztik és liláspirosakká válnak.

Gyógyhatása

A pipacsvirág: (Papaveris rhoeados flos) Jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre használják.

Felhasználják

Magját sütemények és saláták ízesítésére, salátaolaj készítésére használják. Leveleit nyersen, vagy főzve (mint a spenótot), de csak a virágbimbók kifejlődése előtt. Virágszirmai vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják. Régen bort is színeztek vele.

Nemesített változatait díszkertekbe ültetik. Gyermekeknél, a friss hajtás mérgezési tüneteket okozhat!

Képek

• 

  A bimbók

• 

  és a virág

• 
• 
• 
• 

Források

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
• Garami Márta: Természetes kert pipacsokkal
• Martin Walters: Vadvirágok. Fürkész Könyvek. Trivium Kiadó, Budapest, 2005. ISSN 0237 4935 ISBN 963-9367-66-4
• http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2561554