Veszprém városrészei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Veszprém városrészei

Veszprém városrészeinek elkülönítését és elnevezését a városi önkormányzat által 1997-ben elfogadott, A településrész-nevekről, a közterület-nevekről, egyéb utcanevekről és a házszámozásról szóló helyi rendelet [1] szabályozta. Eszerint Veszprém 14 városrészből és 11 „városrésznek nem minősülő területi egységből” áll.

Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városrészek némelyike 1997-ben új, korábban nem használt nevet kapott, ilyen például a Bakonyalja, az Egyetemváros vagy az Iparváros; más elnevezések azonban, mint a Jeruzsálemhegy vagy a Veszprémvölgy, több évszázados múltra tekintenek vissza.

A középkor végi Veszprém a váron kívül hat városrészből állt. Ez a felosztás onnan eredt, hogy a városrészek (szegek) korábban önálló települések voltak. A szegek a török időkben teljesen elpusztultak, így a középkori és újkori városrészek, illetve elnevezésük között folytonosságról nem beszélhetünk. Részletesebb leírásért lásd: Veszprém középkori városrészei.

Név Elhelyezkedés
Szentmargitszeg a Temetőhegy délnyugati lejtője
Szentkatalinszeg a Benedek-hegytől nyugatra és északra eső terület,
a mai Margit-romok környéke
Szenttamásszeg a mai Dózsaváros középső és déli része
Sárszeg a Benedek-hegytől keletre eső terület a Séd partján
Szentivánszeg Buhim-völgy és a Cserhát északnyugati része
Szentmiklósszeg a mai Egyetemváros északi része

Sárnpék József mérnök 1855-ös várostérképén mára eltűnt városrésznevek (Hatrongyos, Cigánydomb, Sintérdomb) mellett már szerepel a Jeruzsálemhegy, a ma a belváros részét képező Cserhát és Buhim-völgy, a Tizenháromváros (ma Dózsaváros) és a Temetőhegy neve. A mai Egyetemváros északi részét akkoriban Komakútnak, a Dózsavárosnak a Margit-romokhoz vezető lejtőjét pedig Csapószernek hívták. Előbbinek az emlékét a Komakút tér, utóbbiét a Csapó utca neve őrzi.

A 19. század végén szélesebb körű elnevezések is születtek: a Séd bal partján fekvő városrészt (tulajdonképpen a mai Dózsavárost) Felsővárosnak, a jobb parti területeket pedig (a vár kivételével) együttesen Alsóvárosnak nevezték el. Ezek azonban hivatalos nevek maradtak, a köznyelvben nem igazán vertek gyökeret.

A két világháború között épült új városrészeknek előszeretettel adták a „telep” megnevezést: Újtelep, Nándortelep, Margit-telep. Előbbi kettő 1997-ben újra hivatalos névvé vált. „Ipartelep”-nek ekkoriban nem a mai Iparvárost, hanem a Füredidomb déli területeit hívták.

1945 után több városrészt is „átkereszteltek”, így a Tizenháromvárosból Dózsaváros, a Jeruzsálemhegyből Petőfiváros, az Újtelepből pedig Dimitrovváros lett. Az újonnan beépült területek ekkoriban már a „lakótelep” nevet kapták (Felszabadulás úti lakótelep, Kiss Lajos lakótelep, Cholnoky úti lakótelep), sőt a város széli puszták is (Vörös Csillag lakótelep, Szabadság lakótelep).

A rendszerváltozás után 1997-ben került sor a városrésznevek átfogó rendezésre, bár a „szalonképtelennek” gondolt lakótelepneveket (például Felszabadulás úti lakótelep) már korábban megváltoztatták. A történelmi városrészek nagy része visszakapta eredeti elnevezését, kivéve a Dózsavárost, amely már olyannyira meggyökeresedett a köznyelvben, hogy nem „keresztelték vissza”. Kérdés, hogy az újonnan alkotott, ma még sok veszprémi szemében „mesterségesnek” tűnő városrésznevek hasonló módon el fognak-e terjedni.

Belváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angolkisasszonyok temploma és iskolája (baloldalt a Petőfi Színház utcai homlokzata)

Veszprém belvárosa a város közigazgatási, közlekedési, kereskedelmi és kulturális központja. Veszprém látványosságainak túlnyomó része itt található, itt ülésezik a városi és a megyei önkormányzat, itt találkoznak a Budapest, Balatonalmádi, Balatonfüred, Tapolca, Szombathely és a vasútállomás felől a városba érkező utak, és itt van az autóbusz-pályaudvar is.

A belváros északnyugati részén, egy 40 méter magas dolomitsziklán helyezkedik el az egyetlen utcából álló vár. Délebbre a város hagyományos központja, egykori nagyobbik piactere, a 19. századi20. század eleji polgárházakkal szegélyezett Óváros tér, a Ranolder tér és a Szabadság tér, majd a Színházkert található. A Szabadság térről keleti irányba indul a gépkocsiforgalomtól elzárt Kossuth utca a 20. század második felében kiépített „új városközponttal”, egyben Veszprém legnagyobb bevásárló-övezetével.

Dózsaváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dózsavárosi utca

A Dózsaváros Veszprém egyik legrégebben lakott városrésze. A belvárostól északnyugatra magasodó Temetőhegyen, valamint az ettől délre, délkeletre húzódó völgyekben és lejtőkön terül el. Családi házas, kertvárosi jellegű városrész; a várostól való viszonylagos különállása folytán (1938-ig, a Viadukt megépüléséig csak nehézkesen lehetett megközelíteni) számos utcája megőrizte eredeti, falusias jellegét.

A Dózsaváros városrésznek nem minősülő területi egységei:

  • Temetőhegy

Nevét a délnyugati részén elterülő egykori temetőről kapta. A Táncsics Mihály utca – és folytatása, a Csalogány utca – déli és északi részre osztja. A déli résznek a Séd völgyébe húzódó lejtője a középkori Szentmargitszegre vezethető vissza, míg a hegyen található utcák 18. századi német telepítés eredményeként jöttek létre. A Temetőhegy északi területeit jórészt a második világháború után építették.

  • Pajtakert (Kőképalja)

A Temetőhegyről az Aranyos-völgybe vezető lejtőn terül el. A Pajtakertből gyönyörű kilátás nyílik a várra, ezért még ma is épülnek itt új lakóövezetek.

Jeruzsálemhegy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bátorkeszi Istvánról elnevezett park a jeruzsálemhegyi református templom mellett

Veszprém látnivalókban nem bővelkedő, de egyik leghangulatosabb városrésze a vártól nyugatra eső dombon helyezkedik el. Korábban Petőfivárosnak is nevezték. A középkorban fontos stratégiai szerepe volt, mert akinek a kezére jutott, az a várat innen ágyúzhatta. Később, a 18. századi ellenreformáció idején ide telepítették ki a Veszprémben élő reformátusokat, a városrész neve valószínűleg tőlük ered. Dózsa György úti, 1784-ben épült templomuk – az akkori protestánsellenes törvényeknek megfelelően – nem az utcafronton, hanem egy kisebb udvarban áll. A városrészt a 8-as út erre való elvezetése (193637) kapcsolta be igazán a Veszprémen belüli és a városon áthaladó forgalomba.

A Jeruzsálemhegyhez tartozó, városrésznek nem minősülő területi egységek a következők:

  • Endrődi Sándor lakótelep

Az 1970-es években, a Jeruzsálemhegy északnyugati sarkába épített kis lakótelep négyemeletes házakból áll; névadója Endrődi Sándor, a 19. század végének országosan is ismert veszprémi költője.

  • Takácskert

Egészen új, a 21. század elején épült családi és sorházas lakónegyed.

Egyetemváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pannon Egyetem B épülete

Az Egyetemváros kisebb dombokon terül el a Jeruzsálemhegy és a Balatonfüred felé vezető út között. A városrész északi részei már a középkorban is lakottak voltak, de a fejlődés igazából a Pannon Egyetem elődjének, a Budapesti Műszaki Egyetem Nehézvegyipari Karának 1949-es ide telepítésével vette kezdetét. Az egyetem központi épületei az Egyetemvárosnak a Színházkerttől délre eső területén találhatók, a többi épület a városrész különböző pontjain (kettő pedig a várnegyedben) helyezkedik el.

Városrésznek nem minősülő területi egységek az Egyetemvárosban:

  • Nándortelep

Az Egyetemváros északi részét alkotja, családi házainak többsége a két világháború között épült.

  • Egry József utcai lakótelep

Az 1960-as és az 1970-es évek során jött létre az Egyetemváros legdélebbi részén; kertvárosi jellegű terület, vegyesen családi, sor- és négyemeletes házakkal.

  • Hóvirágtelep (vagy Hóvirág lakótelep)

Neve a Hóvirág utca nevéből származik, amely elválasztja a Nándorteleptől. Három- és négyemeletes, túlnyomórészt az 1950-es években épült lakóházak alkotják.

Füredidomb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Veszprém egyik legkisebb városrésze a Balatonfüred és Balatonalmádi irányába vezető utak közötti dombon terül el. Családi és sorházai szinte kivétel nélkül 20. századiak, a legdélebbi rész az 1990-es évekből való. Érdekesség, hogy itt haladt át az az 1969-ben megszüntetett vasútvonal, amely a mai vasútállomást (az akkori Veszprém külső pályaudvart) összekötötte a város belső területeivel és a Balatonnal. Az egykori Kisállomás épületében ma étterem működik. A Füredidombot a 20. század elején még – valószínűleg a vasút közelsége miatt is – elsősorban ipartelepnek szánták: itt kapott helyet a város kenyér- és sörgyára, továbbá az első áramfejlesztő telep és az első vízmű is, ez utóbbiakat azonban később elbontották.

Mindszenty József-emléktemplom, Cholnokyváros


Zöldbeágyazot városrész (KT.1986)

Cholnokyváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Cholnokyváros elnevezése – hasonlóan a Füredidombéhoz – az 1990-es évekből származik, korábban ennek a városrésznek az egységeit külön nevekkel (például Cholnoky lakótelep), vagy sehogy sem jelölték. A belvárostól délkeletre található, az Almádi úttól a Budapest útig terjedő terület a Veszprémi-fennsíkon helyezkedik el. A veszprémi származású íróról és földrajztudósról, Cholnoky Jenőről elnevezett út délnyugat-északkeleti irányban szeli ketté a városrészt; az úttól keletre az 1970-es és 1980-as évekből származó panel- és sorházas lakótelepet, nyugatra általában régebbi családi házakat találunk.

Újtelep[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Újtelep a belvárostól keletre, egy alacsonyabb dombon elhelyezkedő családi házas, kertvárosias övezet; házainak többsége a 20. század első felében épült. Ennek a városrésznek a szélén haladt el egykor a (már a Füredidombnál említett) balatoni vasút; emlékét egyebek mellett az Őrház utca neve, valamint az egykori pályaudvar ma is meglévő épülete őrzi. Az Újtelep határán, a Budapest út mellett épült fel a Balaton Pláza nevű bevásárlóközpont.

Jutasi úti lakótelep
Látványjavító épületszínezés (KT.1985)

Jutasi úti lakótelep[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korábban – még a török időkből származó névvel – Táborállásként emlegetett, az Újteleptől északra fekvő nagyjából sík területen az 1970-es és 1980-as években épült fel a nyugati szélén haladó útról elnevezett Jutasi úti (eredetileg Felszabadulás úti) lakótelep. Ebben a többnyire tízemeletes panelházak alkotta városrészben él Veszprém lakosságának több mint egyharmada.

Bakonyalja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Bakonyalja” a Jutasi úti lakóteleptől északra elterülő városrész nemrégről származó elnevezése. Északi részén található az 1872-ben épült vasútállomás (az egykori Veszprém külső pályaudvar), délen, a Jutasi úti lakótelep szomszédságában pedig a városi laktanya. A kettő között helyezkedett el egykoron a szovjet laktanya a tiszti családok részére épített panelházakkal, amiket a szovjet csapatok kivonulása után a város rendbe hozatott és magánszemélyek részére értékesített. A szovjet laktanya egykori épületét 2005-ben átépítették, azóta a Megyei Levéltárnak ad otthont. Bakonyalja emellett folyamatosan bővül, párhuzamosan épülnek négyszintes és sorházak is a városrész eddig beépítetlen északi és keleti területein.

Jutaspuszta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vasútállomástól nyugatra található családi házas lakóövezetet korábban Jutas lakótelepnek, illetve Vörös Csillag lakótelepnek is hívták. Lakossága néhány százra tehető, és – mivel folyamatosan jönnek létre új utcák és házak – növekedőben van.

Szabadságpuszta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Füredi út mentén helyezkedik el, a város belső területeitől 4,4 kilométeres távolságra. Népessége a 2001. január 1-jei népszámlálás idején 327 fő volt. Korábbi neve Szabadság lakótelep; a 22-es jelzésű autóbuszjárat köti össze a városközponttal.

Iparváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város északnyugati részén, nyugat-keleti irányban haladó Házgyári út és az ezt a Dózsavárossal összekötő Kistó utca környéke Veszprém ipari övezete. Bár az út névadója, az egykori Házgyár már megszűnt, itt van többek között a Bakony Művek, a Continental Automotive, az Algida és a Valeo cég veszprémi telephelye, a Veszprém Megyei Napló című megyei napilap székháza, de számos (főleg raktár-) áruház is.

Az Iparváros városrésznek nem minősülő területi egysége a Csererdő, az eredetileg a Bakony Művek dolgozói részére épített, családi házas lakónegyed.

Gyulafirátót[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1977 óta Veszprém része, 2001-ben 3 217-en lakták. Neve a falut a középkorban birtokló Rátold (Rátót) és Gyulaffy családok nevéből származik. A Rátoldok által a 13. században alapított premontrei kolostornak már csak a romjai állnak.

Kádárta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1973 óta Veszprém része, 2001-ben 1 590 lakosa volt. A – Gyulafirátóthoz hasonlóan – középkori eredetű falu határában horgásztavak találhatók.

További, városrésznek nem minősülő területi egységek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatkert főbejárata Kittenberger Kálmán mellszobrával

A Dózsaváros és a Jeruzsálemhegy között húzódó völgy, az innen kiágazó Fejes-völgyben található a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark.

  • Táborállás (Jutai uttól keletre eső vegyes családiházas terület)
  • Reptér

A korábban Szentkirályszabadjához tartozó, mára megszűnt katonai repülőtér területe.

Veszprém szőlőhegye a város nyugati határán. Népessége 2001-ben 98 fő volt, de további 420, folyamatosan nem lakott üdülő is található itt.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]