Verbó (Nagyszombati kerület)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Verbó szócikkből átirányítva)
Verbó (Vrbové)
Kostol sv. Martina - Vrbove.jpg
A Szent Márton templom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Pöstyéni
Rang város
Első írásos említés 1332
Polgármester Ján Jánoška
Irányítószám 922 03
Körzethívószám 033
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Népsűrűség 448 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 182 m
Terület 13,97 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Verbó  (Szlovákia)
Verbó
Verbó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 37′ 15″, k. h. 17° 43′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 37′ 15″, k. h. 17° 43′ 20″
Verbó weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Verbó (szlovákul Vrbové) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban. 2011-ben 6263 lakosából 5692 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pöstyéntől 10 km-re északnyugatra fekszik.

A ferde torony

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verbó első írásos említése az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben történt, amikor egyházát "Ecclesia Sancti Martini" néven említik. Verbó a 14. században már oppidiumként, azaz mezővárosként tűnik fel. Csejte várának uradalmához tartozott. 1437-ben Zsigmond király mentesítette a vám és harmincad fizetésének kötelezettsége alól. A fontos kereskedelmi utak csomópontjában fekvésének és a kiváltságoknak köszönhetően a város csakhamar a térség gazdasági és kereskedelmi központja lett. 1599-ben török-tatár hadak támadták meg és sok lakost öltek meg vagy hurcoltak fogságba. A török támadás 1663-ban újra megismétlődött, ekkor ismét sok lakost hurcoltak el. 1696-ban I. Lipót császár kiterjesztette a település vásártartási jogát, ettől kezdve évi hat vásárt tarthatott. 1829-től a vásárok száma nyolcra bővült. Az itteni vásárok messze földön híresek voltak, még Morvaországból is jöttek kereskedők. A 19. század végéig a szőlőtermesztés is nagy szerepet játszott a város életében.

Vályi András szerint "VERBÓ. Verbove, Urban. Tót Mezőváros Nyitra Várm. földes Urai Gr. Erdődy, és több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Szénásfaluhoz 2 1/4 mértföldnyire; Ispotállya is van, réttye, földgye jó, szőleji tágasak, és termékenyek, borait könnyen helyben is eladhattyák, makkja, és fája is van, legelője elég." [1]

Fényes Elek szerint " Verbó, Nyitra m. tót m.v., Pőstyénhez nyugotra 1 órányira ut. p. N. Szombatról Vágh-Ujhelyre vivő országutban, a Fejér hegyek alatt. Számlál 2084 kath., 347 evang., 6 ref., 2 óhitü, 612 zsidó lak. Kath. és evang. anyaszentegyházak, synagóga. Hetivásárai gabonára nézve hiresek, s ezzel nem csekély kereskedést folytatnak, ezenkivül a számos posztósok nagy mennyiségü kék és fejér durva paraszt-posztót készitenek. Határa fejér homokos, de jól mivelt; bora sok. F. u. a csejthei uradalom." [2]

A városközpont részlete

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Verbó, nagyközség, a Kis-Kárpátokhoz tartozó Velkopecz nevű hegy közelében, Pöstyéntől nyugotra, 12 kilométerre. Lakosainak száma 4645, kik közt 246 magyar, 972 német, 3408 tót; vallásra nézve 1975 r. kath., 1534 ág. evangelikus, 1135 izraelita. Posta és táviró van helyben, vasúti állomása Pöstyén. Verbó a XIV. század végétől a XV. század közepéig Csejte várának tartozéka volt. Zsigmond királynak egy 1437-ből származó oklevele szerint különféle kiváltságokat nyert. Ezeket később Mátyás király és Ferdinánd király megerősítették. Verbó neve egyes régi okiratokban Varbónak van írva, mig egy 1437-iki Zsigmond korabeli oklevél „Warb”-nak nevezi. Csejte mezővárosnak 1568. évi urbariumában Verbó már mint mezőváros szerepel. A község egyike a Vágvölgy legélénkebb forgalmu helyeinek. Négy országút találkozik ott, melyek mindegyike fontos közlekedési vonal. Rendkívül hosszu főutczája közepe táján bővül ki a főtérre, mely körül csinos, modern épületek sorakoznak. Itt áll a város régi csúcsives kath. temploma és külön álló tornya is. E templom egyike a legrégiebbeknek. Építési ideje ismeretlen, de 1520-ban már mint régóta fennálló templomról van említés téve. Kegyura báró Springer Alfréd Gusztáv, kinek itt nagyobb kiterjedésü birtoka van. Ág. ev. temploma 1784-ben épült. Az izraelitáknak az egész vármegyében itt van a legszebb zsinagógájuk, melyet 1883-ban építtettek. A község két izben volt harcz szinhelye; először 1599-ben a törökök alatt, másodszor a Rákóczy-féle felkelés alkalmával. 1815-ben felhőszakadás pusztított a városban, melynek alacsonyan fekvő részein a házakat romba döntötte és emberéletben is kárt okozott. A községházán néhány Verbóra vonatkozó kiváltságlevelet őriznek I. Lipót és I. Ferencz királyoktól. A községnek több vastartalmu forrása van, melyeket azonban csupán a lakosok használnak. Élénk társadalmi, kereskedelmi és ipari életéről bizonyságot tesznek az itt fennálló különféle testületek. Van itt olvasó-egylet, gyermekbarát-egyesület, Montefiore-egylet, önsegélyző-társulat, takarékpénztár, iparegyesület, kereskedelmi csarnok és önkéntes tűzoltó-egylet; azonkívül egy szeszgyár. Földesurai a Szélessyek, az Erdődyek, Forgáchok, Nádasdyak, Zayak és Csákyak voltak. Verbón született 1741-ben gróf Benyovszky Móricz." [3]

A zsinagóga

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágújhelyi járásához tartozott.

1910-ben 4808 lakosából 3711 szlovák, 727 német és 345 magyar volt. 2001-ben 6249 lakosából 6171 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. században épült gótikus stílusban, de valószínűleg ezen a helyen már a 12. században is templom állt. A templomot az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék már említi. A feljegyzések szerint a mai templom építése 1397-ben kezdődött. 1452-ben tűzvész pusztította, majd az 1599-es török támadásban is leégett. A 15. században északi, a 18. században déli mellékhajóval bővítették. Apostolszobrokkal díszített szószéke a 17. század végén készült. A főhajó boltozatán a Szentháromság régi falképe látható. Az északi főhajó végében egyedülálló mozgó betlehem található.
  • A Ferde harangtorony a Szent Márton templom közelében áll, magassága 188 m. 1832 és 1835 között építették. A torony dőlése 1930-tól egy nagy esőzést követően egyre nagyobb mértékű lett, 1997-ben 70–75 cm-nek mérték, de 2000-re a kereszt magasságában már elérte a 99 cm-t (kereszt nélkül a 85 cm-t).
  • A zsinagóga 1882 és 1883 között épült mór stílusban. A városban a 17. század óta él zsidó közösség. 1683-ban a számuk már meghaladta a kétszázat. A zsinagógát 1942-ben zárták be, azóta istentiszteletre nem használják. Gabonaraktár, később a Trikota textilüzeme működött benne.
A Benyovszky kúria
  • Benyovszky Móric kúriája a Szabadság tér és a Benyovszky utca sarkán egy mai formájában 19. századi épület. A hagyomány szerint itt töltötte fiatalkorát a heves természetű gróf, akinek emlékirataiból Jókai regényt írt. 1873-tól itt működött az első szlovák bank. 1908-óta emléktáblával van megjelölve. 1998-ig a városi könyvtár működött benne, azonban az épület rossz állapota miatt ki kellett költöztetni. Azóta az épületet rendbehozták.
  • Az evangélikus temploma 1784-ben épült, tornyát 1928-ben építették a régi, 1835-ben épített torony helyett, melyet 1896-ban dőlése miatt kellett lebontani.
  • A XI. Pius kolostort a verbói születésű Pavol Jantausch építtette a premontrei rendek 1930 és1932 között. Kápolnája a Szűzanya tiszteletére van szentelve. Itt helyezték el 1948-ban az alapító szarkofágját is. A szomszédos iskolaépület 1939-ben készült el.
  • A Szent Gorazd tiszteletére szentelt templomot 1992 és 1997 között építették. Alapkövét II. János Pál pápa áldotta meg első szlovákiai látogatása során.
Az evangélikus templom

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1746. szeptember 20-án gróf Benyovszky Móric utazó, akit 1776-ban Madagaszkár királyává koronáztak.
  • Itt született 1873. augusztus 21-én Dr. Barta Mór, nyelvész, tanár, több tudományos munka és könyv szerzője. A budapesti rabbiszemináriumot és az egyetemet végezte, és miután bölcsészetdoktorátust és középiskolai tanári oklevelet nyert, Losoncon lett gimnáziumi tanár. Lapokba és folyóiratokba irt tanulmányain kívül önállóan megjelent művei: De dialogo Taciti qui «De Oratoribus» inscribitur (\ 898); Platen szatirikus drámái (1903); Platen mint drámaköltő (1906); Néhány szó a középiskolai fegyelemről (1906); Sémi eredetű német szavak (1907); Nálunk használatos idegen szavak etimológiája (1909); Népetimológia (1909); A német tolvajnyelv héber argon-elemei (1912); Bibliai kifejezések és közmondások (1913). Ezenkívül kiadta, jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátta Goethe Egmont-ját."
  • Itt született 1870. június 27-én és itt is nyugszik Jantausch Pál nagyszombati apostoli adminisztrátor.
  • Itt született 1942. február 26-án Jozef Adamec világbajnoki ezüstérmes labdarúgó, edző

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Verbó (Nagyszombati kerület) témájú médiaállományokat.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Verbó zsinagógája témájú médiaállományokat.