Velleius Paterculus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Velleius Paterculus római történetíró a Kr.u. I. században. Praenomene bizonytalan, egyes szerzők, például Priscianus szerint Gaius, mások szerint Marcus. Tacitus említ egy P. Vellaeust (Évkönyvek, III.könyv 39. fejezet 1-2), de a két személy azonossága vitatott. Egyetlen műve maradt fenn,a Historia Romana, melyet magyarra Róma története címmel fordítottak. Jelentőségét az adja, hogy ebben egy kortárs szemtanú mutatja be a korai császárkor eseményeit, illetve légkörét.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életútját munkájának utalásaiból rekonstruálhatjuk. Kr.e. 20-ban vagy 19-ben született. Homo novus volt. Katonai tribunusként szolgált egy P. Vinicius nevű tiszt mellett, akinek a fia később az ő pártfogója lett. Gaius Caesar kíséretében szolgált, majd Tiberius mellett töltött be praefectus equitum rangot. Kr.u. 6-ban quaestor, de Pannóniába kell utaznia egy ottani felkelés miatt. Rövid időre visszatért Rómába, de Kr. u. 7/8-ban már Sisciában van, és Pannóniában tartózkodik Kr. u. 9-ig. Tiberius kíséretének tagja annak germaniai hadjárata során 9 és 11 között. 12-ben Rómában részt vesz Tiberius diadalmenetén, majd 15-ben praetori tisztet tölt be.Történeti művét 30 körül jelenteti meg, az ifjabb Vinicius consullá választása alkalmából. Ezt követően megbízható információkkal nem rendelkezünk életéről. Egyes elképzelések szerint áldozatul eshetett a Seianus bukása utáni tisztogatásoknak.

Műve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művét egy nagyobb történeti munka előkészítéseként írta. Műve két könyvből áll: az elsőben Róma történetét foglalja össze Kr.e. 146-ig, a másodikban pedig Róma történetét Tiberius koráig tárgyalja. Velleius az egész művet egy Tiberiushoz írt panegyricusszal zárja, melyben annak uralkodását a birodalom legdicsőbb korszakának állítja be. A két könyv közötti választóvonal Karthágó lerombolása. Az első könyvben Róma történetét igyekszik beágyazni a világtörténelembe - így ír a parthusok és germánok történetéről is. A második könyvben több szakaszhatár is van: Pompeius és Caesar polgárháborúja, az állam Octavianus általi újraszervezése, majd Tiberius trónralépte. Velleius saját jelenéhez közeledve egyre kritikátlanabb a principátus kegyetlenkedéseivel szemben, és Tiberiust is szelíd és józan uralkodónak mutatja be, megfeledkezve annak vérengzéseiről: Tiberius olyan hősies és nagyszerű, hogy még a germánok is csodájára járnak. Velleius leír egy esetet, mikor egy germán csak azért evezett át egy folyón, hogy lássa Tiberiust. Velleius pozitívumai közé tartozik viszont, hogy foglalkozik művében az irodalom történetével is.

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Velleius Paterculus: Róma története. Ford.: Hoffmann Zsuzsa. Lectum Kiadó, Szeged. 2007. ISBN 9789639640092
  • Velleius Paterculus: Róma története. Ford.: Hoffmann Zsuzsa. JATEPress Kiadó, Szeged, 1996.
  • Velleius Paterculus Róma történetéről írt két könyve. Fordította Szölgyémy Ferenc. Budapest, 1896.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]