Veit Dietrich

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Veeit Dietrich, 16. századi rézmetszet

Veit Dietrich[1] (Nürnberg, 1506. december 8. – Nürnberg, 1549. március 25.) német teológus, író, reformátor

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A wittenbergi egyetemen tanult, ahol Philipp Melanchthon és Luther Márton hatása alá került. Utóbb Luther titkára lett, és mindenhova elkísérte. 1535-ben a nürnbergi Sankt Sebald-templomban lett prédikátor. Kiadta Luther előadásait. Kiemelkedő jelentőségű az Agendbüchlein című műve (1543), amely 1799-ig használatban maradt. Két kötetnyi gyermekeknek szóló prédikációt is írt. Része volt a reformáció regensburgi elterjedésében.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Christliche, ware, und tröstliche auszlegung etlicher der schönsten, lieblichsten, und tröstlichsten sprüche S. Johannis. Welche der Ehrwirdige herr Veyt Dietrich vor seinem ausz diesem zeytlichen leben abschied, allen frummen Christen zu nutz. trost, und seligen Valete zu schreyben dictiret hat. Clausenburg [recte Nürnberg], [1549], (Georgius Hoffgreff) [recte Johann von Berg – Ulrich Neuber?] 8-rét 68 számozatlan levél.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szinnyei tévesen Dietrich Bálintként írja.
  2. A nyomtatvány Nürnbergben készült, de félrevezetésképpen kolozsvári imprsszummal és az ott nyomdászként tanuló Georg Hoffgreff nevével, lásd Régi magyarországi nyomtatványok 1473–1600. Szerk. Borsa Gedeon, Hervay Ferenc. Budapest: Akadémiai. 1971. 135–136. o.   .

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]