Vegyeserdők övezete Ukrajnában

Az vegyeserdők övezete (ukránul: Мішаний ліс) Ukrajna egyik természet-földrajzi övezete.

Földrajzi fekvés

A vegyeserdők övezete Ukrajna területén a Poliszjai tartománnyal van képviselve, amely az ország északi részét foglalja el. Déli határvonala az erdőssztyeppével az antropogén üledékek felépítésében, a talajok és a növényzet jellegében mutatkozik ki. Az ősi és jelenkori folyóvölgyek mentén a Poliszjai táj déli irányban beleolvad az erdőssztyeppébe. A legnagyobb nyúlványa, amely a Poliszja fő részéből Ukrajna nyugati részén déli irányban húzódik – az úgynevezett Kis Poliszja (Male Poliszja), amely Ráva- Ruszkától Sepetyivkáig húzódik északról, és délről erdőssztyeppei természeti tájakkal határolódik. A legkevésbé észrevehető a Poliszja határvonala a Dnyepermelléki részen, többek között a Dnyeper bal partján, ahol a Poliszja jellegzetes természetvilága a széles teraszokon fokozatosan átalakul a Dnyepermelléki-alföld erdőssztyeppei részévé. A vegyeserdők övezetének természetes, déli határvonala a következő települések közelében halad el: Volodimir-Volinszkij, Luck, Rivne, Korec, Berezgyiv, Sepetyivka, Polonne, Csudnyiv, Trojanyiv, Zsitomir, Kornyin, Kijev, Nyizsin, Komarivka, Baturin, Krolevec, Gluhiv.

A Poliszja határain belül helyezkednek el a Volinyi, Rivnei, Zsitomiri, Csernyihivi területek járásainak többsége, és a Lvivi, Hmelnyickiji, Kijevi, Szumi területek járásainak töredéke. Az Ukrán-Poliszja nyugatról kelet felé 750 km-re hosszúságban, északtól délfelé 150–180 km szélességben húzódik. Területe 113 500 km², amely az ország területének kb. 19%-a. A Poliszja felszínére jellemző a sík, alföldies domborzat, széles elmocsarasodott folyóvölgyekkel, pozitív nedvességi mérleggel, lápos és podzolos gyeptalajjal, amelyek többnyire homokos talajképző alaprétegen keletkeztek a talajvíz magas szintje, az erdei-fenyves erdők jelentős elterjedése mellett, lomblevelű fafajokkal keveredve. A Poliszján megfigyelhető a természeti komplexumok mozaikszerű elrendeződése, amely megnehezíti a terület mezőgazdasági felhasználását. A természetvilág mozaikszerű elrendeződésének okát a keletkezésben és az antropogén idő alatti fejlődésben találhatjuk.

Természetföldrajzi jellemzői

Domborzata és geológiai felépítése

Nagyon változatos a Poliszja földtani felépítése. Különböző földszerkezeti egységek határain belül helyezkedik el a Kelet-Európai-ősmasszívumon. Nyugati része a Halics-Volinyi-mélyedést foglalja el, középső része az Ukrán-pajzson fekszik, keleten pedig a Dnyeper-Donyeci-mélyedésen és a Voronyezsi kristályos masszívumon helyezkedik el. A földszerkezeti egységek elhelyezkedése kimutatkozik a jelenkori természetföldrajzi feltételeken is.

A Poliszjai-alföld és természeti vidékeinek kialakulása kapcsolatban van az antropogén paleogeográfiai feltételeivel. Az éghajlati feltételek többszöri váltakozása, a jégtakaró és olvadékvizeinek tevékenysége, a terület jelentős nedvessége elősegítették a homokos aljzat keletkezését, amelyen podzolos és láptalajok fejlődtek ki fenyves és tölgyes-fenyves erdők alatt. Ukrajna vegyeserdők övezete a Poliszjai-alföld déli részét, részben a Dnyepermelléki-alföld északi részét foglalja el. A Poliszjai-alföld domborzatában a főszerepet a folyóvölgyek, morénadombok és morénasíkságok, részben dombos és denudációs formák játsszák a prekambriumi és krétai alapkőzetek üledékein. A Poliszjai-alföld északról és délről hátságokkal határolódik, amelyek felszínéről a Pripjatyba torkollik a terület mellékfolyóinak jelentős része. A domborzat adott jellege a hidrológiai sajátosságokkal együttvéve elősegíti a terület északi részének jelenkori elmocsarasodását.

A geológiai szerkezettel kapcsolatosak az ásványkincsek lelőhelyei is. Az Ukrán-pajzs felszínre bukkanásának helyein szilárd, kristályos kőzetek lelőhelyei találhatók: gránit, bazalt, labradorit stb. Ezeknek az ásványkincseknek lelőhelyeit megtalálhatjuk Korosztisiv közelében (labradorit). Tervezik jáspis, topáz, gránát, turmalin és más drágakövek kitermelését is. Rivnei terület keleti részén kaolinlelőhelyek helyezkednek el. Értékesek az ezen a területen található szürke és rózsaszín gránitok.

Az Ukrán-Poliszja déli részén jó minőségű agyag-, írókréta- és homokkőlelőhelyek találhatók. Rivnei terület középső és északi részén, főleg Kosztopil közelében, nagy bazaltlelőhelyek összpontosulnak, amelyeket közutak építésénél használnak. Rivnei terület északi részén borostyánkészleteket tártak fel. Különösen nagy a keresletnek örvend, a külföldön is ismert zsitomiri gránit, amelyet emlékművek burkolására használnak.

A közelmúltban, Volinyi terület északnyugati részén, rézérc rétegeket találtak. Az Ukrán-Polisszja északkeleti részén (Krolevec, Szumi terület) foszforittelepek találhatók.

Az egész Polisszja legelterjedtebb ásványkincse a tőzeg. Az Ukrán-Poliszja lápos területeinek nagy részét lecsapolták és elsősorban legelőnek, kaszálónak használják, de foglalkoznak tőzegkitermeléssel is.

A legnagyobb tőzegtelepek az Ukrán-Poliszja nyugati részén találhatók. Kialakulásukat a növényzet számára kedvező éghajlati viszonyok tették lehetővé (csapadékmennyiség, párolgás stb.). Az ukrajnai tőzeg a műtrágyagyártás értékes alapanyaga, azonban a tőzeges területek a nagymértékű és gyakran rendszertelen melioráció következtében a megsemmisülés határán vannak.

Éghajlat

A vegyeserdők övezetének éghajlata mérsékelten-kontinentális, meleg és nedves nyárral, enyhe és felhős téllel. A közvetlen, teljes napsugárzás értéke eléri a 98–102 kcal/cm²-t, az évi sugárzási mérleg pedig a 40–45 kcal/cm²-t, amely jelentősen meghatározza a Poliszja levegőjének hőmérsékletét. A napsugárzás évi átlagos összideje 1500–1800 óra, amely nyugatról kelet felé növekszik. Ebben döntő szerepet játszik a felhősültség csökkenése ugyanebben az irányban. A januári középhőmérséklet nyugatról (–4,5° – –5°C) kelet felé (–7° – –8°C) változik. A januári izotermák a délkörök mentén, csaknem párhuzamosan húzódnak. A júliusi középhőmérséklet +17° – +19°C között változik. Ezektől a sokévi átlagos mutatóktól egyes években jelentős eltérések is lehetnek. A legalacsonyabb hőmérsékletet januárban vagy februárban mérik (–32° – –39°C), a legmagasabbakat júliusban (+33° – +39°C). A 0°C feletti átlagos napi hőmérsékletű időszak hossza 240–260 nap. A vegetációs időszak április közepétől október második feléig tart. Tavasszal, az utolsó talajmenti fagyokat többnyire május 5–15 körül mérik, de előfordulhatnak legkésőbb június első felében is. Az őszi talaj menti fagyok szeptember végén jelentkeznek (vagy október elején). A fagymentes időszak átlagos időtartama változik 160 naptól (keleten) 180 napig (nyugaton).

Az időjárási feltételeket jelentős mértékben határozza meg a légkörzés. A legnagyobb jelentőségük az Atlanti-óceán felől érkező légtömegeknek van, de jelentős hatással vannak az időjárási feltételek alakulására az arktikus légtömegeknek is. Jelentéktelen hatással vannak a vegyeserdők éghajlatára a trópusi keletkezésű légtömegek, amelyek ritkán érik el dél felől a Poliszját. Télen, főleg Atlanti-óceáni légtömegek az időjárás meghatározói, amelyeket felmelegedések és hóolvadások kísérnek. Nyáron megfigyelhető az atlanti levegő átalakulása kontinentálissá. Az Atlanti-óceáni légtömegek betörését gyakran kísérik ciklonális tevékenységek. Az arktikus légtömegek télen jelentős lehűlést idéznek elő, tavasszal pedig késői talajmenti fagyokat.

A Poliszja, Ukrajna síkvidéki területei között a legcsapadékosabb terület. Évente átlagosan 600–700 mm csapadék hullik (vagy 6000–7000 tonna víz 1 hektárra). Egyes években jelentős eltérések lehetnek a közepes értékektől (300–1000 mm-ig). A csapadék jelentős része a meleg időszakban hullik (április-október). A legnagyobb csapadékmennyiség júniusban–júliusban hullik, amikor heves esők, zivatarok is kialakulhatnak. Az év folyamán gyakrabban kisebb, hosszantartó szemerkélő esők esnek.

Összefüggő hótakaró többnyire december második harmadában alakul ki, és 90–100 napig marad meg. A hótakaró vastagsága változik 13–15 cm-től nyugaton, 30–35 cm-ig keleten. A talaj átlagosan 40–50 cm-re fagyik át, amely nemcsak a hőmérséklettől és a hótakaró vastagságától, hanem a talaj jellegétől is függ. A mocsarak, főleg amelyeket nem csapoltak le, sokkal kisebb mértékben fagynak be (15–20 cm-ig), egyesek felszínén pedig egyáltalán nem keletkezik átfagyott réteg.

A relatív páratartalom télen és ősszel a legnagyobb, amikor délben eléri a 80–85%-ot. A legalacsonyabb értékek májusban figyelhetők meg (48–54%). A 30%-nál alacsonyabb páratartalom évente 13–20 napot fordul elő (többségük májusban).

A vegyeserdők övezetének vízháztartása nemcsak a csapadék mennyiségével határozható meg, jeltős mértékben függ a párolgás mennyiségétől is. A Poliszján a természetes párolgás a talaj és a növények felszínéről nyugaton közel 450 mm, keleten 400 mm. A csapadék mennyisége nagyobb, mint a természetes párolgás, ezért a Poliszján pozitív a nedvességi mérleg. A nedvességi együttható változik 1,9-től keleten 2,6-ra nyugaton. Ellenben itt nincs kizárva egyes talajtípusok időszakos kiszáradásának lehetősége, amelyek rossz nedvességtartással rendelkeznek és bennük a nedvesség nem halmozódik fel. Ezért a Poliszján a meliorációs munkálatok célja nem a talaj szárazabbá tétele, hanem a felszíni és talajvíz mozgásának szabályozása.

A Poliszján a nyugati szelek az uralkodók. A havi átlagos sebességük 3–5 m/sec. Néha lehetnek nagy sebességű, erős szelek is, amelyek épületeket rongálnak meg, fát törnek össze, felemelik a vizet a tavakból stb.

Mindegyik évszakot a Poliszján sajátságos pozitív és negatív időjárási feltételek jellemzik. Átmenet egyik évszakból a másikba fokozatosan történik.

Egészében véve, a Poliszja éghajlati feltételei előnyösek az ember gazdasági tevékenységének kiszélesítésére, többek között a mezőgazdaság számára.

Vízrajz

Az éghajlati feltételek és a domborzat jelentős nedvességképződést és felhalmozódást idéz elő, ezért itt sűrű folyóhálózatot találunk, sok a mocsár, nagy felszínalatti vízkészletek vannak. A folyóhálózat átlagos sűrűsége 0,29 km/km². A legnagyobb folyósűrűséggel a Horiny folyó medencéjében találkozhatunk (0,5 km/km²), a legkisebbel az Osztra folyó medencéjében (0,16 km/km²). A vegyeserdők övezetének folyóira jellemző a hosszantartó tavaszi áradás, amelyet nagy területekre kiterjedő kiöntések kísérnek. Szintén jellemző a nyári–őszi alacsony vízállás. A tavaszi maximum március végén figyelhető meg, a nyári minimum – augusztusban, ritkábban júliusban.

A Poliszján elterjedtek a völgygátolt, karszt és glaciális keletkezésű tavak. A nagy völgygátolt tavak közül meglehet említeni a következőket: Tuz (13,5 km²), Nobely (5,1 km²), Ljubjázs (3,8 km²). A legnagyobb területű tavak északnyugaton összpontosulnak és karszt keletkezésűek: Szvityaz (27,5 km²), Pulemecke (16,0 km²), Luka (7,0 km²). Nagy mennyiségű apró tavak és víztározók is találhatók.

A Poliszja gazdag felszínalatti vizekben. A vízhordozó rétegek mennyisége, mélysége és vízjárása kapcsolatban van a geológiai felépítéssel, domborzattal, éghajlattal. Mindegyik földszerkezeti terület bizonyos hidrogeológiai sajátossággal rendelkezik. Az anrtopogén üledékekhez kapcsolódó vízhordó rétegeket használják fel a legnagyobb mértékben. A vízrétegek mélysége függ a domborzattól, az üledékek vastagságától és a vízrekesztő rétegtől (0,5–8 m). A vízhozam ritkán emelkedik 2,5–3 m³/órán magasabbra, csak a nagyobb folyók völgyében emelkedik 15–20 m³/óráig. Az antropogén idei üledékek vizei táplálják a folyókat és elősegítik a földek elmocsarasodását.

A Poliszja elmocsarasodása a domborzat jellegétől, a földtani felépítéstől, az éghajlati feltételektől, a hidrogeológiai változásoktól függ. A legnagyobb mértékben a síklápok terjedtek el, amelyek folyóvízzel táplálkoznak (többnyire tavasszal, amikor kiöntenek). A legelmocsarasodottabb terület a Volinyi-Poliszja (Volinyi, részben a Rivnei terület). Az utóbbi évtizedekben nagy területeket csapoltak le. A mocsarak egy részét védetté nyilvánították.

Talajtakaró

A Poliszja talajtakaróját nagy mozaikosság jellemzi, amelyet a domborzat, a talajképző kőzetek jellege és a talajvíz mélysége határoz meg. A talajtípusok többnyire a homok és homokos, könnyű mechanikai összetételű üledékeken keletkeztek, jelentős nedvesség mellett, sűrű fűtakaróval borított vegyeserdők alatt. Ilyen körülmények között képződtek a podzolos gyeptalajok különböző mechanikai összetétellel, és a láptalajok. A löszös helyeken találhatók szürke és sötétszürke erdei talajok is.

A podzolos gyeptalajok között a legelterjedtebbek a gyengén- és közepesen-podzolosak. A gyengén-podzolos talajok főleg a folyóteraszokon és a homokdombokon fejlődtek ki. Ezért ezek a talajok magas vízáteresztő és alacsony víztartó képességgel rendelkeznek. Jelentős részét ezeknek a talajoknak erdők borítják, egy részüket pedig növénytermesztésre használják. A közepes-podzolos talajok többnyire a vízválasztókon helyezkednek el, agyagos-homokos fluvio-glaciális és glaciális üledékeken. Ezek már jobb fizikai adottságokkal rendelkeznek, termékenyebbek. Negatív adottságuk a magas savasság. Helyenként, foltokban a közepesen-podzolos talajokon találkozhatunk erősen-podzolos talajokkal is.

A Poliszján fejlettek a felsoroltakon kívül podzolos-glejes-gyeptalajok és a glejtalajok is. A glejesedés magas felszínalatti nedvesség mellett megyen végbe. Tavasszal és ősszel ezeken a talajokon sokáig megmarad a víz és az őszi vetések gyakran kirothadnak. Az ilyen talajtípusú területeket, többek között az ártereken, kaszálónak használják.

Jelentős szerepet játszanak a Poliszja talajtípusai között a láptalajok, amelyek a jelenkori és ősi folyóvölgyeket, mélyedéseket foglalják el. Nagy területeken találhatók láptalajok a Volinyi és Rivnei területek északi részén, a Zsitomiri terület északnyugati részén és a Csernyihivi területen. Természetes állapotukban a láptalajok felhasználásra nem alkalmasak, de lecsapolás után termékenységük nagymértékben növekszik.

Termékeny talajai a vegyeserdők övezetének a karbonátos gyeptalajok, szürke-erdei és az elpodzolosodott-csernozjomos talajok. Karbonátos csernozjomos talajok terjedtek el a Volinyi-Poliszja déli és délnyugati részén, kréta idei márga rétegeken és mállási termékein (3–12% humusz), szürke-erdei talajok a legnagyobb területeket a Szlovecsán-Ovrucsi-hátságon, a Zsitomiri-Poliszja déli részén, a Deszna jobb partján foglalják el.

Növényzet

A Poliszja természetes növényzetét erdei, réti és mocsári növényzet alkotja (több mint 1500 faj). Az erdei növényzetben a fenyves fafajták az uralkodók (64%-a az erdővel borított területeknek). A lomblevelű fafajták közül a legelterjedtebbek a nyírfa (11,7%), a tölgy (10,7%), az éger (7,6%), a rezgőnyár (1,6%), a gyertyán (0,5%). Más fafajták közül található még kőris, hárs, juhar, szil, európai vörösfenyő stb.

A Poliszja nagy részén fenyves-tölgyes erdők terjedtek el sasfűves-füves és sasfűves-áfonyás takaróval. Termékeny, homokos és agyagos-homokos talajokat foglalnak el, ahol a felszínhez közel ülepedtek le a morénák vagy a krétai üledékek. A Zsitomiri-Poliszjára jellemzőek olyan erdők, amelyek aljzatában sárga rododendront találhatunk, amely reliktum növény. Más reliktum növények közül ismert még az alacsony nyírfa, a mocsári kardfű, a mocsári kőtörőfű, a csarab. A termékenyebb talajokon fenyves-tölgyes-gyetyános erdők nőnek, füves-bokros aljnövényzettel, amelyek a lomblevelű erdőkre jellemzőek: közönséges sóska, acsalapu, csillagfürt stb. Az erdőkben ritka növényfajok is megtalálhatók: aprószemű áfonya, sarkvirág, szúrós korpafű, mocsári kontyvirág stb.

A tölgyes-gyertyános erdők a podzolos-homokos-gyeptalajon és a szürke, elpodzolosodott talajokon nőnek, fejlett aljnövényzettel. A legelterjedtebbek, a Poliszja déli részén, a lösztalajú részeken a Zsitomiri-, Kijevi- és Balparti-Poliszján, ahol találhatunk tölgyes-hársfás erdőket is.

Égeres erdők a nedves mélyedéseket és területeket foglalják el podzolos-glejes-gyeptalajokon. Gyakrabban találhatunk tiszta égeres és nyírfás-égeres erdőket, ritkábban – fenyves-égeres, kőris-égeres, tölgyes-gyertyános-égeres erdőket.

Rétek a Poliszján jelentős területeket foglalnak el és a mezőgazdaság számára fontos, természetes kaszálókat, legelőket alkotnak. Nagy területeken terjedtek el a száraz rétek, amelyek a kiirtott erdőterületeken jöttek létre. A mélyedésekben keletkezett rétek nagy nedvességfelesleg mellett jöttek létre, amelynek fő növénycsoportosulásai: alacsony sás, molinyia stb. Ezek a rétek termékenyebbek és nagyobb tápértékkel rendelkeznek.

Az ártéri rétek nagy területeket foglalnak el a Dnyeper és a Pripjaty mellékfolyóinak árterein. A kisebb folyók árterein inkább mocsarak találhatók.

A Poliszja jellemzője a mocsár. Az Ukrán-Poliszja átlagos elmocsarasodása 8%, a tőzegesedés (a vastagabb 0,5 m tőzegterületek aránya az egész területekhez) 11%-tól (Volinyi-Poliszja) 1,2%-ig (Zsitomiri-Poliszja) terjed. A legelláposodottabb terület Rivnei területen, a Lev és Sztvig folyók közötti területeken található.

Állatvilág

A Poliszja állatvilága is változatos. Tipikus emlősök, amelyek itt élnek: európai jávorszarvas, európai őz, vaddisznó, borz, hermelin, farkas, barna medve, róka, vadmacska, hiúz, hód, vidra, nyest, nyérc, szürke nyúl, pézsmapocok, mezei és erdei egér, mezei és erdei pocok. Változatos a madárvilág is: túzok, siketfajd, császármadár, hattyú, szürke daru, fekete gólya, vadkacsa, erdei szalonka, harkály, parti fecske, vadgalamb stb. A vizekben több mint 30 féle hal él, amelyek egy része ipari jelentőséggel is bír: ponty, durda, kárász, harcsa, csuka, sügér stb. A jellemző kártevők: len és kender bolha, burgonyabogár, kéregrágó bogarak, szövőlepkefélék stb. A mocsaras, nedves környezet kedvező a szúnyogok, vaklegyek, bögölyök terjedésének.

A Poliszján több védett területet hoztak létre, ahol állat és növényfajokat védenek. Közöttük a legismertebbek: Sacki nemzeti park, Rivnei természetvédelmi terület, Poliszjai természetvédelmi terület, Deszna-Sztarohuti nemzeti park, Cseremi természetvédelmi terület.

Természet-földrajzi körzetek

Poliszja a Kelet-európai-síkság természetföldrajzi tartománya. A Poliszjai tartományt három altartományra lehet osztani, amelyek különböznek a természeti feltételeikkel: Északi (a Pripjaty balpartja), Déli (a Pripjaty és a Dnyeper jobbpartja) és Keleti (a Dnyeper balpartja). Az Ukrán-Poliszja a déli altartomány nagyobb részét és a keletinek egy részét foglalja el.

Tájföldrajzi viszonylatban az Ukrán-Poliszját 5 természetföldrajzi területre osztják:

• Volinyi-Poliszja
• Zsitomiri-Poliszja
• Kijevi-Poliszjaa
• Csernyihivi-Poliszja
• Novogrod-Sziverszki-Poliszja.

A Poliszján a negatív természetföldrajzi folyamatok és jelenségek között a legelterjedtebbek az elmocsarasodás, a defláció, kisebb mértékben az erózió, a szikesedés, a karszt. A vegyeserdők övezetében történt 1986-ban a Csernobili atomerőmű katasztrófája.

Lásd még

• Vörös-erdő
• 30 km-es zóna

Forrás

• Географічна енціклопедія України. Том 1–3. УРЕ, Київ, 1989.
• Maszljak P. O., Siscsenko P. H. (2000): Ukrajna földrajza. Kísérleti tankönyv a középiskolák 8–9. osztálya számára. Szvit, Lviv.
• Zasztavnij F. D. (2004): Ukrajna természeti földrajza. Tankönyv a 8. osztály számára. „Szvit”, Lviv.