Vay Miklós (hadmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vay Miklós
Született1756. szeptember 6.
Alsózsolca
Elhunyt1824. május 11. (67 évesen)
Pest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaAdelsheim Johanna bárónő
Gyermekeibáró Vay Miklós, báró Vay Lajos
Foglalkozásahadmérnök, műszerkészítő, vezérőrnagy, mecénás, utazó, országgyűlési követ, kamarás
A Wikimédia Commons tartalmaz Vay Miklós témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vajai Vay Miklós (Alsózsolca, Borsod vármegye, 1756. szeptember 6.Pest, 1824. május 11.) báró, hadmérnök, műszerkészítő, vezérőrnagy, mecénás, utazó, országgyűlési követ, császári és királyi kamarás. Vay Miklós politikus édesapja, Vay Miklós szobrász nagyapja.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányait a sárospataki kollégiumban végezte, majd a leimgrubeni hadmérnöki akadémián tanult. Ezt követően különböző várak helyreállítási munkálatait vezette. II. József császár küldte őt 1786–1788-ban nyugat-európai tanulmányútra, melynek alkalmával megfordult Franciaországban, Hollandiában, Németországban és Angliában. Itt Jesse Ramsdennek, a kor egyik legkiválóbb műszerszerkesztőjének munkatársaként dolgozott. 1787-ben az optikai műszerszerkesztés terén elért eredményeiért a Royal Society beválasztotta tagjai sorába. 1788-ban hazajött és bekapcsolódott a törökök elleni háborúba. Vitézségéért bárói rangra emelték. Egyik szeme olyan súlyosan megsérült, hogy el kellett távolítani. A műtétet megelőzően újabb nyugat-európai útra indult, amely során másodszor is eljutott Angliába. Angliából Magyarországra hozott több korszerű eke, vető- és aratógép terveit, ezenfelül pedig egy fonógép modelljét. Angliából származó vetőgumókkal Szabolcsban meghonosította a burgonyát. A korabeli postaúttérképeket postakocsira szerelhető fordulatszámláló berendezés segítségével pontosította. 1799-ben megnősült, elvette a nála mintegy 20 évvel fiatalabb Adelsheim Johanna bárónőt, báró Puky András kapitány özvegyét. 1804-től egészen haláláig volt a Tisza és a Körös-vidék folyószabályozási királyi biztosa, valamint irányította és felügyelte a tiszántúli térképező és folyószabályozó mérnökök munkáját. Munkái kéziratban maradtak.

Források[szerkesztés]