Vaskos particsiga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vaskos particsiga
Littorina saxatilis 002.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Orthogastropoda
Alosztályág: Apogastropoda
Öregrend: Caenogastropoda
Rend: Sorbeoconcha
Alrend: Hypsogastropoda
Alrendág: Littorinimorpha
Öregcsalád: Littorinoidea
Család: Littorinidae
Nem: Littorina
Faj: L. saxatilis
Tudományos név
Littorina saxatilis
(Olivi, 1792)
Szinonimák
  • Littorina saxatilis jugosa Montagu, 1803
  • Littorina saxatilis nigrolineata Gray, 1839
  • Littorina zonaria Bean, 1844
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vaskos particsiga témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vaskos particsiga témájú kategóriát.

A vaskos particsiga (Littorina saxatilis) a csigák (Gastropoda) osztályának a Sorbeoconcha rendjébe, ezen belül a Littorinidae családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Atlanti-óceán mindkét oldalán, a La Manche csatornában, az Északi- és a Balti-tengerben egyaránt megtaláljuk a vaskos particsigát. Az Atlanti-óceánt és a Földközi-tengert összekötő Gibraltári-szorosban is fellelhető.

A San Francisco-öbölbe betelepítették.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vaskos particsigák az angliai Isle of Wight tengerpartján

A vaskos particsiga kisebb, mintegy 1 centiméter magasságú csiga, rövid kúpos, hegyes csúcsú házának utolsó kanyarulata igen nagy méretű. A mély varratokkal elkülönülő kanyarulatok száma többnyire 6-9, valamennyi bordázott és barázdált (finom csavarvonalak), ezért a ház felülete érdesnek tetszik. A szájadék szegélye felül csaknem derékszögben eláll. A ház színe igen változó, többnyire sárgásszürke, sötétbarna, sötétebb szalagokkal; csúcsa néha zöld színű is lehet. A kerek szájadék megvastagodott.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vaskos particsiga köveken, repedésekben és sziklahasadékokban, az árapályzóna határán és a parti hullámverésnek kitett övezetben fordul elő. A vaskos particsiga moszatokkal és más növényekkel táplálkozik. Legelészőútja során eltávolodik tartózkodási helyétől, de mindig visszatér oda. Feltételezik, hogy mint minden particsiga, a fény alapján tájékozódik, mivel a mászás nyomai a nap irányába, majd újra vissza, a kiindulási helyre vezetnek.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vaskos particsiga elevenszülő, a peték az anyaállat testében maradnak egészen a mozgásképtelen fiatal állatok kikeléséig, melyek csak azután kerülnek ki a vízbe. Ennél a fajnál a köpenyüreg tüdővé alakult, boltozatának vérerekkel dúsan ellátott részével a csiga a levegőből képes felvenni az oxigént.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.