Vas(II)-hidroxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vas(II)-hidroxid
Hydroxid železnatý.PNG
Vas(II)-hidroxid
IUPAC-név Vas(II)-hidroxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 18624-44-7
PubChem 10129897
ChemSpider 8305416
UNII 7JIM5W32UU
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Fe(OH)2
Moláris tömeg 89,86 g/mol
Megjelenés szilárd barna
Sűrűség 3,4 g/cm3 [1]
Oldhatóság (vízben) 0,00015 g/100 ml (20 °C)
Veszélyek
EU Index Nincs listázva
Lobbanáspont Nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek Vas(II)-oxid
Vas(III)-hidroxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A vas(II)-hidroxid egy vegyület, ami akkor jön létre, amikor vas(II)-ionok egy vas(II)-szulfáthoz hasonló vegyületből hidroxidionokkal reagálnak. Maga a vas(II)-hidroxid gyakorlatilag fehér, de már oxigénnyomok is zöldes árnyalatot kölcsönöznek neki. Ha az oldat nincs oxigénmentesítve és a vas redukálódott, akkor a csapadék színe a vas(III)-tartalomtól függően zöldtől egészen vörösesbarna árnyalatig is változhat. Ezt a csapadékot „zöld rozsdának” is nevezik, kristályrácsában a vas(II)-ionok könnyen helyettesítődnek vas(III)-ionokkal, melyek a folyamatos oxidáció hatására keletkeznek. Oxigén jelenlétében a szín gyorsan változik. A zöld rozsda erős redukálószer és egy réteges dupla hidroxid (LDH) képes anionok abszorbálására a felszínén hordozott pozitív elektromos töltések jelenléte miatt. A zöld rozsda mineralogikai formája egy nemrég felfedezett fogerit. A zöld rozsda összes formája az ideális vas(II)-hidroxid vegyülettel nem keveredik, mivel szerkezetük bonyolultabb és változékonyabb. A vas(II)-hidroxid ötvözet természetes hasonmása egy nagyon ritka ásvány, az amakinit, (Fe,Mg)(OH)2.

A vas(II)-hidroxid alig oldható (1,43·10−3 g/l). A vas(II)-szulfát és hidroxidionok reakciójából így csapódik ki(egy oldható vegyületből, amiben hidroxidion van):

FeSO4 + 2 OH → Fe(OH)2 + SO42−

Könnyen alakul más reakciók nemkívánatos melléktermékeként is, például a sziderit szintézise közben, egy vas-karbonát(FeCO3), ha a kristálynövekedés feltételei alig szabályozott (reagens-koncentrációk, összeadás mértéke, összeadás sorrendje, pH, pCO2, T, érlelési idő, ...).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0070494398