Variszkuszi-hegységrendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Variszkuszi hegységrendszer szócikkből átirányítva)
A Variszkuszi-hegységrendszer maradványai és vonulatai Európában
A variszkuszi orogén globális térképe

A Variszkuszi-hegységrendszer a karbon időszak környékén a herciniai orogén fázis alatt kialakult hegységrendszer. Maradványai a varisztidák, az armorikai hegységgel együtt herciniai gyűrődésnek nevezik. A hegységrendszer akkor jött létre, amikor a devon második felében és a karbon idején, 380-280 millió évvel ezelőtt összeütközött Laurázsia és Gondwana őskontinens és létrehozták a Pangeát.

Név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a középkori latin Variscia szóból, egy szászországi terület nevéből ered, amely pedig a valaha feltételezetten ott élt germán törzs, a variszkuszok nevéből származik.

Képződése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szűkebb értelemben csak a mai Európa területén zajlott hegységképződést nevezik variszkuszinak, amely Laurázsia és Gondwana ütközéséhez köthető. A hegység vonulata a Kaledóniai-óceánból emelkedett ki. Az ugyanabban az időben Észak-Amerika területén zajlott folyamat neve allegheny orogén fázis. Sokszor előfordul, hogy a magyarországi karbonkorú képződményeket variszkuszinak nevezik (például a Velencei-hegységet). Ez csak a kort tekintve helyes, egyébként nem a varisztidákat kiemelő nagyszerkezeti mozgások hozták létre ezeket, hanem a lemezperemek meggyengülését és gyűrődését kísérő belső zóna, amelyben a töredező kéreg szakadásai nagy kiterjedésű mélységi magmás tevékenységet indítottak el.

A variszkuszi orogén fázis hosszú, és tektonikailag bonyolult folyamat volt. Részben összemosódik a korábbi kaledóniai orogénnel (szilurdevon). Ekkor a kontinensperemeken kordillera-típusú orogén övek alakultak ki, amelynek során Európában a Kaledónai-hegység, Amerikában a Takoni-hegység emelkedett ki (takoni orogén fázis). Mindkét hegylánccal párhuzamosan gyűrődtek fel a varisztidák az óceánok bezárulása során. A varisztidák kiemelkedésével végleg bezárult a Japetus-óceán és a Tornquist-óceán is. A varisztidák emelkedésének tetőpontja 350–330 millió évvel ezelőtt volt, majd a perm első felében, az utolsó varisztida-fázissal létrejött az egységes Pangea.

Lánchegységként emelkedett ki a kontinensek ütközésekor kialakuló kompakciós zónában, mint amilyen a mai Eurázsiai-hegységrendszer. A tömörödési zónák helyenként puszta térrövidüléssel gyűrődtek fel, mint a Himalája, máshol szubdukció is zajlott, ami vulkanizmussal járt. Ugyanígy vulkanizmussal jártak a töréses zónák harántmozgásai is.

A felemelkedő hegyvonulatok nagyon hamar, már a permre röghegységgé koptak. A későbbi tektonikus mozgások feldarabolták, vetősíkok által határolt rögös szerkezetűvé vált. Tértágulásos mozgásokra utalóan jellegzetesek a sasbércek, árkos beszakadások, lépcsős vetődések és medenceformák.

Mai formakincse változatos, tönkös-rögös röghegység, táblás röghegység és láncos röghegység is lehet. Az utóbbiak a mezozoikumi új kiemelkedés során jöttek létre.

Nyersanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vulkanizmus jelentős ércteléreket hozott létre ebben a hegységben, amelyek a hegység későbbi lepusztulásával elérhetőek lettek, illetve nemesfém torlatok (üledékes nemesfém lelőhelyek) képződtek. A fémércek közül legfontosabbak a cink-, réz-, higany-, ón- és ólomdúsulások. A karbon időszak dús vegetációja, a gyors hegységpusztulással járó nagy mennyiségű törmelékes üledék, valamint a lassú térszínsüllyedés ideális feltételeket biztosított a széntelepek képződéséhez. Maga a karbon időszak is a hatalmas kiterjedésű, jó minőségű kőszeneiről kapta a nevét.

A létrejövő Pangea szélsőségesen kontinentális éghajlatán a kialakuló hegységek gyorsan erodálódtak, a szelek hatalmas homokhalmokat emeltek. Ebből alakult ki a szerte Európában megtalálható permi vörös homokkő („new red sandstone”), amely kedvelt építőanyag.

A hegységrendszer tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A varisztidák két nagy hegységívet alkottak Európában, a délkeleti hercíniai ágat és az északnyugati armorikai ágat, amelyek a Francia-középhegységben futnak össze.

1. az armorikai ághoz tartozó mai hegységek, illetve a mai hegységekben maradványként fellelhető rögök:

2. a hercíniai ághoz tartozó hegységek és maradványok

3. egyidejűsége és viszonylagos földrajzi közelsége, valamint a folyamatok összefüggése miatt a „nagyon keleti” ágként az uráli ágat is említeni szokták. Ez azonban kissé megelőzi a varisztidák kialakulását, mivel a Laurázsia kialakulásában szerepet játszó kontinensütközés, Laurencia és Fennoszarmácia torlódása emelte ki.

4. egyidejű, de nem a varisztidákhoz tartozó hegységek:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]