Vanikoro

Vanikoro
Vanikoro műholdfelvételen
Közigazgatás
Ország	Salamon-szigetek
Tartomány	Temotu
Népesség
Teljes népesség	1293 fő (2009)
Népsűrűség	7,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Fekvése	Csendes-óceán
Szigetcsoport	Santa Cruz-szigetek
Terület	173,2 km²
Hosszúság	23,4 km
Szélesség	13,6 km
Legmagasabb pont	923 m
Időzóna	UTC+11
Elhelyezkedése
Vanikoro Pozíció a Salamon-szigetek térképén
d. sz. 11° 37′, k. h. 166° 58′-11.616666666667, 166.96666666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Vanikoro témájú médiaállományokat.

Vanikoro a csendes-óceáni Salamon-szigetek Temotu tartományához tartozó Santa Cruz-szigetcsoport egyik tagja. Valójában nem egy, hanem két sziget (a nagyobb Banie és a kisebb Teanu) és több kisebb sziklaszirt (Manieve, Nomianu és Nanunga) együttese, amelyet közös korallzátony fog körbe. Teljes területe 173 km², legmagasabb pontja a 923 magas Mbagne-hegy.

Geológiája és élővilága

Vanikoro szigetei (Nanunga kivételével) vulkanikus eredetűek, a pliocén és pleisztocén során keletkeztek. A sziget, akárcsak az Új-Hebridák és a többi környező sziget, az ausztrál és a csendes-óceániai tektonikus lemez határán fekszik, ez okozta a korábbi vulkanikus aktivitást.

A kőzetlemezek mozgása miatt a sziget rohamosan süllyed.

A különállóan fekvő sziget több endemikus fajnak is otthona, mint például a vanikorói pápaszemesmadár (Zosterops gibbsi) vagy a mára feltehetően már kihalt vanikorói repülőkutya (Pteropus tuberculatus). A szigetről kapta nevét a tengeri csigák egy családja, a Vanikoridae.

Lakossága

Vanikorói maszkok

Az 1300 vanikorói lakos két, külön falvakban élő csoportra oszlik. A sziget eredeti lakói a mintegy 800 melanéz, míg a kisebbségben levők polinézek, akik hagyományaik szerint a 200 km-re keletre fekvő Tikopia szigetéről költöztek ide.

A melanézek többségében az ausztronéz nyelvcsalád óceániai csoportjának teanu nyelvét beszélik. Két, gyakorlatilag kihalt nyelv is kötődik hozzájuk, a lovono, melyet mára csak négy, és a tanema, amelyet egyetlen ember (Lainol Nalo) beszél.

A polinézek a tikopia nyelven kommunikálnak.

Története

Európaiak először 1595-ben pillantották meg a szigetet, a spanyol Álvaro de Mendaña rossz véget ért második expedícióján. Magát Vanikorót Mendaña sógora, Lorenzo Barreto fedezte fel, amikor a közeli Nendo szigetén települést próbáltak létrehozni és felderítő utakat tett a környéken.

A francia felfedező, Jean-François de La Pérouse két hajója Vanikoro korallzátonyán szenvedett hajótörést 1788-ban. A helyi bennszülöttek megölték a túlélők egy részét, a többiek a hajók maradványaiból bárkát építettek és elhagyták a szigetet; további sorsuk ismeretlen. Legalább ketten Vanikorón maradtak, de a 38 évvel későbbi kutatóexpedíció már nem találta őket. Jules Verne 20 000 mérföld a tenger alatt című regényének XIX. fejezete erről az esetről szól.

Gazdasága

A szigeten jelentős a – sokszor illegális – fakitermelés. Ezenkívül halat, pálmaolajat, koprát és kakaót exportál.

Források

• Salamon-szigeti népszámlálási adatok Archiválva 2011. december 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Sharp, Andrew The discovery of the Pacific Islands Oxford, 1960, pp.52-55.
• Brand, Donald D. The Pacific Basin: A History of its Geographical Explorations The American Geographical Society, New York, 1967, p.136.
• Jules Verne: Nemo kapitány
• Loggers refuse to leave Vanikoro Solomon Star, 2013. október 31.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Vanikoro című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

• Vanikoro térképe