Vanguard–1
| Vanguard–1 | |
 |
|
|
|
|
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Űrügynökség | Naval Research Laboratory |
| Típus | földmegfigyelő műhold |
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1958. március 17. |
| Indítás helye | Kennedy Űrközpont |
| Hordozórakéta | Vanguard |
| Élettartam | 2.200 nap |
| Tömeg | 1,47 kg |
| Pályaelemek | |
| Excentricitás | 0,1909 |
| Inklináció | 34,25° |
| Periódus | 134,2 perc |
A Vanguard–1 a világ negyedikként felbocsátott műholdja és egyben a legrégebbi, amely napjainkban is a világűrben kering. Az űreszközt az Egyesült Államok bocsátotta fel hármas céllal:
- A világ első emberkéz alkotta tárgya lett volna, amely eljutott a világűrbe.
- A Vanguard-program keretében fejlesztett háromfokozatú hordozóeszköz képességeinek igazolása.
- A Föld körüli pályán uralkodó körülmények hatásának felmérése egy műholdra és annak rendszereire vonatkozóan.
Tartalomjegyzék |
A műhold [szerkesztés]
Külső megjelenését tekintve a műhold egy 152 mm átmérőjű alumínium gömb volt, amelyből hat darab 258 mm-es rugóval aktivizált antenna ágazott ki. A műhold külső burkolatán helyet kapott még 6 db napelem is, a szonda hosszútávú energiaellátására.
A szonda belsejében főműszerként kapott helyet egy 10 mW teljesítményű, higany akkumulátorral működő, 108 MHz frekvencián sugárzó és egy napelemekkel működtetett 5mW-os teljesítményű, 108,03 MHz-en sugárzó rádióadó. A rádiók mellett a műhold két termisztort is vitt magával, amelyek a belső hőmérsékletet változását jelezték a gömb belsejében. A 16 napig tartó méréssorozat a szonda hővédelmének hatékonyságáról szolgáltatott adatokat. A rádióadások amellett, hogy a hőmérsékleti adatokat sugározták a Földnek, még a repülés nyomonkövetését is segítették, valamint a szonda és a földi vevőállomások közötti elektron-sűrűség meghatározására is adatokat szolgáltattak.
A küldetés [szerkesztés]
A szonda elsődleges célja hosszú ideig az volt, hogy a világ első emberkéz alkotta, űrbe juttatott objektuma legyen. A Szputnyik–1-gyel azonban a Szovjetunió megelőzte az Egyesült Államokat, így műholdnak ezt a politikai célt nem sikerült teljesíteni. Ezután az USA első űreszközének szánták, ám egy startbaleset miatt ez sem sikerült, az Explorer–1 műhold is megelőzte.
Tudományos szempontból hármas küldetéssel indult a Vanguard–1. A rádióadások bemérésével a Föld pontos alakjára vonatkozó, a felső atmoszféra sűrűségének megállapítását célzó, valamint a napelemek élettartamának felmérésére irányuló kísérleteket bíztak a tervezői a műholdra.
A három fokozatú Vanguard rakéta 1958. március 17-én 654x3969 km-es ellipszis pályára állította a Vanguard–1-et. Egy keringést 134 perc 12 másodperc alatt tett meg a műhold a 34° 15`-es pályahajlású pályán A pályahajlás beállítása érdekes, hisz míg a Szputnyik–1 éppen azzal okozott pánikot Amerikában, hogy keringése során elhaladt az Egyesült Államok felett, addig a Vanguard kínosan tiszteletben tartotta a Szovjetunió legdélibb határát és így egy pillanatig sem repült felette. Az eredeti pályaszámítások szerint a műhold 2000 évig fenn maradhatott, ám a későbbiekben az atmoszféra fékező hatása, valamint a naptevékenységi maximumban az erős napszél jelentősen megváltoztatta a mozgását, így az eredetihez képest napjainkban már csak 240 évre tehetjük a várható keringési időt.
A műholdon elhelyezett műszerek közül az akkumulátorral működő rádióadó már 1958 júniusában beszüntette működését, míg a napelemes műszer egésze 1964 májusáig működőképes maradt.
A küldetés eredményei [szerkesztés]
Rádió iránymérések [szerkesztés]
A szondán két rádiójának adásait felhasználva mérték ki pontosan a Föld alakját. Az adatok kimutatták, hogy a Föld nem gömb forma, hanem észak-déli irányban aszimmetriát mutat, a sarkoknál lapultabb. A rádióadásokat ezen kívül felhasználták még a rádióadó és a földi vevőállomások közötti tér elektronsűrűségének meghatározására is.
A légkör sűrűségének a szonda mozgására gyakorolt hatásai [szerkesztés]
Eredetileg erre vonatkozó mérések nem szerepeltek a küldetés terveiben, ám a repülés során felmerült, hogy egyszerűen kivitelezhető lenne. Lévén a műhold teljesen szimmetrikus, a pályájának, sebességének változásait csak külső behatások okozzák, elősorban a felső légkör. A felső légkör sűrűsége pedig a magasságtól, napszaktól (megvilágítottságtól), naptevékenységi ciklustól függ. E két feltevésből kiindulva a szonda optikai, rádió és radaros követésével következtetni lehetett a légkör sűrűségére és a különböző szempontok alapján eloszlási térképeket készítettek belőle a kutatók.
