Vang Vej (költő)
| Vang Vej | |
 | |
| Vang Vej () portréja | |
| Élete | |
| Született | 699. Csincsung () (a mai Sanhszi () tartomány, Kína) |
| Elhunyt | 759. Hszi'an () (a mai Sanhszi () tartomány, Kína) |
| Nemzetiség | kínai |
| Szülei | Wang Chulian |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | költészet |
| Irodalmi irányzat | si ()-költészet |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vang Vej témájú médiaállományokat. | |
Vang Vej (pinjin: Wang Wei), 王維 (699–759), a Tang-kori Kína egyik leghíresebb költője és festője. A költészet, a zene és a festészet ismeretéből álló humanista műveltségeszmény egyik megtestesítőjének szokták tartani. A hagyomány azt tartja róla: „Versei festmények, festményei pedig versek.”
Élete[szerkesztés]
Vang Vej () a Tang-dinasztia (618–907) alatt élt, amelynek fővárosa, Csang'an () az akkori világ legnagyobb és leggazdagabb városa volt. Vang () 21 évesen megszerezte a nagy megbecsüléssel járó csin-si () („bejutott tudós”) hivatalnoki vizsgafokozatot, aminek oka valószínűleg zenei tehetsége volt – bár állítólag irodalmi képességei is már kilencéves korában megmutatkoztak. Magas hivatalt kapott, de hamarosan lefokozták és egy jelentéktelen tisztséget bíztak rá Santung () tartományban. 734-ben visszahívták a fővárosba, ahol a cenzori hivatalban kapott hivatalt. 756-ban, amikor An Lushan (), a lázadó tábornok csapatai elfoglalták a Csang'an ()t, Vang ()ot foglyul ejtették és a lázadók fővárosába, Lojang ()ba vitték, ahol kénytelen volt kormányzati szerepet vállalni. Amikor 758-ban Csang'an ()t és Lojang ()ot visszavették a császári seregek, Vang () nem vált kegyvesztetté magas hivatalt viselő fivére közbenjárása, illetve egy, még a lázadók fogságában írt, a császár iránti hűségét kifejező verse miatt. Élete vége felé elfordult a világi élettől. Visszavonult vidéki villájába a Vang ()-folyóhoz, s itt a buddhizmust tanulmányozta, amely iránt már korábban is érdeklődött. Vang () legjobb verseinek jelentős részét az itteni táj ihlette.
Munkássága[szerkesztés]
A költészet mellett Vang () a festészetnek is kiemelkedő egyénisége volt, noha egyetlen eredeti festménye sem maradt fenn, csupán néhány, állítólag az ő képeiről készült másolat ismert. A leginkább arról híres, hogy az elsők között festett kifinomult tájképeket. Tájat ábrázoló egyszínű tusfestményei tették ismertté, a leírások szerint különösen a behavazott vidéket festette meg remekül.
Csaknem szentként való tisztelete főleg annak köszönhető, hogy ő testesítette meg a nagy festőt, aki egyben nagy költő is. Gyakorlatilag minden kínai antológiában megtalálhatók a versei, s a festészettörténeti kézikönyvek is gyakran hivatkoznak rá.
Leghíresebb verse[szerkesztés]
- Bambuszok között
- Fekszem, köröttem bambuszok.
- A lantomon lágy dal buzog.
- Oly szép, ne hallja fül soha,
- csupán te Hold, vén cimbora.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
Források[szerkesztés]
- ↑ KKK 1967: Klasszikus kínai költők I-II. Ford. András László et al. Vál., szerk. és életrajzi jegyzetekkel ellátta Csongor Barnabás (IV-VI. rész) és Tőkei Ferenc (I-III. rész). Az előszót és a jegyzeteket írta Csongor Barnabás. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1967.
- ↑ Tőkei–Miklós 1960: Tőkei Ferenc – Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó, 1960.
