Valutinói csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valutinói csata
Valutino.jpg
Peter Hess képe a csatáról

Konfliktus Napóleoni háborúk
Időpont 1812. augusztus 18.
Helyszín Orosz Birodalom, Valutinó-hegy, Lubinó falu mellett
Eredmény az orosz változat szerint taktikai orosz győzelem
francia változat szerint mariginális francia győzelem
Szemben álló felek
Flag of France.svg Franciaország
Flag of the Napoleonic Kingdom of Italy.svg Itáliai Királyság
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Orosz Birodalom
Parancsnokok
Portrait-Ney.jpg
Flag of France.svg Michel Ney
General Jean Andoche Junot.jpg
Flag of France.svg Jean-Andoche Junot
Barclay1829.jpg
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Mihail Bogdanovics Barclay de Tolly (Михаил Богданович Барклай-де-Толли)
Szemben álló erők
30 000 40 000
Veszteségek
7 000
(orosz változat sz.: 8 000)
6 500
(orosz változat sz.: 5 000)

A valutinói csata vagy valutino-hegyi csata 1812. augusztus 18-án (orosz változat szerint 19-én) zajlott le. Az oroszok utóvédje vívott csatát a franciákkal Lubino falu mellett (20 km-re keletre Szmolenszktől, a Dnyeper folyó jobb partján).

A csata egyéb elnevezései: lubinói csata, mivel a moszkvai úton e falu mellett vívták a csatát, ill. zabolotyevi csata, a Dnyeper és a moszkvai út között, az ütközet közelében fekvő faluról.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szmolenszki csata után az orosz hadsereg elhagyta a várost, augusztus 18-án este a Dnyeper északi (jobb) partján vonult vissza. Orosz utóvéd nem tudta megtartani a franciákat Szmolenszk külvárosában. Ugyanazon a napon, a franciák megjavították a hidat, és augusztus 19-én üldözni kezdték a visszahátráló orosz hadsereget. Bagratyion 2. hadserege védte az átkelőt a Dnyeper folyón, úgy hogy átkelt a a folyón 50 km-re keletre a Szmolenszktől a moszkvai úton. A visszavonulás Barclay de Tolly 1. hadserege számára bonyolult volt, mert a Moszkvába vezető nagy úton a Dnyeper éjszaki partján bármikor kitehették volna magukat az ellenséges tüzérség pusztító tüzének. Ezért az orosz fővezér úgy döntött, hogy bonyolultabb kerülőutakon vonul vissza: először északnak Porecs felé, majd kelet felé a moszkvai út irányába.

A csapatok mozgásának meggyorsítására a sereget két hadoszlopra bontották. Az első hadoszlopot Tucskov altábornagy vezette, a porecsi úton haladt Gorbunovóba, majd tovább a moszkvai úton Lubino környékére. Tucskov hadoszlopa a 2., 3., 4. gyalogsági és az első lovassági hadtestből állt. A második hadoszlop - az 5., 6. gyalogezred, a 2., 3. lovas hadtest és a teljes tüzérség - Dohturov parancsnoksága alatt messzebb - Sztabin környékén - északon keletre fordult a szolovini révnél.

A Fjodor Kaplovics Korf vezette utóvédnek kellett biztosítania a visszavonulást, majd megfordulva csatlakoznia 2. gyalogos hadosztályhoz. Tucskov hadoszlopának elővédje három gyalogos és egy huszárezredből állt, ezt küldték a moszkvai útra, hogy biztosítsák az utat a 2. hadsereg Gorcsakov herceg számára a valutyinói útkereszteződésnél. De Gorcsakov megtudta, hogy a franciák a prudiscsevói átkelő elfoglalására készülnek és megközelítették Tucskov előőrsét, feladta pozícióját és odaküldte Karpov kozákjait. Tucskov elérte a moszkvai utat, úgy gondolta, hogy ilyen „fontos stratégiai pont”, mint a lubinói útkereszteződés, csak gyenge biztosítást igényel. Az orosz parancsnok egy előnyösebb kiindulási pozíciót vett fel a Kolodnya folyónál és előre küldött egy kisebb különítményt.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csatában fogságba esett Tucskov tábornok
A csatában halálos sebet kapott Gudin tábornok

Augusztus 19-én hajnalban kiderült, hogy Baggehufwudt cári tábornok (orosz nevén Karl Fedorovics Baggovut) 2. hadteste nem is kezdte meg még a visszavonulást, mert az országúton túl sokan vonultak. Tekintettel a francia támadás növekvő veszélyére, az a döntés született, hogy ez a hadtest maradjon közvetlenül az erdőben. Hajnal előtt a franciák megkezdték az előrenyomulást. Grouchy marsall a porecsi úton nyomult előre anélkül, hogy ismerte volna Barclay de Tolly távozásának valódi irányát. Neymarsall Gedeonovo felé, Murat marsall pedig két lovas hadtesttel a moszkvai úton, mint a legvalószínűbb irányban. Körülbelül egy órával később Baggehufwudt tábornok Gedeonovóhoz ért, és Ney legerősebb csapataival került összeütközésbe.

A harcot a Sztrogany folyónál vívták. Egy nagy tüzérségi előkészítés után Ney támadást indított az oroszok ellen, átkelt a Sztroganyon, de nem tudta elfoglalni a hegygerincet. Murat lovassági támadása a mocsaras talajon elakadt, és semmit sem ért el. Junot erői lezárták a csatateret, és Murat lovasságát sürgették, hogy támadják meg az oroszokat. Junot ahelyett, hogy saját maga cselekedett volna és döntő győzelmet ért volna el, Muratra várt. Pár órával később Ney elindította az utolsó támadást. A franciáknak sikerült kemény harcok árán elfoglalni a hegyet, de ekkor már Barclay de Tolly erői elmenekültek Lubinó felé. Napóleon később megrótta Junot-t, hogy elhalasztotta a lehetőséget egy nagyobb orosz sereg szétverésére és kiengedte az oroszokat az eltervezett csapdából.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mind a franciák, mind az oroszok súlyos veszteségeket szenvedtek. A franciák egyik legjobb tábornokának, Gudin-nek mindkét lábát elvitte egy ágyúgolyó, sebesülésébe később belehalt. Tucskov tábornok francia fogságba esett, két másik orosz tábornok is megsebesült. A franciák 8 000 embert veszítettek.

Napóleon a csatatéren kitüntetéseket osztogatott, hogy felrázza fáradt, elcsigázott katonáit. Tucskovval titokban levelet íratott I. Sándor orosz cárnak, amelyben békeajánlatot tett neki, de választ nem kapott.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Бой у Валутиной горы című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.