Valois Johanna hennegaui grófné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Valois Johanna (Longpont, 1294. körül – Fontenelle, 1342. március 7.) francia királyi hercegnő, hennegaui grófné

1294 körül születhetett, Longpont városában, Franciahon Aisne nevű tartományában, Valois Károly gróf és első felesége, Anjou Margit grófnő harmadik gyermekeként és második leányaként.

1299-ben Johanna félárva lett, mikor édesanyja meghalt, apja pedig ezután még kétszer nősült újra, 1301-ben, majd 1308-ban.

Édestestvérei:

  • bátyja, Fülöp gróf, később VI. Fülöp néven ő lett Franciaország első királya a Valois-házból
  • nővére, Izabella
  • húgai, Margit és Katalin
  • öccse, Károly (később II. Károly néven Alençon grófja

Féltestvérei apja második felesége, Courtenay Katalin révén: János, Chartres grófja Katalin, II. Katalin néven Achaea hercegnője Johanna, aki III. Róbert artois-i grófhoz ment nőül Izabella, Fontevrault zárdafőnökasszonya

Féltestvérei apja harmadik házassága (Chatillon-i Mahaut) révén: Mária, aki Károly kalábria-i herceghez ment hozzá Izabella, aki I. Péter bourbon herceg felesége lett Blanka, aki IV. Károly német-római császár hitvese lett Lajos, Chartres grófja

Károly grófnak született egy házasságon kívüli gyermeke is egy ismeretlen nevű nőtől, egy leány, bizonyos Avignoni Teréza, aki később megkapta apjától Avignon tartomány grófnői címét.

Johanna 1305. május 23-án, mindössze 10-11 évesen hozzáment a körülbelül 8 évvel idősebb I. Vilmos hennegaui (hainaut-i) grófhoz. A párnak nyolc gyermeke született:

  • Vilmos, apja után később ő lett Hainaut grófja
  • János (1316-ban meghalt)
  • Margit, II. Margit néven, bátyja, Vilmos halála után ő lett Hainaut grófnője, ezenkívül ő volt IV. Lajos német-római császár felesége is
  • Filippa, III. Eduárd angol király felesége
  • Ágnes (1327-ben elhunyt)
  • Johanna, aki V. Vilmosnak, Jülich tartomány hercegének lett a hitvese
  • Izabella, aki Namur Róbert hitvese lett
  • Lajos, aki mindössze három évet élt

Johanna támogatta unokatestvérét, Franciaországi Izabellát, mikor az konfliktusba keveredett saját férjével, II. Eduárd angol királlyal, később mégis rokoni szál jött létre a grófné és II. Eduárd családja között, amikor az angol uralkodó fia, Eduárd wales-i herceg és Johanna leánya, Filippa eljegyezték egymást, 1332-ben pedig királyné lett Filippa walesi hercegnéből, mikor apósa, a király elhunyt. Abban az időszakban egy másik, főleg diplomáciai okokból kötött eljegyzés is házassággal végződött, ugyanis Izabella királyné leánya, Eleonóra hercegnő és II. Regináld, Guelders hercege egybekeltek, Johanna pedig ez alkalomból meglátogatta Filippát Angliában.

A grófné 1337-ben megözvegyült, utána pedig, mint ahogy általában a kor arisztokrata özvegyasszonyai is tették, zárdába vonult, s ő lett a Királyi Fontevraud-i Apátság rendfőnökasszonya. 1340-ben veje, III. Eduárd tengeri támadást intézett Johanna bátyja, VI. Fülöp francia uralkodó ellen, nem messze Sluys-től, majd pedig hozzáfogott Tournai ostromához, ami nem sokáig tartott, mivel időközben az angol királynak pénzügyi gondjai támadtak a hadjárat folytatása kapcsán. XII. Benedek pápa arra kérte az özvegy grófnét, hogy próbálja meg kibékíteni egymással a két uralkodót, már csak a köztük lévő rokoni szál miatt is. Johanna először bátyját, Fülöpöt kereste fel, akinek szinte könyörgött, hogy tegye le a fegyvert, majd pedig Eduárd sátrában arra kérte vejét, kössön békét a francia királlyal. Végül a pápának kellett felszólítania a két királyt, hogy presztízsveszteség nélkül írják alá a fegyverszünetet.

Az asszony 1342. március 7-én, 47-48 éves korában távozott az élők sorából, Franciaország Yonne tartományának Fontenelle nevű városában.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]