Valerian Ivanovics Albanov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valerian Albanov

Valerian Ivanovics Albanov (Voronyezs, 1881. május 26. - 1919) tengerész, orosz sarkutazó, a Bruszilov-expedíció két túlélőjének egyike.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albanov 1881-ben született Voronyezsben, 17 éves korában beiratkozott a Szentpétervári Tengerészeti Akadémiára. Tanulmányai befejezése után (1904) több hajón teljesített szolgálatot, míg végül csatlakozott Georgij Lvovics Bruszilov expedíciójához. Az expedíció célja volt áthaladni az Északkeleti átjárón, amely előtte csak a finnországi svéd származású Nordenskiöldnek sikerült. Az expedíció azonban nem volt kellőképpen megszervezve és felszerelve. 1912 októberében az expedíció hajója, a Szent Anna az összetorlódott jégtáblák között rekedt.

1914 elején a hajó még mindig a jég közé volt fagyva, és nem volt remény arra, hogy kiszabaduljon. Albanov engedélyt kért Bruszilovtól arra, hogy társaival elhagyja a hajót, és megpróbálja elérni a szárazföldet. 13 társával indult gyalog, szánon és kajakon a szárazföld felé, de csak ketten, Albanov és Alexander Konrad jutottak el a Ferenc József-földre, ahol a Szedov-expedíció megmentette őket. Albanov később megírta emlékiratait, amelyet 1917-ben adtak ki először Szentpéterváron.

Visszatért a tengerre, ahol 1919-ben meghalt. Halálának körülményei tisztázatlanok. Egyes vélemények szerint tífuszban halt meg, mások szerint egy robbanásban vesztette életét.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Valerian Albanov: A fehér halál országában (Park Könyvkiadó, 2003) ISBN 963-530-630-X

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]