Vajda Sándor (költő)
| Vajda Sándor | |
.jpg) | |
| Született | 1903. január 8. Máramarossziget |
| Elhunyt | 1979. július 14. (76 évesen) Bécs |
| Foglalkozása | költő, műfordító, kritikus, grafikus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vajda Sándor (Máramarossziget, 1903. január 8. – Bécs, 1979. július 14.) költő, műfordító, kritikus, grafikus.
Életútja[szerkesztés]
Bécsben a kereskedelmi főiskolán diplomázott, utána kitanulta a szövőmesterséget. 1931-ben emigrált a Szovjetunióba, a II. világháborúban a Vörös Hadseregben harcolt mint önkéntes. Irodalmi, kritikai munkásságát baloldali orgánumokban fejtette ki, a Ma, a Forrás, Új Szó, 100%, Korunk, Sarló és Kalapács hasábjain. Német expresszionistáktól és kortárs szovjet íróktól fordított műveket. A II. világháború után Bécsben a kommunista párt könyvkereskedését vezette.
Írásai a Korunkban[1][szerkesztés]
- Az emberi nyelv keletkezésének új elmélete, Korunk, 1930, IX. 647-649. p. (Nyelvészet)
- Zola mai értelme, Korunk, 1930, IX. 669-671. p. (Émile Zola)
- A világháború erkölcstörténete, Korunk, 1930, XII. 909. p. (Történelem)
- Az ötéves terv, a nagy jelen és a kint rekedt író, Korunk, 1931, I. 66-68. p., (Orosz irodalom)
- Gyapjúáru Rt. /E./, Korunk, 1931, VII- VIII. 505-508. p. (Széppróza)
- Az első leány /Bogdanov/, Korunk, 1932, I. 67-69. p. (Bogdanov)
Irodalom[szerkesztés]
- Tamás Aladár: Emlékezés Vajda Sándorra. Élet és Irodalom, 1979. 44. sz.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2190. o. ISBN 963-05-6807-1
.svg){kind=small}