Vadászat életre-halálra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vadászat életre-halálra
(Death Hunt)
Rendező Peter R. Hunt
Producer Murray Shostak
Műfaj akciófilm
thriller
Forgatókönyvíró Michael Grais és Mark Victor
Főszerepben Charles Bronson, Lee Marvin és Angie Dickinson
Operatőr James Devis
Vágó John F. Burnett és Allan Jacobs
Gyártás
Ország Egyesült Államok
Nyelv angol
Időtartam 97 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Twentieth Century-Fox Film Corporation
Bemutató 1981. június 18. (Hollandia)
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Vadászat életre-halálra (alternatív cím: Halálos vadászat, eredeti cím: Death Hunt) 1981-es amerikai akciófilm Charles Bronson, Lee Marvin, Angie Dickinson, Carl Weathers, Maury Chaykin, Ed Lauter és Andrew Stevens szereplésével. A filmet Peter Hunt rendezte.

Valóságos történeten alapul, amiben 1931-ben a Kanadai királyi hegyi rendőrség egy Albert Johnson nevű bűnözőt üldözött. A film számos ponton eltér a valóságos történettől.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1931-ben Kanada északnyugati részén egy vadász (Johnson) szervezett kutyaviadalhoz érkezik. Az egyik majdnem kimúlt állatot (egy fehér szőrű német juhászt) megvásárolja a gazdájától, Hazeltől, aki előbb 100, majd 200 dollárt kér érte.

Hazel később azt állítja, hogy ellopta tőle az állatot, és panaszt tesz a helyi „seriff”-nél, a kanadai királyi hegyi rendőrség őrmesterénél, ő azonban nem akar beavatkozni az ügybe, mert ismeri Hazel mentalitását.

Hazel ekkor összeszedi néhány haverját, és megközelítik a magányos vadász kicsiny kunyhóját. Kettejük azzal az ürüggyel, hogy melegedni akarnak, elbeszélgetnek vele. Ő a kunyhón kívül megengedi nekik a tűzgyújtást, és még ennivalót is akar nekik adni. A rejtőzködők ekkor megtámadják a kunyhót, lövöldözés tör ki, amiben az egyik támadó meghal (az, aki lelövi a meggyógyított kutyát).

Nem sokkal később kiderül, hogy Johnson 700 lőszert vásárolt és egy 100 dolláros bankjeggyel fizetett, ebből a vadászok arra következtetnek, hogy ő lehet az a bizonyos pszichopata „őrült vadász”, aki sorban öli a társaikat és kiveszi szájukból az értékes aranyfogakat.

Johnsont régi ismerőse, Bill Lusk figyelmezteti, hogy el akarják kapni. Johnson megerősíti a kunyhóját.

Edgar Millen, a kanadai királyi hegyi rendőrség őrmestere kénytelen a csapat élére állni, akik meg akarják lincselni Johnsont, hogy csillapítsa a kedélyeket és minden a törvényes keretek között menjen. Nyomkeresője, a néger Sundog Brown és egy újonc, Alvin Adams társaságában a csapat élére állnak.

Millen Johnson kunyhójánál fegyverét letéve közelíti meg a bejáratot és tárgyalásba kezd vele. Felszólítja, hogy jöjjön vele és tisztázzák a kérdést. Johnson nem bízik abban, hogy ezt sikerülne megcsinálni, ezért visszautasítja az ajánlatot, bár tudja, hogy ellenkező esetben vérontásra kerül sor. Millen erre is figyelmezteti. Mielőtt Johnson végleges választ adna, az egyik vadász tüzet nyit Johnsonra. Millen visszavonul és lövöldözés kezdődik. Néhány vadász meghal, egyiküket az egyik társa lövi hátba szándékosan. Millen ekkor elhatározza, hogy dinamitot fognak alkalmazni. Miután a tűznél óvatosan megmelegítik, Sundog Brown néhány összecsomózott dinamitrudat hajít a házra, ami hatalmas robbanásban megsemmisül. A csapat örül a győzelmének, azonban hamarosan felbukkan Johnson sértetlenül és vadul lövöldözni kezd. Újból pár ember meghal, Johnson pedig eltűnik.

Millen, Sundog és Adams, akikhez Hazel is csatlakozik a nyomkereső kutyáival, a nyomába indulnak. Egyik este, amikor letáboroznak, Hazel erőszakosan szájon csókolja Adams-szot, amiatt összeverekszenek.

Az eset ekkor már az újságok címoldalára kerül, aminek következményeként sokan nyereségvágyból csatlakoznak a kutatáshoz, ugyanis Johnson fejére 500 dollár vérdíjat tűztek ki, amit egy újság megemel 1000 dollárra.

Megérkezik Hank Tucker kapitány is, a kanadai királyi légierő pilótája, és közli Millennel és társaival, hogy Millen kudarcot vallott Johnson elfogásában, ezért küldték őt „a helyzet rendezésére”. Elmondja, hogy Johnson az Egyesült Államok hadseregében egy különleges felderítő egység tagja volt az első világháborúban.

Johnson a nyomkövetését megnehezítő technikákat alkalmaz (például fordított irányban veszi fel a hótaposó talpakat), amik egy ideig félrevezetik Millent és csapatát (a többi, laza csoportosulás nagyjából őket követi). Ahogyan az üldözés előre halad, Millen kezdi tisztelni Johnson képességeit az életben maradásra és a rejtőzködésre (Johnsonnak elvileg nincs módja vadászni és tüzet gyújtani, mégis életben marad és saját tüzénél melegszik). Millenben ugyanakkor ellenérzést kelt sok üldöző viselkedése.

Bill Lusk két üldöző vadász tábortüzéhez érkezik, és megkínálja őket pálinkával, majd váratlanul pisztolyt húz elő, és mindkettőt egy-egy lövéssel megöli, majd eltávolítja az aranyfogaikat egy késsel. Kiderül tehát (a néző számára), hogy ő az a bizonyos pszichopata „őrült vadász”.

Az üldözők kezdik utolérni Johnsont, aki egyre lassabban halad a fáradtság miatt. A duplaszárnyas repülővel üldöző pilóta felfedezi Johnsont, amint egy fenyőfába kapaszkodva igyekszik lejutni egy kanyon mélyére és gépfegyverrel tüzet nyit rá, ezzel azonban Sundogot öli meg. Ezen felháborodva Adams többször rálő a gépre, ami füstölni kezd, leáll a motorja, végül egy sziklafalba csapódik.

Johnson lejut a kanyon aljára, egy folyópartra, ahol Hazel észreveszi és lőni kezd rá. Johnson előbb lábon lövi, majd második lövésétől Hazel meghal.

Lusk is utoléri Johnsont, aki látszólag megállt pihenni. Lusk rálő, azonban a kabátban nem volt senki, Johnson valószínűleg korábban észrevette őt és csapdát állított neki.

Millen nemsokára észreveszi, hogy a nyílt terepen Johnson menekül, és tüzet nyit rá. Johnson elterül a hóban. Amikor Adams odamegy hozzá, kiderül, hogy az arca felismerhetetlenül összeroncsolódott. Millen már előtte megjegyzi, hogy a mozgása más volt, nem olyan, mint Johnsoné.

A holttest vizsgálata közben Millen és Adams is észreveszi az igazi Johnsont egy hegygerincen, aki Lusk ruházatát viseli. Millen célba veszi, Johnson azonban nem menekül, hosszasan várja, hogy mi fog történni. Végül Millen leereszti a fegyvert, ezzel lehetővé teszi számára, hogy megtalálja a szabadságot Alaszkában. Adams-szal egyetértenek abban, hogy Johnson mindenkit önvédelemből ölt meg.

Ahogy a népes üldöző csapat és a fényképész odaér, Adams közli velük, hogy Millen lelőtte Johnsont. Táskájában aranyfogakat találnak, ezzel az is „bebizonyosodik”, hogy ő volt az „őrült vadász”.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a Szinkron Systems változat magyar hangjai)

Eltérések az eredeti történettől[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film története csak kevéssé hasonlít a valóságban megtörtént esethez.

A valóságban Millen rendőr meghalt, miután Albert Johnson lelőtte az üldözés során. Albert Johnson a tél közepén valóban áthaladt a Richardson Mountains hágóján, amit addig lehetetlennek tartottak. Johnsont a befagyott Eagle Riveren vették körbe és lőtték le 1932. február 17-én.

Az első világháborús veterán pilóta, Wop May nem lövöldözött ész nélkül, nem ütközött sziklafalnak és csak 1952-ben halt meg.

A filmben Johnsonról azt állítja Tucker kapitány, hogy első világháborús veterán és különlegesen kiképzett katona volt, erről dokumentumokat is bemutat Millen embereinek. A valóságban szinte semmit nem lehet tudni Albert Johnsonról, mielőtt megérkezett volna Fort McPhersonba 1931. július 9-én.

Megjelenés lemezen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Death Hunt a nyolcvanas évek elején jelent meg VHS kazettán, ezt a CBS/Fox video adta ki.

A filmet DVD-n az Anchor Bay Entertainment jelentette meg 2005 januárjában. Az Anchor Bay azóta elvesztette a kiadási jogokat és a filmet ki kellett vonni a piacról.

A Shout! Factory megszerezte a kiadási jogokat DVD-re és kiadta együtt a Butch and Sundance: The Early Days kiadvánnyal 2011. február 1-jén.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Death Hunt című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.