VJa–23

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Volkov–Jarcev VJa–23 a Szovjetunióban a második világháború idején gyártott 23 mm-es repülőgép-fedélzeti gépágyú.

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyvert 1940-ben tervezte Alekszandr Volkov és Szergej Jarcev a tulai CKB–14 tervezőirodában az akkor újonnan bevezetett 23 mm-es gépágyú lőszerhez. A fejlesztés időszakában TKB–201 volt a típusjelzése. A fegyver tervei 1940. május 6-ra készültek el. A gépágyút eredetileg az Il–2 csatarepülőgép páncélozott földi célok elleni beépített fegyverének szánták. Az Il–2 fejlesztésének késése miatt azonban kezdetben zsákmányolt Messerschmitt Bf 110 nehéz vadászrepülőgépen tesztelték. 1941-ben az Il–2-esen folytatták a kísérleti lövészeteket, majd még ugyanabban az évben rendszeresítették VJa–23 típusjelzéssel. A gépágyút kizárólag az Il–2 csatarepülőgépen, illetve annak továbbfejlesztett változatán, az Il–10-en alkalmazták. Összesen 64 655 db-ot gyártottak belőle, sorozatgyártása a 2. és 66. sz. gyárakban folyt.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gázműködtetésű fegyver, mely a csőből elvezetett lőporgázok energiáját használta a működéséhez. A zár ék reteszelésű. A lőszereket acél hevederekben tárolták. A fegyvert nagy tűzgyorsaság és tűzerő jellemezte. Tűzgyorsasága 550–600 lövés/perc volt. Hátrányos tulajdonsága volt ugyanakkor a jelentős visszarúgó erő, valamint az alkatrészek gyors kopása, különösen cső és az adagoló szerkezet esetében.

A nagy reakcióerő miatt vadászrepülőgépekbe nem építették be, az Il–2-n párosával, a két szárnyfélbe építettek be egyet-egyet, egyenként 150 db-os lőszerjavadalmazással. A fegyver tömege 66 kg, hossza 2150 mm.

A gépágyúhoz alkalmazott 23 mm-es lőszer lövedéke 200 g-os volt. A lőszer hatásában jelentősen felülmúlta a SVAK és Berezin B–20 gépágyúkban alkalmazott 20 mm-es lőszert. A lőszer páncéltörő változata 400 m-ről 25 mm-es páncéllemezt volt képes átütni. A fegyver jelentős tűzereje ellenére a német könnyű páncélosok ellen csak oldalról és elölről, a közepes harckocsik ellen csak felülről volt hatásos.

Műszaki adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Űrméret: 23 mm
  • Hossz: 2150 mm
  • Csőhossz: 1660 mm
  • Tömeg: 66 kg
  • Tűzgyorsaság: 550–650 lövés/perc
  • Csőtorkolati sebesség: 905 m/s

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]