(VII.) Henrik német király
| (VII.) Henrik | |
 |
|
|
|
|
| Német király | |
| Uralkodási ideje 1220. április 23. – 1235. júliusa |
|
| Koronázása | 1222. május 8. |
| Elődje | II. Frigyes |
| Utódja | II. Frigyes |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Stauf-ház |
| Született | 1211 Szicília[1] |
| Elhunyt | 1242. február 12. Martirano[1], Szicíliai Királyság |
| Nyughelye | Cosenza |
| Édesapja | II. Frigyes |
| Édesanyja | Aragóniai Konstancia |
(VII.)[2] Henrik (németül Heinrich (VII.)), (1211.[1][3] – 1242. február 12.[1][3]) szicíliai király 1212-től, német király 1220-tól és sváb herceg (II. Henrik néven) 1216-tól.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Ifjúkora [szerkesztés]
II. Frigyes német-római császár és Aragóniai Konstancia fiaként született. Gyermekkora nagy részét Németországban töltötte.[1] 1212-ben Szicília királyává koronázták, 1216-ban pedig sváb herceg lett.[1]
Megkoronázása [szerkesztés]
Királlyá koronázását III. Ince pápa szorgalmazta abban a reményben, hogy így sikerül leválasztani Szicíliát a Német-római Birodalomról, amire Frigyes ígéretet is tett neki.[1] Henriket azonban így is a rómaiak királyává (azaz német királlyá) választották 1220 áprilisában Frankfurtban, majd 1220. május 8-án Aachenben meg is koronázta gyámja, Engelbert kölni érsek.[1] Amikor az érsek 1225-ben meggyilkolták, Németországban forrongás támadt, és Frigyesnek a fiához fűződő viszonya kiéleződött.[1] 1228-tól gyakorlatilag ő képviselte Németországban a császári hatalmat.[3]
Lázadás édesapja ellen [szerkesztés]
Báros és hivatalnokbarát politikája miatt az 1230-as évek elejétől fogva egyre inkább szembekerült Frigyessel, valamint a német fejedelmekkel – akiknek segítségét a pápa elleni harcában édesapja nem nélkülözhette.[3] Ez utóbbiak kényszerítették ki aztán Henriktől az 1231-es wormsi birodalmi gyűlésen a városok elleni fellépést, illetve a majd Frigyes által majd 1232-ben jóváhagyott Statutum in favorem principum kiadását.[3] Ez a statutum 1220-as elődjével együtt Németország önálló, feudális államokká történő széthullását készítette elő.[3]
Ugyancsak 1231-ben Henrik nem volt hajlandó megjelenni a ravennai diétán.[1] 1232-ben meghódolt Frigyes előtt[1], a cividalei találkozót Henrik mély megaláztatásként élte át.[3] Hogy városok támogatását elnyerje, a wormsi határozatokkal ellenkező jogokat adományozott nekik.[4] A következő évben, 1233-ban kiáltványt intézett a fejedelmekhez s 1234-ben kibontotta a lázadás zászlaját Boppardnál.[1] A felkeléshez az augsburgi és a würzburgi püspökök és a montferrat őrgróf csatlakozott.[5] Henriknek még ez év decemberében sikerült szövetséget kötnie a lombardokkal[1]. A minderről tudomást szerző Frigyes 1235-ben hadserggel kelt át Németországba[5], mire kevés támogatója cserben a társkirályt.[1][5]
Bebörtönzése, halála [szerkesztés]
_Huldigung_Wuerzburg_1234.jpeg)
Henrik, miután Worms elleni támadása kudarcba fulladt[1][5], meghódolt édesapja előtt.[5] Bebörtönözték – egyelőre Németországban.[1] Hivatalos trónfosztását nem tartották szükségesnek, hiszen megszegte az 1232-ben édesapjának tett hűségesküjét.[1] Egy idő után az apuliai San Felicébe, majd a calabriai Martirano börtönébe vitték[1]. Itt 7 évnyi raboskodás után a császár magához rendelte fiát, aki útközben lovával egy szakadékba zuhant.[5]
Gyermekei [szerkesztés]
Henrik 1225-ben[6], Nürnbergben[6] házasodott össze Babenberg Margittal[6] (? – 1267. október 2.), VI. Lipót osztrák herceg leányával, aki két fiút szült férjének:
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963 9075 12 4 , 268. oldal
- ↑ Általában nem tartják számon a német királyok között, és sorszámát, a VII.-et zárójelbe szokták tenni. (U. és d., 268. o.)
- ^ a b c d e f g Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok, Mæcenas, Budapest, 1998, ISBN 963-9025-66-6, 85. oldal
- ↑ Weiszhár, 85–86. oldal
- ^ a b c d e f Weiszhár, 86. oldal
- ^ a b c d e Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Frigyes |
|
Következő uralkodó: I. Frigyes |
| Előző uralkodó: VII. Frigyes |
|
Következő uralkodó: III. Konrád |
.svg)
.svg){kind=small}
