V. Balduin flamand gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V. Balduin flamand gróf
Blason Comte-de-Flandre.svg

Flandria grófja, Antwerpeni őrgróf (1044 - 1049)
Uralkodási ideje
10351067
Koronázása
1035
Elődje IV. Balduin flamand gróf
Utódja VI. Balduin flamand gróf
Életrajzi adatok
Uralkodóház Flandria-ház
Teljes neve (holland: Boudewijn V "de Rijsel", "de Grote" van Vlaanderen, francia: Baudouin V de Flandre, le Pieux, de Lille, angol: Baldwin V of Flanders
Született kb. 1012
nem ismert
Elhunyt 1067. szeptember 1.
Lille
Házastársa Adèle
Gyermekei Balduin, Mathilda, Robert
Édesapja IV. Balduin flamand gróf
Édesanyja Luxemburgi Otgiva

V. Lillei Balduin (kb. 1012 - 1067) Flandria hetedik grófja, apja IV. Balduin halála után 1035-től örökölte a grófi címet. Anyja Luxemburgi Otgiva, Balduin első felesége. Felesége 1028-tól Adèle de France, II. Róbert francia király lánya.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Születésének ideje pontosan nem ismert, de mivel 1028-ban kötött házasságot és előtte már szerepelt apja egyik oklevelében, mint tanú, születési évét legnagyobb valószínűséggel 1012-1013-ra teszik.

1028-ban felesége biztatására és a flamand nagyurak elégedetlenségét kihasználva felkelést indított apja ellen és sikerült is kiűzni Flandriából. IV. Balduin támogatójánál, I. Róbert normandiai hercegnél keresett menedéket. A herceg közbenjárására[1] apa és fia 1030. szeptember 28-án Audenarde (v. mai nevén Oudenaarde) városában kibékültek.[2]

1035-ben apja halála után örökölte a grófi címet. Trónra lépését követően háború tört ki Flandria és IV. Dirk holland gróf között, aki magának követelte Zeeland tartományt (amit még Balduin apja, IV. Balduin kapott II. Henrik német-római császártól). Balduin kisebbik fiát, Róbertet küldte a hollandok ellen, aki harci jártasságáról tanúságot téve sikerrel védte meg a grófság északi határait (és innen kapta később a “Fríz” melléknevet).

Megszerezte Lens grófságát a szomszédos Boulogne grófjaitól[3] és 1044-ben megszerezte magának Antwerpen őrgrófja címet is (feltehetően a korábbi őrgróf, Gozelon halálával).

Küzdelme III. Henrik ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A flamand grófok kezdettől fogva a nyugat-frank, majd később a francia királyok hűbéresei voltak. Azonban a grófság egy része, Valenciennes városa és környéke a német-római császár jóvoltából jutott a grófok birtokába, ezért belekeveredtek a császárság belső politikai viszályaiba.

1046 és 1056 között, Szakállas Godfrey felső-lotaringiai herceg szövetségeseként III. Henrik német-római császár ellensége lett. Godefroy szövetséget kötött Balduin flamand gróffal, Dirk holland és Hermann hainaut-i grófokkal. A felkelők Flushing-nál legyőzték a császári sereget, és később elfoglalták és kifosztották Verdun-t. Erre Godefroy nyilvános bűnbocsánatot tartott és kibékült a császárral. Korábbi birtokait a császár Adalbert hamburg-brémai érseknek adta.

1049-ben kiújultak az ellenségeskedések és Henrik legyőzte Dirket, illetve Adalbert segítségével szövetségre lépett Hitvalló Eduárd angol és II. Sweyn dán királyokkal, akik a tenger felől támadták Balduint.[4] A jelentős létszámú császári sereg elfoglalta Valenciennes-t és más kastélyokat, visszahódította Antwerpen őrgrófságát és elérte, hogy IX. Leó pápa (akit korábban Henrik maga nevezett ki erre a tisztségre) kiközösítse Balduint és Godefroyt. Balduin időközben meghódította Ename kastélyát és visszafoglalta Gent városát, illetve Godfrey-el együtt visszaszerezték Nimègue-t és sikerült megtartania Flandria grófságát.

Balduin jó kapcsolatokat ápolt Godwin Earl of Wessex-el, előbb fiát, Svein-t bújtatta 1049-ben, majd Earl Godwin segítségére sietett 1051-ben, amikor azt száműzték.

1054-ben Balduin ismét felkelt a császár ellen és elűzte Arrasi Jánost, aki a császár ajándékaként megkapta Cambrai városát. Ezután elfoglalta Liège városát, lerombolta Thuin-t és és egészen Huy váráig nyomult előre. Henrik nem késlekedett és seregével Flandria ellen vonult.[5] Henrik arra biztatta Cambrai püspökét, Liutpert-et, hogy nyissa meg a város kaput János előtt, aki cserébe Flandrián keresztül vezette volna a császári hadakat. A megállapodás végül nem jött össze, de Henrik ennek ellenére elfoglalta Tournai várát (1054. június), feldúlta a környező vidéket, miközben Balduin és Godfroy 1055-ben sikertelenül ostromolta Antwerpen városát.

Henrik 1056-os halála adott alkalmat arra, hogy a konfliktust lezárják, és az andernach-i béketárgyalások eredményeként (1056 és 1059 között) Balduin megkapta Ename márkiságát, Gent városát, Waes és Quatre-Métiers tartományokat, illetve megtarthatta a korábban vitatott Zeeland tartományt is.

A csatározások eredményeként Valenciennes városát Hermann hainaut-i gróf kapta meg. Azonban Hermann 1049-es halála után Balduin fia, a későbbi VI. Balduin feleségül vette annak özvegyét, Richilde-t és elérte, hogy az első házasságból származó, testileg fogyatékos fiúgyermeket kizárták az öröklésből. Ezzel a hainaut-i grófságot lényegében a flamand grófok befolyása alá vonta. A házasságot Engelbert cambrai püspök ellenezte és semmisnek nyilvánította (főleg Henrik befolyása miatt, de színleg azért, mert a házastársak túlságosan közeli rokonok voltak), illetve kiátkozta Balduint és Richilde-t. Később IX. Leó pápa felmentette Balduint és feleségét (feltehetően azért is, mert rokoni kapcsolatok fűzték Richildéhez)[6] és III. Henrik halála után annak özvegye, Poitou-i Ágnes elismerte mind a házasságot, mind az öröklési szerződést.

Balduin európai politikai súlyára jellemző, hogy I. Henrik francia király 1060-ban bekövetkezett halála után a későbbi I. Fülöp francia király gyámja és Franciaország régense volt.

1067. szeptember 1-jén halt meg és a lille-i Saint-Pierre de Lille templomban temették el.[7] Özvegye a messen-i kolostorba vonult vissza, ahol 1079-ben halt meg.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1028-ban vette feleségül II. Róbert francia király lányát, Adèle-t.[8] Bár korabeli források erre nem tartalmaznak semmilyen egyértelmű utalást, de meglehetősen elterjedt a nézet, hogy Adèle korábban III. Richárd normandiai herceg özvegye volt.

A házasságból három, meglehetősen jól dokumentált utód[9] született:

További, feltételezett utódok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fent említett három utód mellett számos további törvénytelen utódot tulajdonítanak Balduinnak, elsősorban Orderic Vitalis[12] és Aubri de Trois Fontaines.[13] Ezek közül csak egy van, akinek kapcsolatát Balduinnal nem lehet kizárni, de általában egyiket sem említik leszármazottai között.

  • Henrik „az írnok” (Orderic)

Orderic Vitalis mint V. Balduin egyik fiát említi, de ennek ellenére semmilyen más információ nem maradt fenn róla. Vanderkindere azzal veti el a feltevést, hogy a Henrik név nem volt elterjedt a flamand grófi családban, de azzal nem számolt, hogy Balduin feleségének, Adèle-nek volt egy Henrik nevű bátyja. Mivel Orderic számos téves adatot is közöl krónikájában, ezért a Henrikre vonatkozó adatokat nem lehet teljes bizonyossággal elfogadni.

  • Judit ( - 1094), először Tostig, Northumbria grófjának, majd Welf, bajor herceg felesége. Judit igazából V. Balduin féltestvére volt, apjuknak, IV. Balduinnak második házasságából. Mindenesetre számos forrás mint V. Balduin lányát tartja nyilván.
  • Arnulf

Mivel Orderic a Flandria “konzulja” címet tulajdonította neki, ezért feltételezhető, hogy nem Balduin egyik fiáról, hanem a későbbi III. Arnulfról van szó, VI. Balduin fiáról és V. Balduin unokájáról.

  • Udo ( - 1078), Treves érseke

Udo valójában, több más forrás alapján, Eberhard gróf és felesége, Ida fia volt.[14]

  • Philippe

A későbbi Ypres-i Vilmos apja, Philippe valójában Fríz Robert fia, vagyis V. Balduin unokája volt.[15]


Előző uralkodó:
IV. Balduin flamand gróf
Flandria grófja
1035-1067
A flamand grófok címere
Következő uralkodó:
VI. Balduin flamand gróf


Előző uralkodó:
I. Gozelon alsó-lotaringiai herceg
Antwerpeni őrgróf
1044-1049
Antwerpen város jelenlegi címere
Következő uralkodó:
Frigyes alsó-lotaringiai herceg

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán[1] elérhető

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. GND vi, 6 (vol. 2, pp. 52-5)
  2. "Comes Balduinus, qui dictus est Barbatus, congregatis marchisiae suae sanctorum corporibus, Bavonis, Wandregisili, Amandi, Vedasti, Bertini, Winnoci, cum aliis innumerabilis sanctorum reliquiis, presente Hugone Noviomensi episcopo cum aliis pluribus episcopis et abbatibus, congregatis totius regni sui primatibus apud Aldenardum, pacem ab omni populo coniuratum firmari fecit." Sigebert of Gembloux krókikájából, s.a. 1030, Sigeb. auctarium Affligemense, MGH SS 6: 399
  3. Murray, A. V. (2000) The Crusader Kingdom of Jerusalem: a dynastic history 1099-1125 (Prosopographica & Genealogica). , p. 28.
  4. The Anglo-Saxon Chronicle, Garmonsway, G. N. (trans),C 1047, and D 1048.
  5. Nicholas, D. (1992) Medieval Flanders (Longman)., p. 51.
  6. Flandria Generosa 12, MGH SS IX, p. 320. A Ritchilde és a pápa közötti pontos rokoni viszonyt nem sikerült még felderíteni, de Leó az elzászi Egisheim család leszármazottja volt.
  7. "Obiit Baldwinus potentissimus marchisus." Ann. Bland., s.a. 1067, Grierson (1937), 28 (ugyanez a bejegyzés, de tévesen 1069-as dátummal, Ann. Formos., ibid., 127); "Obiit Baldwinus potentissimus marchisus, qui Insule sepultus est." Ann. Elmarenses, s.a. 1067, 93; "Obiit Balduinus comes kal. Septembris; Insulae sepelitur.", Annales Elnonenses, s.a. 1067, Grierson (1937), 158]. Grierson szerint a lille-i Saint-Pierre de Lille templom feljegyzései adják a szeptember 1-jei dátumot. [Grierson (1937), 158, n. 5]
  8. "Cuius filius prefatus Robertus, sciens Balduinum Barbatum Flandrensium comitem tunc temporis magne esse potentie, filiam Adelam adhuc puellulam filio eius adolescentulo Balduino Insulano desponsavit patrique eius nutriendam tradidit." Historiae Tornacensis, ii, 9, MGH SS 14: 336; "… ex qua suscepit Balduinum Insulanum, qui duxit filiam Rodberti regis Francorum Adelam." Genealogia comitum Flandriae Bertiniana, MGH SS 9: 306; "Tempore sub eodem Balduinus, satrapa Flandrensis, sobolem suam cupiens innormare prosapia regali, Robertum, Francorum regem, expetiit filiam eius poscens filio suo Balduino dari. Quam adeptam a palatinis ferens tricliniis ad domum propriam in cunis asportauit, annos usque ad nubiles eam nutriens cura diligenti." GND vi, 6 (vol. 2, pp. 52-3)]
  9. "Balduinus Insulanus genuit Balduinum Hasnoniensum, et Rodbertum cognomento Iherosolimitanum, et Matildem uxorem Guillelmi regis Anglorum." Genealogia comitum Flandriae Bertiniana, MGH SS 9: 306. Ford.: “Lille-i Balduin nemzette Monsi Balduint, Jeruzsálemi Róbertet és Matildát, Wilmos angol király feleségét.” A történetíró az eredeti latin szövegben Róbertnek tévesen fia, II. Róbert flamand gróf becenevét ("Jeruzsálemi") tulajdonítja.; "Balduinus Pius comes Flandrie duxit Adelam, filiam Roberti regis Francie, ex qua suscepit Balduinum Montensum et Robertum Frisonem et Mantildam filiam, que nupsit Wilhelmo comiti Normannie, qui Angliam acquisivit;" De genere comitum Flandrensium notae Parisienses, MGH SS 13: 257. Ford.: Jámbor Balduin Flandria grófja Adelet, Róbert francia király lányát vette núül, kivel nemzette Monsi Balduin és Fríz Róbert fiait és Matilda lányát, aki Normandiai Vilmos felesége lett, ki később meghódította Angliát.
  10. "Balduinus ex Richelde vidua Herimanni comitis Montensis duos suscepit filios, Arnulfum et Balduinum." Genealogia comitum Flandriae Bertiniana, MGH SS 9: 306
  11. "Horum patruus Robertus duxit filiam Bernardi Saxonum comitis Gertrudem, viduam Florentii comitis Fresonum, et cum ea eius tenuit regnum." Genealogia comitum Flandriae Bertiniana, MGH SS 9: 306
  12. "Balduinus enim gener Rodberti regis Francorum fortissimus Flandrensium satrapa fuit, et ex Hadala coniuge sua filios ac filias plures multimoda indole pollentes habuit. Rodbertus Fresio, Arnulfus, Balduinus, Udo Treuerum archiepiscopus et Henricus Clericus, et Mathilda regina, atque Iudith uxor Tostici comitis soboles Balduini et Hadalæ sunt." OV Book 4, c. 14 (2: 280-1), Book 7, chapter 2
  13. "Soror autem eiusdem regis Henrici Adela predicto Balduino Insulano peperit Balduinum huius nominis sextum, Robertum cognomento Fresonum, Philippum patrem Guilelmi de Ypra et filias duas, Iudith, quam duxit Tostinus comes Nortdanimbrorum in Anglia, et Mathildem predictam Normannorum ducissam." Aubri de Trois Fontaines, Chronica, MGH SS 23, 792; "Supradicta Ala comitissa Flandrensis, soror Henrici regis, peperit Balduinum comitem Flandrie et Philippum, patrem Guilelmi de Ipra, et filias." Genealogiae Fusniacenses, c. 4, MGH SS 13: 252
  14. "Hic [Uoto] ex Alamannorum prosapia oriundus, patre Everhardo comite, matre Ita, …" Gesta Treverorum, MGH SS 8: 183 (amely megadja, hogy Eberhard Nellenburg grófja volt.
  15. "119. De Willelmo de Ypre: Willelmus de Lo, ex concubina filius Philippi, fratris Roberti iunioris …" Simon, Gesta abbatum S. Bertini Sithiensium ii, 119, MGH SS 13: 658; "… Willelmus de Ypra, filius Philippi, fratris R[oberti] comitis …" Gesta abbatum S. Bertini Sithiensium (continuation), c. 5, MGH SS 13: 665