Vörössávos pontylazac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vörössávos pontylazac
Redglow.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak
(Actinopterygii)
Alosztály: Újúszósok (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontylazacalakúak
(Characiformes)
Család: Pontylazacfélék (Characidae)
Nem: Hemigrammus
Faj: H. erythrozonus
(Durbin, 1909)
Szinonimák

Izzófényű pontylazac

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vörössávos pontylazac témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörössávos pontylazac témájú kategóriát.

A vörössávos pontylazac vagy izzófényű pontylazac (Hemigrammus erythrozonus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj[1]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerikában Guyana területén lévő folyókban őshonos.[2]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 3-4 centiméter. A hím kisebb és karcsúbb, mint a nőstény és az áttetsző úszóhólyag sem egyforma a két nemnél. A meglehetősen hosszúra nyúlt hátvonala néha erősebben ívelt, mint a hasvonala. Ezüstös testének oldalán vörös-arany csík húzódik a szájtól a kopoltyúfedőn keresztül a faroktőig. Hátúszóját is egy vörös folt díszíti.[2][3]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindenevő megeszi az ikrákat is. Akváriumi tartása esetén a növényzettel dúsan beültetett, lágy, savas vizű medencét igényli.[2] Tartása hőigényes 24 C° a megfelelő és tenyésztéskor még nagyobb hőmérsékletet igényel.[3]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény 200-300 ivadékot rak a növények közé. Megfelelő körülmények esetén akváriumban is szaporítható. Akváriumi tenyésztéséhez tenyésztőmedence ajánlatos, melyet tisztán és a infuzóriumoktól mentesen kell tartani. Az ikrák lerakása a növényzet sűrűjében lejátszódó nászjáték része. Az ívó halak közben az oldalukra, sőt néha a hátukra fekszenek. A nász megtörténte után a szülőket ki kell venni a tenyésztőmedencéből és lehetőleg sötétben kell tartani az ikrákat. Az ivadékok 24 óra múlva kibújnak és további 4 napra van szükségük ahhoz, hogy szabadon úszkáljanak. A fölnevelésük gondosságot követel meg, de nem kell hozzá különös szakértelem.[2][3]

Vörössávos pontylazac galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hemigrammus erythrozonus. ITIS report. (Hozzáférés: 2010. május 28.)
  2. ^ a b c d Pontylazacok. Részlet Dick Millis: Akváriumi halak című könyvéből. (Hozzáférés: 2010. május 28.)
  3. ^ a b c Vörössávos pontylazac. Gabrinus díszhalas lapja. (Hozzáférés: 2010. május 28.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]