Vöröslábú kígyászdaru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vöröslábú kígyászdaru
Seriema.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Kígyászdarufélék (Cariamidae)
Nem: Cariama
Brisson, 1760
Faj: C. cristata
Tudományos név
Cariama cristata
Linnaeus, 1766
Szinonimák

Kariáma

Elterjedés
Seriemas.jpg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vöröslábú kígyászdaru témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröslábú kígyászdaru témájú kategóriát.

A vöröslábú kígyászdaru, vagy más néven kariáma (Cariama cristata) a darualakúak (Gruiformes) rendjébe, ezen belül a kígyászdarufélék (Cariamidae) családjába tartozó Cariama nem egyetlen faja. Nagy termetű pampai madár.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerika középső részének füves pampáin és ritkás, száraz trópusi erdőségeiben találkozhatunk vele, mintegy 5 900 000 km²-es nagyságú területen. Brazília középső és keleti, valamint Paraguay és Bolívia keleti vidékeitől Uruguayon át Közép-Argentínáig megtalálható körülbelül 2000 méteres tengerszint feletti magasságig.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kariáma mind méreteit, mind életmódját tekintve leginkább az európai túzokhoz hasonlítható. Kiegyenesedve mindegy 90 centiméteres magasságot érhet el, szárnyfesztávolsága 90-120 centiméter. testtömege pedig 1,5 kilogramm körül mozog. A laza tollazat szürkésbarna, a hasi részen világos, a szárnytollakon fehér és fekete csíkok láthatóak. A csőr és a lábak vörös színűek, a szem körüli bőr feltűnő kobaltkék, míg a szemek maguk sárgák. A vöröslábú kígyászdaru különlegessége az akár 10 centiméter hosszú, a csőr tövénél növekvő, merev tollakból álló bóbita. Azon kevés madár közé tartozik, amelyeknek szempillái vannak. A nemek egyformák, bár a hímek némileg nagyobbak a tojóknál.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a faj neve arra utal, hogy elsősorban kígyókkal táplálkozik, ez nem fedi a valóságot. A kariáma ugyanis mindenevő, táplálékának csak egy részét teszik ki különféle, gyors és halálos csőrvágásokkal elejtett hüllők, de jelentős mennyiségű rágcsálót, ízeltlábút és madarat is elpusztít. Bár előszeretettel fogyaszt más állatokat, különféle növényi táplálékot is képes elfogyasztani: gyümölcsöket, magvakat, terméseket.

Rossz repülő, életét nagyrészt a talajszinten tölti. Ha veszélybe kerül, gyors futással menekül jellegzetes, előredőlt testhelyzetben. Hangja jellegzetes: hangos, kilométerekre elhallatszó kutyavinnyogásra emlékeztet. A párok leginkább a kora reggeli és esti órákban hallatják, ezzel jelezve igényüket a territóriumukra.

Sikeres vadászat

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vöröslábú kígyászdaru monogám madár. A párzási időszak a vadonban a május és szeptember közti esős időszakra esik, ilyenkor az udvarló hím szárnytollait mutogatja választottjának, és peckesen lépked előtte lehajtott fejjel és merev bóbitával. A pár közösen építi gallyakból és vesszőkből a sárral összetapasztott fészket, melynek helye többnyire egy fa ágvillája 1-5 méteres magasságban.

Az általában kettő, fehér alapon enyhén pettyezett tojáson mindkét szülő kotlik. A 25-30 nap múltán kikelő fiókákat hosszú, barna tollak borítják. Eleinte a szülők etetik őket, majd kb. kéthetes koruktól követik vadászataikon anyjukat és apjukat, és mivel már ekkor képesek „ugatni”, segítenek a territórium határainak zajos kijelölésében. A kirepülésre egy hónapos korban kerül sor, és ismereteink szerint a vöröslábú kígyászdarvak nyolc hónapos korban érik el az ivarérettséget.

A meredt bóbita az udvarlás kelléke

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel hatalmas területen fordul elő viszonylag nagy példányszámban, a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a kariáma nem veszélyeztetett. Úgy tűnik, az emberi tevékenységhez is jól alkalmazkodott. Példányszáma területenként változó, a legritkább talán Uruguayban. Fogságban könnyen szaporítható.

Magyarországon állatkertekben nem túl gyakori faj. Az ezredforduló utáni években egy pár élt a Fővárosi Állat- és Növénykertben. 2011 elején egy-egy pár érkezett a Szegedi Vadasparkba [1] és a győri Xántus János Állatkertbe [2]. Ez utóbbi párnak 2013-ban egy fiókája kelt ki, mely az első példány, mely Magyarországon „jött a világra”.[3]

Rokonai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kariámafélék közé mindössze két faj tartozik: a vöröslábú kígyászdaru vagy kariáma (Cariama cristata) és a feketelábú kígyászdaru vagy csunga (Chunga burmeisteri).

A kariámafélék családjának legközelebbi rokonai a darualkatúak között a mára kihalt, szintén Dél-Amerikában endemikus gyilokmadarak (Phorusrhacidae) családjának tagjai.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]