Vöröshomlokú gazella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vöröshomlokú gazella
Gazella rufifrons AB.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Antilopformák (Antilopinae)
Nemzetség: Antilopini
Nem: Eudorcas
Faj: E. rufifrons
Tudományos név
Eudorcas rufifrons
(Gray, 1846)
Szinonimák
  • Gazella rufifrons Gray, 1846
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vöröshomlokú gazella témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröshomlokú gazella témájú kategóriát.

A vöröshomlokú gazella (Eudorcas rufifrons, korábban Gazella rufifrons) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjához tartozó faj.

A kihalt vörös gazellával (Eudorcas rufina) és a Thomson-gazellával (Eudorcas thomsonii) együtt az Eudorcas alnembe sorolták. Az alnemet manapság nem rangra emelték.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szaharától délre húzódó Száhel-övezet száraz, nyílt, füves szavannáinak és bozótosainak lakója. Elterjedési területe Szenegáltól és Mauritániától Malin, Burkina Fasón, Nigeren, Nigérián, Kamerunon és Csádon át Szudánig terjed; a Nílustól keletre két elszigetelt területen – a Vörös-tenger menti dombságban Szudán területén, illetve Szudán, Etiópia és Eritrea határvidékén, az Etióp-magasföld déli lábainál – is él a vitatott besorolású alfaja, a Gazella rufifrons tilonura. Elképzelhető, hogy Benin és Togo területén is előfordul, Ghánából pedig valószínűleg kipusztult.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Változó számú alfaját írták le az idők során. A leírójáról, Theodor von Heuglinról elnevezett Heuglin-gazella (Gazella vagy Eudorcas rufifrons tilonura) néven alfajaként, máskor viszont Gazella/Eudorcas tilonura néven külön fajként kezelik a Nílustól keletre előforduló állományokat.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vöröshomlokú gazella nevét élénkvörös homlokáról kapta, amely mellett világosabb vörös és krémszínű csíkok futnak a szemtől az orrig. A szemek körül halvány világos fehér gyűrű látható. A test nagy része sárgásbarna, amit a has fehér szőrzetétől vékony, sötétbarna sáv választ el az oldalakon, a lábak között. A 15-25 centiméteres farok pamacsa fekete, ami éles kontrasztban áll a fehér farral. Testhossza 105-120 centiméteres, marmagassága 65-92 centiméter között mozog. Lábai rendkívül karcsúak, kívül vöröses, belül fehér színűek. A vöröshomlokú gazellák testtömege 20-35 kilogramm között mozog. Mindkét nem visel vastag, recés, közel párhuzamosan növő szarvakat; ezek enyhe „S” alakban görbülnek. A tehenek szarvai 15-25, a bikáké 22–35 cm hosszúságúra nőnek meg.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vöröshomlokú gazellák kis csordákban élnek az év nagy részében. Fűfélékkel és különféle növények leveleivel táplálkoznak, ezekből nyerik vízszükségletük zömét; ennek ellenére jobban függenek a vízellátástól, mint hasonló körülmények között élő rokonaik, ezért évszakonként vándorolnak: a száraz időszakban délre húzódnak, az esősben pedig az északabbi, sivatagosabb területekre vonulnak. Vándorlásaikat egyre jobban megnehezíti az emberi jelenlét kiterjedése.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párzásra egész évben sor kerülhet, ilyenkor a bikák védelmezik riválisaiktól a trágyával és szem alatti mirigyei váladékával kijelölt territóriumukat. Az egyetlen borjú 184-189 napos vemhességet követően jön a világra, és eleinte anyjától is távol rejtőzködik az aljnövényzetben. Körülbelül három hónaposan kerül sor az elválasztásra. A mintegy 12 évig élő vöröshomlokú gazellák tehenei 9 hónaposan, a bikák másfél évesen érik el az ivarérettséget.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állományának nagyságát illetően csak találgatások vannak, de a legtöbb helyen csökkenőben van példányszáma. Egy 1999-es becslés szerint az összpéldányszám körülbelül 25 000-re rúg, ebből 3500-4000 Nílustól keletre élő Heuglin-gazella.

A vöröshomlokú gazellára a fő veszélyforrást az illegális vadászat, illetve az emberi tevékenység kiterjedése jelenti: élőhelyét túllegeltetik a háziállatokkal (juhok, kecskék, tevék), illetve mezőgazdasági célokra hasznosítják. A szárazságok is súlyos gondot okoznak a fajnak. A gazellák körülbelül 15%-a él csak védett területeken, elsősorban a W Nemzeti Park (Niger, Burkina Faso, Benin), a Waza Nemzeti Park (Kamerun) és a Zakouma Nemzeti Park (Csád) területén. A Heuglin-gazella a szudáni Dinder Nemzeti Parkban élvez oltalmat.

Fogságban előfordul, de tenyészprogramot még nem dolgoztak ki a megmentésére. Az elmúlt húsz évben a védett területeken kívül állománya mintegy 30%-os csökkenésen esett át, ezért a Természetvédelmi Világszövetség sebezhetőnek nyilvánította. Ugyanez érvényes a Heuglin-gazellára is.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]