Vöröshasú piranha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vöröshasú piranha
Akváriumban tartott példány
Akváriumban tartott példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pontylazacalakúak (Characiformes)
Család: Pontylazacfélék (Characidae)
Alcsalád: Serrasalminae
Nem: Pygocentrus
J. P. Müller & Troschel, 1844
Faj: P. nattereri
Tudományos név
Pygocentrus nattereri
Kner, 1858
Szinonimák
  • Pygocentrus altus Gill, 1870
  • Pygocentrus piraya (non Cuvier, 1819)
  • Pygocentrus stigmaterythraeus (non Fowler, 1911)
  • Pygocentrus ternetzi (Steindachner, 1908)
  • Rooseveltiella nattereri (Kner, 1858)
  • Serrasalmo piranha (non Spix & Agassiz, 1829)
  • Serrasalmo ternetzi Steindachner, 1908
  • Serrasalmus nattereri (non Günther, 1864)
  • Serrasalmus ternetzi Steindachner, 1908
Elterjedés
Három Pygocentrus-faj elterjedési területe (a zöld a P. nattererié)Három Pygocentrus-faj elterjedési területe (a zöld a P. nattererié)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vöröshasú piranha témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröshasú piranha témájú kategóriát.

A vöröshasú piranha (Pygocentrus nattereri) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj. Nevének szinonimái: ragadozó pirája, Roosevelt-lazac, vörös pirája.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vöröshasú piranha élőhelye a dél-amerikai földrészre korlátozódik, ott azonban szélesen elterjedt Kolumbia, Venezuela, Guyana, Paraguay, Brazília és Közép-Argentína folyóiban. A faj nincs veszélyeztetve.

A halfaj trópusi éghajlaton él meg, ám híradások szerint találtak piranhát a kontinentális éghajlatú vizekben is, amelyek nyilván tudatosan elengedett, megunt díszállatok lehettek. Magyarországon is nem egy esetben találtak az édesvízi folyókban és tavakban piráját,[1] de tömegesen nem szaporodott el sehol, mivel az időjárás hidegre fordulásával az a pár példány is hamar elpusztult.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat hossza átlagosan 20 centiméter, legfeljebb 50 centiméter és a 3,9 kilogrammos súlyt is elérheti. Körülbelül 15 centiméteresen számít felnőttnek. A hal háti része zöldesszürke, a hasi része vörös vagy narancssárga. Állkapcsát erős izmok mozgatják. Az alsó állkapocs előre áll a felsőhöz képest, és az ajkak visszahúzódtak a fogakról. Az alsó állkapocs fogai 1–2 centiméter hosszúak lehetnek. A felső állkapocs fogai hasonló formájúak, mint az alsó állkapocsé, csak kisebbek, úgy, hogy az alsók közé illeszkedjenek. Tűhegyesen végződő, háromszögletű és lapos fogukat zsákmányuk szívós bőrébe mélyesztik. A fogak borotvapenge élességű oldalaival képesek szétvágni húst és csontot.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trópusi és szubtrópusi, édesvízi halfaj, amely a 23-27 °C hőmérsékletű vizeket kedveli. A víz pH értéke 5,5-7,5 között kell, hogy legyen. A vöröshasú piranha folyvást úszik, gyakran óriási rajokban. Tápláléka elsősorban rovarok, férgek és halak, de megtámad a folyóban úszó vagy vízben tartózkodó emlősöket és madarakat is. A piranha agresszivitásáról szóló történetek erősen eltúlzottak, a hal valóban akkor válik veszélyessé, ha nem jut táplálékhoz. Amikor életterében táplálékszegénység alakul ki, esetleg lecsökken a vízszint és a víz oxigéntartama is, akkor valóban veszélyessé válhat.[2] A nagyobb példányok hajnalkor és alkonyatkor tevékenyek, míg a 8 centiméteresnél kisebbek nappal. A kisebb rajokban ranglétra is kialakulhat.

Nagy rajokban vadászik
Vöröshasú piranha model a londoni Természettudományi Múzeumban
A piranha állkapcsa

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ívási időszak márciustól augusztusig tart a természetben és általában kora reggel zajlik. A párok kiválnak a csapatból és ívásra alkalmas területet keresnek maguknak, ez növényekkel dúsan benőtt hely általában. A hím ás egy kisebb mélyedést a talajban, ez lesz az ikrázó hely, amelyet a hím megvéd és a nőstényt is csak kis ideig engedi oda. A nőstény egyszerre 500 de akár 1000 aranysárga színű petét is kibocsáthat, amelyeknek a kifejlődéséhez legalább 10–15 nap kell, hogy elteljen, a vízhőmérséklettől függően. A kikelt halak a 8. napon már szabadon úszkálnak, táplálékuk először kis gerinctelenekből áll, később, körülbelül 3 hónap múlva már kisebb halakat is elfogyasztanak szüleikhez hasonlóan.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vöröshasú piranhának helybéli, kis mértékű halászata van. Magán és városi akváriumokban egyaránt kedvelt pontylazacféle.

Akváriumi tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fogságot a legjobban a vöröshasú piranha tűri, szeret csapatban tartózkodni, ezért érdemes 8-10 fiatal egyedet együtt tartani. Mivel a fiatalok még növekszenek, helyigényük is megnő, ezért érdemes legalább 700-800 literes medencét biztosítani számukra.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]