Vöröses medvelepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vöröses medvelepke
Phragmatobia fuliginosa01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Medvelepkefélék (Arctiidae)
Nem: Phragmatobia
Faj: P. fuliginosa
Tudományos név
Phragmatobia fuliginosa
Linné, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vöröses medvelepke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröses medvelepke témájú médiaállományokat.

A vöröses medvelepke vagy más néven füstös medvelepke[1] (Phragmatobia fuliginosa) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a medvelepkefélék (Arctiidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vöröses medvelepke egész Európában honos, nemének leggyakoribb fajai közé tartozik.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vöröses medvelepke elülső szárnya 1,4-2 centiméter hosszú, felül fahéjbarna színű, a közepén kis fekete ponttal. A hátulsó szárnya többnyire élénkvörös, fekete foltokkal, amelyek egyedenként nagyon változók. A medvelepkékre jellemzően teste sűrűn szőrös. Feltűnő színezete figyelmeztetés az énekesmadarak számára. Amennyiben ezt egy fiatal madár nem ismeri fel idejekorán, és megpróbálja elfogyasztani a lepkét, olyan tapasztalatra tesz szert, amelyet egyhamar nem felejt el: az állat annyira rossz ízű, hogy többé biztosan nem nyúl hozzá.

Vöröses medvelepke
és hernyója

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vöröses medvelepke rétek, legelők, erdőszélek, fenyéres területek és kopárosok lakója. A hegységekben 3000 méter magasságig hatol fel.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vöröses medvelepke repülési ideje júniustól szeptember végéig tart. Vörösesbarna hernyóit sűrű, hosszú szőrök borítják, többnyire a talajban, bábállapotban telelnek át. Tápnövényeik kisebb lágyszárú növényekből állnak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.