Vöröscsőrű nyűvágó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vöröscsőrű nyűvágó
Red billed oxpecker close.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Nyűvágófélék (Buphagidae)
Nem: Buphagus
Faj: B. erythrorhynchus
Tudományos név
Buphagus erythrorhynchus
Stanley, 1814
Elterjedés
Buphagus erythrorhynchus map.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vöröscsőrű nyűvágó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröscsőrű nyűvágó témájú kategóriát.

A vöröscsőrű nyűvágó (Buphagus erythrorhynchus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a nyűvágófélék (Buphagidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angola, Botswana, a Dél-afrikai Köztársaság, Etiópia, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Malawi, Mozambik, Namíbia, Szomália, Dél-Szudán, Tanzánia, Zambia területén honos.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Buphagus erythrorhynchus angolensis
  • Buphagus erythrorhynchus archeri
  • Buphagus erythrorhynchus bestiarum
  • Buphagus erythrorhynchus caffer
  • Buphagus erythrorhynchus invictus
  • Buphagus erythrorhynchus scotinus

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fölül olajbarna, a fej oldalai, az áll és a torok világosabb, alul világos rozsdásbarna; evezőtollai és alsó szárnyfedői sötétbarnák. Szeme és csupasz szemgyűrűje aranysárga.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyűvágó kisebb 6–8 egyedből álló csoportban látható, kizárólag nagyobb emlősállatok közelségében. Nyomon követi a legelő marha- és tevecsordákat, egyes állatokra rá is szállnak, többnyire ugyanarra a kiválasztott állatra. Az elefántoknál, orrszarvúaknál, kafferbivalyoknál és antilopoknál ugyanazt a szolgálatot teljesítik, mint a gulyáknál. A gulyából kiváltképp azokat az állatokat keresik ki, melyek sebekkel borítottak s ennek következtében magukhoz vonzzák a legyeket. A nyűvágókat a különböző bögölyöknek az állatok bőre alá furakodott álcái és a vérrel teleszítt kullancsok vonzzák oda. Sebesült lovak, szamarak vagy tevék, melyek sebei gyógyulóban vannak, lehetőleg szabadulni akarnak a nyűvágóktól, vagy gyors futás, vagy a bőr rángatódzása, farkukkal való csapkodás által, vagy a földön való hempergéssel, többnyire azonban eredménytelenül. Valószínűleg igen érzékenyen meg is kínozzák őket, sőt talán a sebek gyógyulását is hátráltathatják. A nyűvágó csupán az állatokban bízik, az emberrel szemben rendkívül óvatos. Ha az ember közeledik, különösen ha idegen az illető, akkor az állaton csimpaszkodó egész társaság hirtelen felkúszik az állat hátának gerincére, ott jól megkapaszkodik és óvatosan figyeli a jövevény közeledtét, szárnyát szétterjesztve, gyakran meglehetős távolságra repül és nagy ívben ismét visszatér. Hogy a vadon élő állatok a nyűvágók figyelmeztetését lassanként megszokják, az igen érthető.

Táplálkozás közben
különböző emlősökön

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]