Vöröscsőrű nyűvágó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vöröscsőrű nyűvágó
A madár közelről
A madár közelről
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Öregcsalád: Muscicapoidea
Család: Nyűvágófélék (Buphagidae)
Nem: Buphagus
Brisson, 1760
Faj: B. erythrorhynchus
Tudományos név
Buphagus erythrorhynchus
Stanley, 1814
Szinonimák
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vöröscsőrű nyűvágó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröscsőrű nyűvágó témájú médiaállományokat és Vöröscsőrű nyűvágó témájú kategóriát.

A vöröscsőrű nyűvágó (Buphagus erythrorhynchus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nyűvágófélék (Buphagidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Angola, Botswana, a Dél-afrikai Köztársaság, Etiópia, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Malawi, Mozambik, Namíbia, Szomália, Dél-Szudán, Tanzánia, Zambia területén honos.

Alfajai[szerkesztés]

  • Buphagus erythrorhynchus angolensis
  • Buphagus erythrorhynchus archeri
  • Buphagus erythrorhynchus bestiarum
  • Buphagus erythrorhynchus caffer
  • Buphagus erythrorhynchus invictus
  • Buphagus erythrorhynchus scotinus

Megjelenése[szerkesztés]

Fölül olajbarna, a fej oldalai, az áll és a torok világosabb, alul világos rozsdásbarna; evezőtollai és alsó szárnyfedői sötétbarnák. Szeme és csupasz szemgyűrűje aranysárga.

Életmódja[szerkesztés]

A nyűvágó kisebb 6–8 egyedből álló csoportban látható, kizárólag nagyobb emlősállatok közelségében. Nyomon követi a legelő marha- és tevecsordákat, egyes állatokra rá is szállnak, többnyire ugyanarra a kiválasztott állatra. Az elefántoknál, orrszarvúaknál, kafferbivalyoknál és antilopoknál ugyanazt a szolgálatot teljesítik, mint a gulyáknál. A gulyából kiváltképp azokat az állatokat keresik ki, melyek sebekkel vannak borítva, ezáltal magukhoz vonzzák a legyeket. A nyűvágókat a különböző bögölyöknek az állatok bőre alá furakodott álcái és a vérrel teleszítt kullancsok vonzzák oda. Sebesült lovak, szamarak vagy tevék, melyek sebei gyógyulóban vannak, lehetőleg szabadulni akarnak a nyűvágóktól, vagy gyors futás, vagy a bőr rángatódzása, farkukkal való csapkodás által, vagy a földön való hempergéssel, többnyire azonban eredménytelenül. Valószínűleg igen érzékenyen meg is kínozzák őket, sőt talán a sebek gyógyulását is hátráltathatják.

A nyűvágó csupán az állatokban bízik; az emberrel szemben rendkívül óvatos. Ha az ember közeledik, különösen ha idegen az illető, akkor az állaton csimpaszkodó egész társaság hirtelen felkúszik az állat hátának gerincére, ott jól megkapaszkodik, és óvatosan figyeli a jövevény közeledtét, szárnyát szétterjesztve, gyakran meglehetős távolságra repül, és nagy ívben ismét visszatér. Hogy a vadon élő állatok a nyűvágók figyelmeztetését lassanként megszokják, az igen érthető.

Táplálkozás közben
különböző emlősökön

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]