Vöröscsőrű bivalymadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vöröscsőrű bivalymadár
Red-billed Buffalo Weaver.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Szövőmadárfélék (Ploceidae)
Nem: Bubalornis
Faj: B. niger
Tudományos név
Bubalornis niger
(Smith, 1836)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vöröscsőrű bivalymadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröscsőrű bivalymadár témájú kategóriát.

A vöröscsőrű bivalymadár vagy vöröscsőrű bivalyszövő (Bubalornis niger) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Afrika és Dél-Afrika szavannáin és bozótos vidékein él. A következő országokban fordul elő: Angola, Botswana, Namíbia, a Dél-afrikai Köztársaság, Szváziföld, Mozambik, Zimbabwe, Zambia, Tanzánia, Uganda, Ruanda, Kenya, Szomália, Etiópia és Dél-Szudán.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bubalornis niger intermedius
  • Bubalornis niger militaris
  • Bubalornis niger niger

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

24 centiméteres testhosszával és 65 grammos tömegével a szövőmadárfélék családjának egyik legnagyobb testű képviselője. Tollazata fekete színű, az elülső szárnyevezőtollak feketék. Fő elkülönítő bélyege a közeli rokon fehércsőrű bivalymadártól (Bubalornis albirostris) vörös színű csőre, szemben annak fehér csőrével. Szeme barna, lábai vörösesbarnák.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban magvakkal, gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik. Utóbbiakat főleg a szaporodási időszakban fogyasztja nagyobb mértékben.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bivalymadarak egyedülálló tulajdonsága a madárvilágban, hogy úgynevezett „álpénisz”-szel rendelkeznek. ezzel stimulálják a tojókat a párzásra.

A hímek a szavanna valamely nagyobb fájának szélső kornaágaira függesztik fel tüskés ágakból épített, himbálódzó fészküket és ide igyekeznek becsalogatni a tojókat. Több hím közösen építi meg a fészket, mely így akár 3 méter magas és 4,5 méter széles is lehet. Egy ilyen nagyobb fészektelepen akár 100 madár is élhet együtt. De a telepen belül minden hímnek megvan a maga tulajdonrésze. A tojók kiválasztják a nekik alkalmasnak tűnő fészket és abban alakítják ki a fészekkamrát, melyet száraz fűvel és levelekkel bélelnek ki. Ide rakják 3-4 tojásukat, melyeket egymaguk költenek ki.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Büffelweber című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]