Vörös fokföldirekettye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vörös fokföldirekettye
Rooibos.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Nemzetség: Aspalathus
Faj: A. linearis
Tudományos név
Aspalathus linearis
(Burm.f.) R.Dahlgr.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vörös fokföldirekettye témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös fokföldirekettye témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös fokföldirekettye témájú kategóriát.

A vörös fokföldirekettye avagy rooibos (Aspalathus linearis) dél-afrikai cserje. Zsenge hajtásaiból készülő főzetét az ottani lakosság évszázadok óta issza kedvező élettani hatásai és finom íze miatt. Neve afrikaans nyelven „vörös bokrot” jelent.

A növény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vörös fokföldirekettye cserjéje 1-1,5 méter magasra nő, de termesztésben 50-60 centiméter nagyságúra visszavágják. Levelei, melyek szerteágazó, hosszú, hajlékony ágakon találhatóak meg, tűszerűek: hosszuk 1 cm - 5 cm között változik, 1 mm vastagok és enyhén szőrösek.

Októberben virágzik, pillangó formájú, sárga virágai rövid nyélen ülnek. A termése vastag héjú, sárgásbarna színű, kemény magva van.

A cserje meleg- és vízigényes.

Feldolgozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rooibostea alapanyagát a növényről annak 1-1,5 éves korában szedik le először. Zsenge hajtásait a nyári hónapokban szüretelik. A szüretelése, feldolgozása kézzel történik.

Afrika lakosai eredetileg is kézzel szedték le a növényi részeket, majd kőlapon összezúzták és hagyták megszáradni.

Ma is zúzzák, aprítják, halmokba rakva fermentálják. A fermentálás során kapja meg jellegzetes vörös színét.

A teát gőzöléssel sterilizálják, megszárítják, majd átrostálják, végezetül pedig csomagolják.

A levelek mellett a fás részek és a kéreg is hasznosítható.

A teája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1700-as évektől van írásos feljegyzés európai használatáról, évszázadok óta jelen van az orvoslásban is. Nyugat-Európában az 1990-es évek közepétől kezdve rohamosan terjed a fogyasztása, mert élvezeti teaként a modern életmód kitűnő kiegészítőjének bizonyult. A legnagyobb rooibostea-fogyasztók Németország, Hollandia, Japán és Amerika.

Koffeinmentes, ásványi anyagokban (kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz) gazdag, cserzőanyag-tartalma alacsony, antioxidáns tulajdonságánál fogva lassítja az élettani öregedést. Reggel élénkítő, nappal szomjoltó, este nyugtató hatása van.[forrás?]

Jellegzetes, frissítő íze a fekete teáénál édesebb. Mélyvörös színű.