Blood elf (Warcraft)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vértünde szócikkből átirányítva)

A vértünde (angol eredetiben blood elf vagy sin dorei) faj a Warcraft univerzum egyik ősi faja. Előszőr a Warcraft III: The Frozen Throne játékban jelentek meg, aztán később komolyabb figyelmet a World of Warcraft 2007-ben megjelent első kiegészítőjében nyertek.

Az elfek több ezer éve élnek a Keleti Királyságok északi peremén. Hosszú történelmük során elhagyták árny elf őseiket, és felépítették csodás birodalmukat, Quel Thalast (Magas Királyság), ahol szabadon élhettek évezredeken át mágia iránti szenvedélyüknek . Ezüsthold (Silvermoon) városából a Napjáró-dinasztia (Sunstrider) kormányozta varázslatos királyságukat, és élvezték a mágikus hatalmuk forrásának, a Napkútnak (Sunwell) az áldását.


Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A blood elfek a hasonló nevű faj, a night elfek leszármazottai. Egykor a tündék a trollokból alakultak ki, a világot átformáló Titánok munkájának köszönhetően. A teremtők legyőzték és bebörtönözték a bolygó régi isteneit, és az ő követőiket is. A terraformálás folyamata során új népeket teremtettek, és a régi lényekből egyeseket felemeltek, így köztük az 5 sárkánynemzettséget, vezetőiket pedig megáldották hallhatatlansággal és soha nem látott hatalommal. Mielőtt elhagyták volna Azeroth világát a Titánok, elkészítették a Végtelen forrást (Well of eternity) Kalimdor kontinensének szívében. A forrás áldott vize az évezredek folyamán megváltoztatta a körötte élő troll törzseket. Lassanként a trollokból kialakultak a ma ismert Előkelők (Highborne), melyek egy virágzó birodalmat alakítottak ki Kalimdor középső részén.

Az ősök háborúja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tündék generációról generációra halmozták fel tudásukat az arkán mágiáról, és az életük szerves részé vált a mágia használata. Ez a felelőtlen varázshasználat felkeltette a Lángoló Légió figyelmét, akik éheztek a mágiára. A démonok vezetője, Sargeras kapcsolatba lépett a tündék királynőjével, akinek még nagyobb erőt és hatalmat ígért, cserébe a démonvezér szolgálatáért. Azshara királynő végtelen hataloméhségében beleegyezett Sargeras ajánlatába és fanatikussá válva utasította legjobb varázslóit, hogy a forrás erejével nyissanak egy átjárót Azerothra a démonok számára. A megérkező démoni hordák pusztításba kezdtek, mészárolva az elfek ezreit. A királynőhöz lojális felső réteg szembehelyezkedett az idegen lények által mészárolt lakossággal. Azshara csak egy tisztogatásnak tekintette a vérengzést, ahol csak a Sargeráshoz hűek élvezhetik majd az ő áldását, ezzel egy szakadás alakult ki a tündék társadalmában.

A démonok inváziója lassan polgárháborúvá formálta az elfek ellenálását. A sárkánynemzettségek látva a démonok megállíthatatlan seregeit, egy pusztító fegyver létrehozását határozák el. Az elfek kezdeti kudarcai ellenére, egyre sikeresebben vették fel a harcot a démoni hordákkal, kiegészítve soraikat az addig kevésbé ismert és került taurenekkel és törpökkel. A halandók seregei megközelítették az elfek fővárosát, ahol a sárkányok bevetették titkos fegyverüket, a Sárkány lélek (Dragon Soul) nevezetű ereklyét. Deathwing (eredeti nevén Neltharion, a fekete sárkányok vezetője) a fegyvert nem csak a démonok ellen használta fel, hanem a halandók és sárkányok ellen is, ezzel elárulta a többi sárkánynemzettséget.

Azshara királynő látva a fenyegetést, még nagyobb erővel támogattatta az átjárót működtető varázslatot, hogy maga Sargeras kelhessen át rajt, és vethessen véget a lázadásnak. A forrás ereje kezelhetetlenné vált a megidézett hatalmas energiáktól, ezért az Illidan nevezetű árnyelf mágus magához vett 3 fiola vizet a kútból, tartva annak elpusztulásától. A halandók seregei és Azshara mágusainak ellenálásának köszönhetően sikeresen lezárták az átjárót, ám a Végtelen forrást nem lehetett megmenteni. A felhalmozódó energiák pusztulásba taszították a kutat, melynek robbanása olyan erejű volt, hogy Kalimdor kontinensét szétszakította.

A menekülő tündék a közeli Hyal-hegyen találtak menedéket, ahol meglepetésükre Illidan a Végtelen forrásból lopott víz segítségével egy új mágikus forrást hozott létre. Az áruló night elfet elfogaták, és bebörtönözték, az új forrást meg a sárkányok segítségével elrejtették a világ elől. (A vörös sárkánykirálynő által a tavacskába elültetett fát megáldották a sárkányok, s oly hatalmasra nőt a szent víztől, hogy leárnyékolta évezredekre az új forrást.) A mágia használatát megtiltották a tündék és az újonnan megismert világszemlélet, a druidizmus felé fordultak. Sokak ezt nem tudták elfogadni, szenvedtek a mágiafüggőségük miatt, ezért Azshara királynő egyik főmágusa, Dath' Remar összefogta a druidizmus ellen lázadókat, és kiutat ígérve elhagyták az általuk ismert Kalimdort.

Quel Thalas megalapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dath' Remar vezetésével a vértündék ősei áthajóztak az addig ismeretlen és új vidékre, a Keletei Királyságokba (Eastern Kingdoms). Elsőként Tirisfal erdeiben próbáltak új hazát építeni, ám valami rejtélyes oknál fogva sokak megőrültek, így tovább állva északra letelepedtek az Amani trollok vidékén. A hosszú vándorlás után végre hozzáláthattak új birodalmuk felépíséhez. Nem akarván lemondani előkelőként folytatott életmódjukról, Dath' Remar felhasználta az Illidan általt megszerzett mágikus víz egyikét, és létrehozta a saját Végtelen forrásukat, a Napkutat (Sunwell).

A Sunwell segítségével virágzó birodalmat építettek ki a magukat már high elfként megnevező előkelők. Ismerve a veszélyét, hogy a Lángoló Légió felfigyel a Napkútra és a mágiahasználatukra, elrejtették tevékenységüket a világ elől. Több ezer éven keresztül békében éltek, és mindenüket az arkán mágia kutatásának szentelték. Fővárosukat, Ezüsthold várost (Silvermoon City) az amani trollok szent helyére építették fel, ami hosszan elhúzódó háborút eredményezett a tündék és trollok között. A kezdeti sikereik ellenére a tündék vesztésre álltak a harcokban, ezért a barbárnak és gyengének tekintett emberek felé forultak segítségért.

Az első szövetség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napjáró Anasterian király látva a trollok erejét, követeket küldött az emberek királyságába, az arathi Thoradin királyhoz. Egyezséget kötöttek, miszerint az emberek Szövetségre lépnek a trollok ellen, cserébe a tündék megtanítják az embereket a mágia használatára.

Az emberek-tündék egyesített seregei térde kényszerítették az Amani birodalmat. A trollok leverése után béke köszöntött a Keleti Királyságokra, és a tündék kapcsolata is fenn maradt az emberekkel. Arathor birodalmának felaprózódásával 7 önálló emberi királyság jött létre, köztük Dalaran is, a mágusok királyságaként. Dalaran a későbbiekben nagyon szoros kapcsolatot ápolt Quel Thalas-szal.

Az első háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első háború során Draenor világából orkok ezrei özönlenek át a Sötét Portálon keresztül, hogy megvetve a lábukat Sargeras (Medivh-et használva) parancsára háborút indítsanak a Keleti Királyságok ellen. Az ork Hordának első áldozata a legdélibb emberi királyság: Azeroth (Viharvárad/Stormwind) lett.

A Medivh testét megszálló Sargeras szelleme megépíttette a Sötét Portált Draenoron, hogy egy folyamatos átjárót biztosítson Azeroth világába. Az emberek kezdeti sikerei ellenére, az orkok véres győzelmeket arattak. Orgrim Doomhammer vezetésével a Horda másodszorra sikeresen megostromolta Viharváradot. Az uralkodó, Llane király is meghal. A trónörököst, Varian Wrynn herceget Anduin Lothar veszi pártfogásába. Menekültek ezrei érkeznek Lordaeron határaihoz, és az ork pusztítást látva Terenas Menethil király összehívja a hét emberi királyság (Dalaran, Alterac, Kul Tiras, Gilneas, Azeroth, Lordaeron és Stormgarde) vezetőit egy egységes Szövetség létrehozására. A lordaeroni szövetséghez csatlakozott Khaz Modan törp királysága, a Wildhammer törp klán, Gnomeregan és a Szent fény egyháza is. Anduin Lothar emlékeztetve a tündéket, hogy ősei az Arathi királyságból (pontosabban ő Thoradin vérvonalának leszármazottja) segítséget nyújtottak az amani trollok ellen, ezért Quel Thalas is csatlakozott a Szövetséghez.

A második háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viharvárad bukását követően az orkok északi irányba haladva kezdték el támadni a Szövetség területeit. Elsőként Khaz Modan vidékét veszik ostrom alá. A törpök kénytelenül visszavonulnak fővárosukba, amit lezárva elbarikádozzák magukat az ork seregektől. A légi támogatást leszámítva, a törpök teljesen elszigetelődnek a világtól. Az ork előrenyomulásban elesett több törp település is, mint például a Wildhammer törpök erődvárosa - Grim Batol is. A hegy mélyében kialakított erősség lesz későbbiekben az ork szárazföldi egységek főhadiszállása. Az orkok folytatva északnak az előrenyomulásukat, megtorpannak a törpök által emelt Thandol-hídnál, ahol egy kettős hídon lehet átjutni a csatornán Stormgarde királyság területére.

Az orkok tengeri offenzívája Lordaeron déli-partvidékét és az Arathi-felföldet vette célkeresztbe. Lothar főseregét a Horda sikeresen kijátszva behatol Quel Thalas területére, és itt kiegészülve az amani trollokkal a tündék hatalmas erdőségeit égetik fel. Eközben Gul'dan zsákmányol az elfektől megannyi ereklyét - köztük rúnaköveket, aminek a segítségével létrehozza az őrült ogre mágusokat. A Lothar által szétválasztott Szövetséges sereg egyik része Quel Thalasban maradt, míg a másik fele délnek tartott az Arathi-felföld megtisztításához. Az elfek serege sikeresen visszaverte az orkok támadását. A Szövetség immár egyesült serege egészen Grim Batol elátkozott erődjéig visszaverte a Hordát, ám a várost nem sikerült felszabadítaniuk.

Alterac királysága eközben egyezséget kötött az orkokkal, amennyiben segítenek elpusztítani Lordaeront, az orkok mellé állnak a harcokban. Amint az árulásra fény derült, véres megtorolás következett, az egész királyságot porig rombolták. Amíg a szövetség figyelme Alteracra terelődött, az orkok megtámadták Lordaeron fővárosát. Stormgarde seregei sikeresen elvágták az orkok utánpótlás útvonalait, de ennek ellenére sem képes kezdetben megállítani a teljes haderő az ostromot. Gul'dan árulásának köszönhetően a Stormreaver és a Twilight’s Hammer klánok elhagyják Lordaeron területét Sargeras sírját kutatva. A meggyengült sereget szétveri a Szövetség.

A Horda súlyos vereségei a gyengülésének egyértelmű jelei voltak. Ezen felbátorodva a Szövetség egy végső hadjáratra indult a Blackrock-erőd ellen. Doomhammer látva a támadó sereg erejét, megpróbált kitörni az erődből, és sikeresen megölte Anduin Lothar tábornokot. A véres ütközetet Turalyon folytatta tovább és elfogják Orgrim Doomhammert. Ezzel az egész Horda megtörik, a menekülő orkokat a Sötét Portál felé üldözve.

Azeroth biztonsága érdekében Alleria Windrunner (tünde), Turalyon (ember) tábornokok és Khadgar főmágus parancsot kaptak átkelni a Sötét Portálon, hogy megakadályozzák további ork seregek átkelését. Egy merész küldetéssel Khadgar lezárja a portált Draenor oldalán, így a Szövetség serege ott ragad, ám az átjáró bezárul.

A háború után a Szövetségen repedések kezdtek megjelenni. A törpök és a tündék nem bíztak egymásban, Gilneas megtagadta az anyagi hozzájárulásokat az ork fogolytáborokhoz és Anasterian király számonkérte a Szövetséget Quel Thalas erdeinek pusztulásáért. Ezek mellett még a draenori sereget is elveszettnek hidték és egy rejtélyes fertőzésről számoltak be Lordaeron földjein.

A harmadik háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a második háború befejeződött a Horda hadfőnöke, Ner'zhul próbált elmenekülni a rá várró felelőség elől, ezért megannyi átjárót nyitott Draenor világán. A kaotikus energiák szétszakították a bolygót és egy a Twisting Netherben lebegő földdarabbá, Külsőföldekké (Outland) vált. A hadfőnököt elfogták a Lángoló Légió ügynökei, és Kil Jaiden (a második háború elején Medivh-et megölte tanítványa Khadgar így Kil Jaiden vált a légió első számú vezetőjévé) megbüntetve az öreg sámánt, lelkét a Lidérc Király (Lich King)formájában Northrend-re száműzte . A fagyos trónhoz láncolva kellett szolgálnia tovább a Lángoló Légiót.

A démonok többször is kísérleteztek a necromanciával, és sikeresen kifejlesztettek egy fertőzést, amelynek bevetésével a civil lakosság könnyen megfertőzhető és állítható élőholtként szolgasorba. Azeroth világában a mágiát gyakorlók körében legsúlyosabb bűnnek számított a necromancia és a démoni mágia gyakorlása. Dalaran egyik főmágusa, Kel'Thuzad titokban folytatta tanulmányait és kísérleteit a tiltás ellenére is. Ner'zhul, a Lidérc Király megérezte a Kel'Thuzadban rejlő lehetőséget, ezért Northrendre csábította, hogy tanítványává tegye őt.

Kel'Thuzad miután elsajátította a necromancia fortélyait, álruhában visszautazott Lordaeronba, hogy követőket toborozzon a magas adók és háborúk súlytotta csalódott polgárok köreiből. Miután elég számú lojális necromancerrel rendelkezett, bevetették Ner'zhul titkos fegyverét és megfertőzték Lordaeron farmvidékét a virussal. Rövidesen hatalmas területekre terjedt ki a fertőzés. Az Ezüstkéz nevű paplovag rend kétségbeesett harcot folytatott Arthas herceg segítségével a terjedő járvány ellen. Andorhal városánál sikerült legyőzni a járvány felelősét, Kel'Thuzadot. Mielőtt meghalt volna a mágus, elárulta Arthasnak, hogy az élőholtak (undead) vezetője Mal'Ganis nevezetű démon.

Arthas Menethil herceg Stratholme-ba való érkezésekor látván a városon eluralkodó fertőzést, elhatározta a település felégetését és Mal'Ganis megölését. Mestere, Uther ellenszegülésére feloszlatta az általa vezetett paladin rendet, és önállósulva folytatta a harcot Jaina és Uther nélkül a városban. Az Arthas által véghez vitt mészárlás és Mal'Ganis sikertelen megölésén felindulva, flottával Northrendre indult megkeresni a démont.

Miután a lordaeroni sereg partra szállt Dragonblight partjainál Arthas herceg vezetésével, helyörséget emeltek és kapcsolatba kerültek a Khaz Modanból származó törp felfedező expedíció tagjaival. A folyamatos élőholt támadások ellenére Arthas hajthatatlan volt Mal'Ganis felkutatásának ügyében. Miután Arthas és Muradin Bronzbeard értesültek a Frostmourne nevezetű fegyverről és annak erejéről, kutatásba kezdtek iránta. Több élőholt bázist is megsemmisítettek eközben Mal'Ganisra vadászva, ám semmi nyomát sem találták a démonnak. Eközben hírek érkeztek Lordaeronból: Uther és Terenas király panarcsba adta Arthas herceg hazatérését, ám ő ezt megtagadva tervet eszelt ki. Jeges trollokat fogadott fel zsoldosnak, akikkel elpusztíttatta a saját hajóit. Miután a saját katonái rátaláltak a pusztításra, elárulta és kivégeztette a troll zsoldosokat.

Ner'zhul terve lassan beteljesedett. Arthas herceg Muradinnal megtalálta egy barlangban a Frostmourne-t és minden figyelmeztetés ellenére magához vette az elátkozott kardot. A törpöt hátrahagyva Arthas megkereste Mal'Ganist, aki már számított a herceg megjelenésére. Elárulta neki, hogy a kard ellopja a lelkét és a Lidérc Királyhoz láncolja őt. A démon meglepetésére Ner'zhul parancsot adott Arthasnak a dreadlord elpusztítására. Nem sokkal ezután saját embereit is elpusztította.

Arthas parancsot kapott, hogy térjen vissza Lordaeronba és ragadja magához az őt illető trónt. Apja megölése után polgárháború tört ki Lordaeronban. A Szent fény papjai és paladinjai (köztük egykori mestere Uther) felvették a harcot az Ostorral (Sourge), ám csak lassítani tudták Arthas seregeit.


Quel Thalas bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Arthas a Lidérc Király első halállovagjaként visszatért a Keleti Királyságokba és saját országát elpusztította, Kel'Thuzad szelleme új feladatot adott számára. Fel kell élessze őt a Napkút megszentelt vizének segítségével. Arthas magához vette a necroamncer földi maradványait és élőholtakból álló seregével elindult Quel Thalas felé.

Arthas heves és kemény ellenálásba ütközött az elfek részéről. A tündék mágikus védelmei és jól kiképzett rangerei rendkívül lelassították az Ostor előrenyomulását, ellenálásukat Alleria Windrunner huga, Sylvanas Windrunner tábornok vezette. Arthas tisztában volt a helyzettel - ha nem talál egy segítőt, hogy kikerülje a védelmi rendszerét a tündéknek, nem képes eljutni a Napkúthoz. Hatalomért és még több erőért cserébe Lor'Themar Theron (a későbbi high/blood elf helytartó) ranger kapitány legjobb barátja, Dar'Khan Drathir elkövette a tündék legsúlyosabb árulását, kiadta a határokat fenntartó runakövek, a főváros és a Napkút mágikus védelmének titkait. Ezekkel az információkkal könnyű szerrel keresztül juthatott az egész királyságon.


Az információk birtokában meglepetésszerű támadást indított a tábornok állomásai ellen, és saját maga végezve Sylvanas Windrunerrel, megátkozta őt. Lelkét feltámasztotta szellemként (banshee) és a Lich King szolgálatába állította. Minden egyes elesett nemes tünde tudatlan élőholtként a Lidérc Királyt szolgálva gazdagította az Ostor seregeit. Ezek után kis ellenálásba ütközve eplusztították Ezüsthold városát. Tovább állva a Napkút felé, Arthas megölte az idős uralkodót, Napjáró Anasteriant a királyi tanács (ennek része volt árulása előtt Dar'Khan Drathir is) tagjaival együtt. A herceg küldetését befejezve, elérte a Napkutat, és annak áldott vizének segítségével felélesztette Kel'Thuzadot lidércként.

Quel Thalas lakosságának több mint két-harmada elpusztult Arthas támadásának köszönhetően. A virágzó birodalom helyén egy virussal fertőzött pestisföldet hagyott hátra. Az uralkodó és a főváros elpusztult, a Napkút befertőzése folytán egy sötét mágiáktól örvénylő veszélyforrássá vált. Anasterian egyetlen örököse, Kael'Thas herceg dalarani főmágusként távol volt a hazáját ért támadás idején. Tudomást szerezve a szörnyű tragédiáról, azonnal a romos Quel Thalasba utazott, hogy összeszedje népének megmaradt részét és megszervezze a menekítésüket az Ostor által uralt területről.

Belátva, hogy a Napkút veszélyforrást jelent csak népe számára, súlyos döntést hozott - el kellett pusztítani a forrást. Sokak megőrültek és megrokkantak a Napkút pustulása utáni arkánéhségükben. Kiutat keresve Kael karavánokba szervezve a népét elindult a Szövetség által ellenőrzött területek irányába. A herceg a népét ért súlyos tragédia, és az elesettek előtt tisztelegve magukat nemes tündékről (Quel dorei) vértündékké (Sin dorei) keresztelte át. Az otthonukhoz ragaszkodó kevés tünde hátramaradt Lor'Themar Teron vezetésével, akit Kael'Thas herceg helytartóvá nevezett ki. A régens vezetésével számos gerilla akciót hajtottak végre a blood elfek, hogy megtizedeljék és biztonságossá tegyék a főváros és a Napkút romjainak a környékét.

Kiútkeresés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kael'Thas vezetésével a vértündék csatlakoztak a Garithos tábornok vezette Szövetséges csapatokhoz. Megannyi élőholt támadást visszaverve, értesültek Dalaran elpusztításáról, ahol valamiféle átjárót nyitott Kel'Thuzad Külsőföldre. A tábornok parancsba adta a tündéknek, hogy meneteljenek az elpusztult királyság területére, és tisztítság meg a területet az élőholt falkától. A Scourge-el folytatott csaták során Kael herceg megismerkedett egy naga boszorkánnyal, Lady Vashj-szel. Ő beavatta mi is az az érzés ami gyötri a népét (a Napkút arkán erejének hiánya), és elmesélte, hogy közös őstől származnak, mindannyian a magas elfek leszármazottai.

Miután sikeresen megerősítették helyzetüket Dalaran környékén, elkezdték helyreállítani a megsemmisült arkán obszervatóriumokat a város megerősítése érdekében. Miután Garithos tábornok megtudta, hogy a vértündék elfogadták a nagák segítségét, kitagadással fenyegette meg Kael herceget. Amennyiben a jövőben elfogadja a nagák segítségét, árulást követ el, és ennek büntetése halál. Miután a tábornok visszatért a frontról és látta az elfek eredményeit, Kael majdnem egész seregét magával vitte, csupán maréknyi tündét hagyva a herceg oldalán a város tartására. Ezzel a lépésével Garithos tábornok a bitos pusztulásba taszította a herceget.

Követői nélkül Kael'Thas és a város védtelen volt és heves élőholt mozgást jelentettek a romok körül. A hercegnek nem volt más választása, elfogadta ismét a nagák segítségét, annak ellenére, hogy tisztában volt döntésének súlyával. Garithos tábornok reakciója gyors volt és kíméletlen a tünékre nézve. Elfogták, lefegyverezték és Dalaran börtöneibe zárták Kael herceggel őket.

A reményvesztett helyzeten nem sokáig kellett töprengenie a hercegnek, Lady Vashj segítséget hozott, és kiszabadítottak mindenkit, választás elé állítva a trónörököst. A naga két lehetőséget ajánlott fel a blood elfeknek: elfogadják a Szövetséget, akik kivégeztek megannyi ártatlant közülük és börtönbe zárták őket, előtte pedig a biztos halálba küldvén őket vagy csatlakoznak a nagákhoz és elmenekülnek Külsőföldekre ahol gyógyírt találnak mágiafüggésükre.

Szövetségben Illidannal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kael'Thas elfogadva Lady Vashj ajánlatát, követőivel Külsőföldekre távozott, ahol Szövetségre léptek Illidannal. A Kel'Thuzad által létrehozott átjárón keresztül a menekültek sikeresen átjutottak az egykori Draenorra. Első állomásukat Pololtűz-félszigeten (Hellfire peninsula) építették fel. Napokig vártak Illidánra, ezért a kutatására indultak. Rövidesen kiderült, hogy az árnyelfeknek is sikerült átjutniuk Külsőföldekre és el is fogták a démon Illidant. Kael és Vashj erői sereggel siettek a kiszabasítására és sikerrel szét is verték a night elf Maiev egységeit. Miután Illidan sikeresen kiszabadult, törekedett konszolidálni helyzetét. A környező démoni szolgálatban álló ork erődítményeket elpusztította új szövetségeseivel, és rövidesen új követő is csatlakozott hozzá. Amikor egy fontosabb ork bázist foglaltak el, egy eddig nem látott új fajjal ismerkedtek meg. Az egykoron darenei pap Akama, aki a démoni rontástol eltorzult fajtársaihoz hasonlóan az orkok rabszolgái voltak, felajánlotta segítségét Illidan erőinek a felszabadításukért.

Illidan kihasználva új szövetségeseinek erejét, elhatározta, hogy az egykori draenei Karabor templomot választja központjául. Ebben az időben Fekete templom néven emlegették a régi énjére nem emlékeztet helyet, ahonnan a Pit lord Magtheridon uralta Külsőföldet. Az ő elmozdításával Illidan vált Outland urává, arra nem számítva, hogy Kil'Jaiden felfigyel szolgájának megtámadására. Az eredar démon vezér parancsba adta Illidannak és erőinek, hogy térjenek vissza Azerothra, és győzzék le a lázadó Lidérc Királyt, aki kikerült az irányítása alól.

Az Outlandról érkező egyesített seregek meglepetésszerű támadást indítottak a Fagyott trón ellen. Illidan terve szertefoszlott, miszerint kettészakítja egy varázslattal Northrendet és megsemmisíti Ner'zhult. A támadásoktól gyengülő Lidérc Király kétségbe esésében vissza rendelte Arthas herceget segítség reményében. A Keleti Királyságokban állomásozó élőholt hadak kikerültek a Lich King irányítása alól, annak gyengülésével, így megadva a lehetőséget Sylvanasnak az őnállósodásra. A tündék csapatai rajta ütöttek több élőholt bázison is, ám Arthas sikerrel vissza verte őket nerubian egységeivel. Kael személyesen is harcba keveredett Arthas-szal, bár tudta, hogy fegyvere nem ér fel a Frostmourne hatalmával, de ezzel is időt nyerve Illidannak. Az időhúzás ellenére a herceg sikeresen átvágott a nerubián alagútakon és személyesen nézett szembe a démonnal. Illidan hiúsága miatt alulmaradt Arthassal szemben, ám a halálos csapást elkerülvén Kael'Thas és Lady Vashj kimenekítették és visszatértek Külsőföldre. Miután Arthas győzedelmeskedett Illidan fölött, Ner'zhul parancsára behatolt a Fagykorona erődbe, legyőzte annak védelmi rendszerét, és a Fagyott trónból kiszabadítva a Lidérc Király koronáját a csapdából, egyé vált vele.

Háború a Külsőföldeken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sikertelen icecrowni támadás után visszatértek a tündék Külsőföldre. Elfoglalták a naaruk által épített Tempest Keep nevezetű űrhajó-erődítményt (ebből az egyik hajó, Exodar sikeresen elmenekült Azerothra a darenei menekültek jelentős részével, ám vértünde szabotázs miatt lezuhant, és használhatatlanná vált). Az erődöt írányító és védő naarut elfogták és magatehetetlenné tették. Kael'Thas ezt a helyet alakította ki főhadiszállásának. A környező vidékeken olyan üzemeket emeltetett mágusaival és mérnökeivel, amivel ki lehet vonna a mágikus energiát a térből, és mindezt Tempest keep felé irányította. Mana cellákba zárva gyűjtött minél több energiát tervének megvalósításához.

Illidan eleget téve ígéretének a tündék segítségéért cserébe, megtanította őket hogy csillapíthatják arkén éhségüket démonokból való kiszívással. Ez különös hatást eredményezett a tündék esetében: a szemükben egyre gyengülő arkán varázs helyét átvette a káoszmágia zöldes csillogása (hasonló az orkok esetében is megtörtént, amikor ittak Mannoroth véréből, így generációkra megátkozva magukat a zöld bőrszínnel). Illidan, miután kudarcot vallott a Lidérc Királlyal szemben, elbarikádozta magát a Fekete templomban, és kiiktatott minden féle veszélyforrást a világán. Utasításba adta a tündéknek, hogy semmisítsék meg a dareneik egykori fővárosát, Shattrathot, amit sikeresen elpusztított a Régi Horda a második háború előtt ám a naaruk segítségével ismét elkezdték helyreállítani. Kael'Thas sereget küldött a város ellen, melyet egyik tábornoka, Voren'thal vezetett. A tábornok biztos túlerőben érkezve a város határához letetette a fegyvert és bebocsátást kért a naaruk vezetőjéhez, A'dalhoz. Voren'thal a szikralényhez érve letérdelt, és elmesélte vízióját, miszerint faja csak úgy élhetik túl, ha őt követik. Ezért felajánla az ő és emberei szolgálatát a naaruk számára. Ezzel a tettével a tábornok szembehelyezkedett Kael'Thas herceggel, emellett a trónörökös elvesztette legjobban képzett embereit és a késöbbiekben köze lesz a polgárhábórú kirobbantásához is.

Ahogy a tündék helyzete stabilizálódott Outlanden és megtanulták kinyerni a démonokból az energiát, Kael'Thas hazaküldte Ezüsthold városába legtapasztaltabb és erősebb mágusát M'uru szilánkjával, Rommath főbírót. A magister megérkezve Silvermoonba olyan erejű varázslatot idézett meg, amivel a főváros felét helyre állította annak romjaiból. Megtanította a királyságban rekedt vérelfeket a démoni mágia felhasználására, és megkezdték M'uru szilánkjának lecsapolását is. A belőle áradő energia nem arkán vagy van démoni energia volt, hanem az amit a Szent fény egyházának tagjai is használnak. Ezzel, a szent fény direkt kinyerésével létrehozhattak egy ütőképes paladin rendet. Legelső vértünde paladinként Lady Liadrint tartják számon, aki a Szent fényt szolgálta már Quel Thalas bukása előtt is, és akit elhagyott a fény, amikor a legjobban szükség lett volna rá.

Kael'Thas felfigyelt az Earthen ring sámánjainak tevékenységére Shadowmoon-völgyben, akik kutatták azt a borzalmas erejű ősi varázsigét, amivel Gul'dan megszakította az orkok kapcsolatát az elementalokkal. Hasonló varázslatot használt Thaurissan király is, amikor megidézte a Blackrock-hegységben Ragnarost, a tűz elementálok urát (Firelord). Amikor a sámánoknak sikerült legyőzniük a Gul'dan által megrontott Cyrukh-ot, aki a draenori Tűzúr volt, megpillantották az égen Kael lángoló főnix jelét. Ahogy Khadgar és A'dal tudomására jutott, hogy Kael'Thas herceg megismerte a varázslatot azonnal hadjárat tervezését kezdték meg ellene.

A Shattrathban verbuválódott sereg keresztüljutott Kael egységein és sikeresen betört Tempest Keep erődjébe. Hosszas vérontás után sikerült megtisztítaniuk az űrhajókat a vértündéktől és követőiktől, s felvették a harcot Kael'Thassal is. A támadó sereg ereje és létszáma győzelmet aratott a tündék felett, ám Kael nem pusztult el. Rövidesen a csata után kimenekítették hívei a haldokló herceget és vissza tértek vele Quel Thalasba. Hogy nevetségessé tegye A'dal próbálkozását, megjelent a képmása Shattrathban, és figyelmeztette: tervét nem tudja megakadályozni és készüljön föl az új mestere, Kil'Jaiden csapására.

Csatlakozás a Hordához[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Rommath főbíró hazatért, és újjá építette a főváros felét és Lor'Themar tevékenységének köszönhetően megtisztították Silvermoon környékét az élőholtaktól a Szövetség érdeklődéssel kezdte el figyelni a vértündék munkáját. Ekkor a tündék még magukra voltak utalva, és a Szövetség kémjeinek az volt a feladata, hogy megzavarja az elfek újjáépítő tevékenységét. A mágikus erővonalaikat szándékosan megzavarták vagy a helyreállításokat leállították. Ezzel a folyamatos akadályozatással esélyt se adva a tündéknek csatlakozni az új szövetségi rendszerhez. Ezek mellett a déli területeken az élőholtak helyzete tarthatatlan volt, a folyamatos támadásokat Deatholme erődjéből folyamatosan állni kellett.

A Sylvanas vezette fiatal nép, az Elhagyottak (Forseaken) siettek egyedül segítségére a tündéknek. Az elfek nehezen fogadták el a helyzetet, hogy segítségét kapnak az élőholtaktól, akiknek köszönhetik birodalmuk pusztulását. Ezek ellenére Lor'Themar Theron elfogadta a Sötét Úrnő segítségét, és ezzel tartós ellenőrzést nyertek Szellemföld területe fölött is. A tündék és elhagyottak közös ellenségei a Lidérc Király által vezetett élőholtak, hisz a forseakenek is valaha élők voltak, és bosszújuk hasonlóan jogos Arthas ellen. Közös egységeiknek köszönhetően sikeresen elpusztították a Sourge helyi erődjét és állomásait. A terület élőholt vezetőjét sikeresen elfogták és kivégezték, aki nem más, mint az áruló Dar'khan Dhratir. Ezen sorozatos segítség és Sylvanas személyes nyomásának köszönhető, hogy Lor'Themar Teron beleegyezett a Hordához való csatlakozáshoz. A Sötét Úrnó tervei nem tiszták, de a tündék abban biztosak, hogy nem azért sietett a segítségükre az egykori elf tábornok, mert szívén viseli a sorsuk alakulását, hanem attól tartanak, hogy bábként használja őket majd a Lidérc Király elleni bosszújához.

A Napkút újjászületése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahogy felépült a Tempest Keep ellen folytatott csatából, visszatér követőivel Quel Thalasba. A hozzá hű vértündék a herceggel együtt a démoni mágia tartós hatását mutatták. Testük deformálódott, elszíneződtek és függőségük hajtotta őket. Az egykori trónörökös De jure kinevezte magát Napkirálynak, minden vértünde urának. Magával hozott megannyi démoni követőt Külsőföldről és az ott összegyűjtött nagy mennyiségű arkán energiát is. Megkaparíntotta a Napkút fennmaradt eszenciáját, ami varázslattal Anveena nevezetű lány külsejét viselte és betört Ezüsthold városába, hogy megszerezze M'uru szilánkját.

Lady Liadrin felajánlotta segítségét paladin rendjével együtt A'dal számára, hogy közös erővel győzzék le az áruló Kael'Thas herceget, aki azzal szövetkezett, aki megteremtette a Lidérc Királyt és emiatt pusztult el virágzó birodalmuk. Felajánlásával Ezüsthold is támogatásáról tett tanúbizonyosságot. Kael és Kil'Jaiden megállítása érdekében az Aldor és Scryers rendek létrehozták az Összetört Nap Offenzívát, ami nem csupán egy ellenálás volt a Napkirály ellen, hanem polgárháborúvá szélesedett ki Silvermoon csatlakozásával.

A polgárháború egésze a Napkút fennsíkon zajlott. Kael'Thas rezidenciáját a főbirói palotába rendezte be, míg a Napkút felélesztésén dolgozó mágusok, warlockok az erődített Napkút körül gyülekeztek. Az egész sziget a háború szinterévé vált, amíg véget nem értek az ütközetek. A tündék részén mindkét oldalról hatalmas áldozatokat szedtek az eddigi háborúk, ez a polgárháború ismét hatalmas veszteségeket követelt az amúgy is csekély lélekszámú Quel Thalastól. Az Összetört Nap Offenzíva sikeresen legyőzte Kael-t és az Azerothot óhajtó Kil'Jaident is.

A csaták során le kellett győzniük M'urut is, aki sötét naaruvá alakult át (Entropius néven). Amikor Kil'Jaident sikerrel legyőzték, megjelent a helyszínen a dareneiek királya, Velen próféta is. Elmesélte a harcosoknak, hogy M'uru ismerte a végzetét, és nem akart tenni ellene. Az ő halálával egy nép újjá született, új reményt és erőt kaptak a tündék. Velen próféta M'uru szilánkját arra használta fel, hogy megáldja és megtisztítsa vele a Napkutat, az ő áldozatával új esélyt kaptak a blood elfek. Ezek után a forrás nem csak arkán energiával áldja meg Quel Thalas népét, hanem a Szent fény erejével is.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tündék nyelve a Thalassian.
  • Az építészeti stílusuk nagyon kifinomult: Kecses, vékony falú tornyokban és kerek, vörös cserepes házakban laknak, amelyeket ívelt motívumokkal, köztük a faj védjegyének is tekinthető sólyomszárnyakkal díszítenek fel. Az általuk épített tornyok tetejére képtelenség belső lépcsőzettel feljutni, ezért ha nem külső lépcsősort húztak fel, akkor csak mágikus varázsgömböket lehet használni (ha az építészetről van szó, a Horda és a Szövetség többi tagja nagyon messze áll e faj gazdag civilizációjától). Egyik kedvelt építőanyagok a fa. A tünde asztalosok bámulatos dolgokat képesek létrehozni fából akár bútor vagy házról is bezsélünk.
  • A nemes tündékkel ellentétben (így egykori önmaguktól is eltérően) művészetükben főként a vörös, narancssárga, az arany és sárga dominál, míg az élőholt invázió előtt a kék, ezüst és arany színek domináltak.
  • A vérelfek többsége nem követ semmiféle vallást, a Nagy Arkánum utáni kutatásnak élnek. Kis számban jelen vannak a Szent fény egyházának képviselő a papságon és lovagokon keresztül, ám a jellemzőbb, hogy vérlovagjaik és papságuk Élőholt Csapás elleni bosszúból keresi a Szent fényt, nem valódi hitbuzgalomból.
  • A tündék viszonylag bizalmatlanok más népekkel, még a Horda népeivel is. Nehezen oldódnak és keverednek más fajokkal, legszívesebben saját fajtársaikkal vegyülnek. Ezt bizonyítja, hogy a Horda központjában, Orgrimmarban nincs az elfeknek hivatalos kirendeltségük, városrészük vagy általuk emelt lakóépületük.

A Blood elf, mint a World of Warcraft választható faja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vérelf faj a Horda (Horde) egyik tagja. A harmadik háború okozta sokk, és az azt követő exodusuk nem szüntette meg a faj különleges mágiaérzékenységét.


  • Az vérelf hátasa a sólyomstrucc (hawkstrider). Ez a struccszerű meglovagolható madár leginkább a Final Fantasy chocobo megfelelője.


Faji képességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arcane Affinity (Arkán Vonzódás) - passzív

Megnöveli a Bájolás (Enchanting) kereskedelmi képességet 10 ponttal.

  • Magic Resistance (Mágikus Ellenállás) - passzív

Csökkenti minden ellenséges mágia találati esélyét 2%-kal.

  • Arcane Torrent (Arkán Áradat) - aktív

A képesség aktiválása után a vérelf körüli 8 yardon belül elnémít minden ellenséget 2 másodpercre, továbbá a hatás kezdeményező vérelf visszanyeri a mindenkori mannájának 6%-át (csak mannát használó kasztoknál), 15 energiát (csak tolvajoknál), vagy 15 rúnaerőt (csak halállovagnál).

Válaszható kasztok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mágus (Mage)
  • Pap (Priest)
  • Paplovag (Paladin)
  • Zsivány (Rogue)
  • Vadász (Hunter)
  • Boszorkánymester (Warlock)
  • Halállovag (Death Knight)
  • Harcos (Warrior)
  • Szerzetes (Monk)

További érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A vérelf faj fővárosa a Harmadik Háborúban lerombolt, de mára félig újjáépített Quel'Thalas szívében fekvő Silvermoon City (Ezüsthold Város).
  • A blood elfek (és így a high elfek) őse az árnyelf faj, de az Ősök Háborúját követően Napjáró Dath'Remar és a megmaradt Előkelők jelentős része (Highborne) elhajóztak a Keleti Királyságok legészakibb pontjára, és megalapították Quel'Thalast. A Kalimdorban maradók évezredekig bezárkóva éltek Dire Maul falai mögött, míg a Cataclysm eseményei során csatlakozták árny elf testvéreikhez.
  • A vérelf faj többnyire egységes képet alkot, de a Külvilágban maradt, súlyosan démonizálódott társaik eltorzultak káoszvérelfekké (felblood elf), és követék az utolsó Napkirályt, Kael'thast a megelevenedett Napkút ligetében, míg a korábbi szentségtelen Csapást túlélők között megjelentek a "megnyomorodott elfek" (wretched), akik nem tudták követni társaikat, és a mágiahiánytól szinte felismerhetetlenségig megrokkantak. Egyes áruló vérelfek pedig egyenesen csatlakoztak a Csapáshoz, mint a "bukottak" (darkfallen), akik vámpírszerű élőhalottakká váltak, és a San'layn frakció tagjaiként segítik a Lich Királyt.
  • A nemes elfek ellenségesek a blood elfekkel. Egy részük hű maradt a Szövetséghez (Garithos tettei ellenére is) és csatlakoztak Jaine-hoz, ahol az emberekkel közösen felépítették Theramore városát. Másik részük Viharváradba menekült, és később segédkezett Dalaran újjépítésében. A nemes elfek legkisebb része Quel Thalas határán él, akik ki lettek taszítva a társadalomból, mert nem voltak hajlandók démonokból szívni energiát.
  • Minden vérelf városban vagy táborban az őrség minden esetben férfi, és a Warcraft III: The Frozen Throneban megjelent Mágiatörő (Spellbreaker) egység mintája alapján ikerpengét, és egy hatalmas pajzsot forgat, ugyanakkor nem hordja a jellegzetes "főnixsisakot". Az egyetlen őrség, amely mannát használ.
  • Egykor Quel Thalas királyságát az Napjáró-dinasztiából származó uralkodó kormányozta az általa összehívott tanáccsal (Convocation of Silvermoon). Tagjai a tíz legbefolyásosabb tünde volt a királyságból.

A vérelfek ismertebb hősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dath'Remar Sunstrider: Az előkelőkhöz tartozott tünde mágus, akinek a vezetésével a mágiát választók elhajóztak a Keleti Királyságba. Napjárónak nevezték, mert kivezette népét az éjszakai életmódból, helyette a napot, a nappalt választotta. A nemes elfek első királyaként ő alapította meg a Napjáró-dinasztiát.
  • Anasterian Sunstrider: Dath'Remar leszármazottja. Ikonikus szereplője a tündék történelmének. Rendkívül hosszú élető uralkodó volt, az elfek megannyi konfliktusát megélte uralkodása. Több mint három ezer évig uralkodott.
  • Kael'thas Sunstrider: Ő volt a Napjáró (Sunstrider)high elf dinasztia utolsó sarja, majd a menekülő vérelfek vezetője, és Illidan Stormrage egyik csatlósa. Illidan bukását követően Kil'jaeden hatása alá került, és bár Outland-ról végre hazatért népéhez, nem foglalta el jogos trónját, hanem M'uru (újabb) elrablását követően visszatért a Sunwell szigetére, és az egykori mágikus hatalom újjászületett formáját, Aveena Teague-t megkaparíntva belekezdett démoni mesterének Azerothra idézésére...
  • Lor'themar Theron: Quel Thalas lerohanása óta Kael'Thas herceg megbízásából a királyság kormányzója (Regent Lord). A herceg halála után trónkövetelő hiányában maradt a régensi pozícióban. Jelenleg is ő a tündék de facto vezetője. Több ízben is ajánlották a tünde politikai elit képviselői számára a trónt, ám ő nem fogadta el. Egyik szemére vak a Napkútért folytatott harcok óta.
  • Dar'Khan Drathir: Neki köszönhető Quel Thalas eleste, ő adta ki a királyság védelmének titkait. Legjobb barátja Lor'Themar kapitány volt, így kihasználta a kapcsolatát, első kézből ismerte a mágikus védelem kulcspontjait. Tagja volt a királyságot irányító tanácsnak. Árulása után a Sourge szolgálatába állt és nagy hatalmú necromancer lett. Magának akarta a Napkút eszenciáját (Aveena-t). Deatholme felszámolásakor ő is elesett a csatában.
  • Lady Liadrin: A Szent fényt szolgáló paladin, aki elvesztette a fény támogatását Quel Thalas ostromakor. Később M'uru szilánkjából magához véve a fényt a vérlovag rend első tagja és vezetője lett.
  • Halduron Brightwing: Ranger tábornok. Ő Quel Thalas védelmének vezetője. Legjobb barátja Lor'Themar Teronnak. Helytartói tanácsos.
  • Grand Magister Rommath: Egykori dalarani főmágus. Kael'Thas egykori bizalmasa, legerősebb varázslója. M'uru szilánkjával együtt tért vissza Ezüstholdba és segített az újjáépítésben. Őt rázta meg legjobban Kael'Thas árulása. Helytartói tanácsos és ő tölti be a főbíró (Grand Magister) pozícióját is.
  • Aethas Sunreawer: Egykori dalarani, fiatal főmágus. Ő képviselte a Horda és egyben a tündék érdekeit a Kirin Torban. Árulással megvádolva Jaine bebörtönözte a Divine Bell miatt. Rommath segítségével szabadul ki, később aktív szerepet vállal a Thunder King és Orgrimmar ostromakor is.
  • High Examiner Tae'thelan Bloodwatcher: A Reliquary nevezetű felfedező rendnek a vezetője. Célkitűzésük minnél több tudást és mágikus ereklyét összegyűjteni, amivel régi dicsőségüket visszaszerezhetik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]