Vécsey Tamás

Vécsey Tamás

Vécsey Tamás (Szikszó, 1839. február 24. – Budapest, 1912. április 14.) magyar jogtudós, politikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. A római jog elemzésének, ezen belül az Institutiók kutatásának neves tudósa volt. Nagy hangsúlyt fektetett a gyakorlatiasabb jogászképzésre. 1869 és 1881 között előbb balközép, majd szabadelvű programmal országgyűlési képviselő. 1881–1882-ben, illetve 1891–1892-ben a budapesti egyetem jogtudományi karának dékánja, 1901–1902-ben az egyetem rektora.

Életpályája

1856-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a pesti egyetem jogi tanfolyamán, ahol 1960-ban végzett. Két évvel később doktori oklevelet szerzett, valamint letette az ügyvédi vizsgát. 1861-ben Eötvös Loránd nevelője lett, majd két évre rá pesti egyetemen a római jog magántanárává avatták. 1864-ben az eperjesi jogakadémia tanára volt. Itt római jogot, közgazdaságtant és statisztikát oktatott. 1869-ben a jogakadémia mellett működő kollégium igazgatójává nevezték ki. 1874-ben visszatért a budapesti egyetemre, ahol a II. számú római jogi tanszéken nyilvános rendkívüli tanárrá, majd egy évre rá nyilvános rendes tanárrá avatták. Itt tanított haláláig. Közben 1881–1882-ben, illetve 1891–1892-ben az egyetem jogtudományi karának dékánja, illetve 1901–1902-ben az egyetem rektora volt.

1881-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1889-ben rendes tagjává választották. 1911-ben felvették a tiszteleti tagok sorába. 1878-ban a Magyar Jogászegylet alelnöke lett. Emellett a Magyar Történelmi Társulat igazgatóságának választmányi tagja, valamint 1906-ban a cataniai egyetem római jogi intézetének tiszteletbeli tagja lett. Részt vett kora politikai életében is: 1869-ben balközép programmal országgyűlési képviselővé választották a késmárki kerületben, majd 1875-ben szabadelvű programmal a nagyszentmiklósi választókerületben. Az Országgyűlésnek 1881-ig volt tagja. Ezenkívül az evangélikus egyházi élet aktív résztvevője volt: egyházkerületi főjegyző, később konventi és zsinati képviselő, valamint egyházmegyei gondnok is volt.

Munkássága

Fő kutatási területe a római jog és az Institutiók elemzése és értelmezése volt, emellett a jogászképzés kérdéseivel is foglalkozott.

A történeti jogi iskola képviselője volt. Munkássága során számos tanulmányt adott ki a római jog egyes részterületeinek értelmezéséről, valamint számos forrástanulmányt adott ki és látott el magyarázatokkal. Vécsey volt az első jogtudós, aki a római jog magyar vonatkozásaival is foglalkozott. Emellett kimutatta, hogy a Corpus inscriptionum latinarum nevű latin nyelvű feliratos emlékek jelentős része Magyarország területéről származik. Több tanulmányt jegyzett a jogászképzéssel kapcsolatban, amelyekben kiállt egy gyakorlatiasabb jogászképzés mellett, így jogeseteket tartalmazó könyveket is írt. Foglalkozott még neves ókori jogtudósok életrajzaival és munkásságával is. 1900-ban, Pauler Tivadar igazságügy-minisztersége alatt részt vett a polgári törvénykönyv tervezetének kidolgozásában.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Vécsey tiszteletére róla nevezte el az Egyetem téri főépület VIII. számú előadótermét (Vécsey Auditorium).

Főbb munkái

• Római jogtan (Eperjes, 1867, 1868)
• A fogyasztási egyletek (1870)
• Római családi jog (1875)
• Lucius Ulpius Marcellus (1882)
• Aemilius Papinianus pályája és művei (1884)
• A római jog külső története és institutiói (1886, hetedik kiadás 1907)
• Sextus Caecilius Africanus (1888)
• A jogi szakoktatás reformja (1889)
• Széchenyi és a magyar magánjog (1895)
• A XII táblás törvény töredékei (1900)
• Jogesetek (1901)
• Adalék a magyar Corpus Juris történetéhez (1902)
• A Hármaskönyv, majd a Magyar Törvénytárhoz csatolva volt Régi Jogszabályok (1903)
• Exegeticum. Válogatott helyek a Digestákból magyarázatokkal (1905)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1373. o.
• Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 292. o. ISBN 963-9257-19-2
• Bejegyzés a Magyar életrajzi lexikonban