Erkel Színház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Városi Színház szócikkből átirányítva)

Koordináták: é. sz. 47° 29′ 49″, k. h. 19° 04′ 36″ Az Erkel Színház Budapest egyik színházépülete Budapest VIII.ker. II.János Pál pápa tér 30. szám alatt (volt Köztársaság tér). Évtizedekig Budapest legnagyobb befogadóképességű épülete volt. 1951-ig önálló intézmény, ekkor a közönség igényt kielégíteni nem tudó Magyar Állami Operaházhoz csatolták. 1961 és 1962 között felújították, negyvenöt évvel később azonban műszaki okok miatt bezárták. 2013. március 1. óta ismét üzemel, az Operaház "testvéreként".

A Népopera
a múlt század tízes éveiben

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akkori Tisza Kálmán téren 1911. december 8-án adták át, kezdetben 3167, később 2400 férőhellyel rendelkezett. Bezárásáig Budapest illetve az ország legnagyobb befogadóképességű színház épülete volt.

Az első premier fináléja

A Népopera Részvénytársaság megbízásából a terveket Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza készítették. A telket a székesfőváros, szigorú tartalmi elvárásokkal, ötven évre ingyenesen adta a részvénytársaságnak. A megállapodás része volt többek között:

-Állandó magyar színtársulat szerződtetése.
-Az előadások nyelve csak magyar lehetett.
-Meghatározták a külföldi vendégjátékok számát és jellegét.
-Külön figyelmet kellett fordítani a magyar szerzők műveinek bemutatására.

A színház rövid idő (9 hónap) alatt készült el. A színpad 14 m széles és 8,5 m magas volt, tágas hátsó térrel és a kor legmodernebb színpadtechnikai eszközeivel látták el. A színpadtér orgonával is rendelkezett.

Az épületbe belépő nézőt tágas fogadó tér (40*10 méter) fogadta. A puritán egyszerűségű nézőteret csak Pór Bertalan nagyméretű freskója díszítette, a világítás 40 000 gyertyafény erősségű volt.

Férőhelyek megoszlása a megnyitó időpontjában
Földszint: 1644
Emeleti karzat: 1303
A 44 páholyban 220 ülőhely.

Az intézmény gazdaságos működtetése az első négy évtizedben komoly problémát jelentett. Sűrűn változtak a bérlők, az eredeti művészi koncepciót a főváros többször, hosszabb rövidebb időre feladni kényszerült.[1]


A Népopera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első igazgató, Márkus Dezső igényes szolgáltatást ígért az óriás nézőtérre jegyet váltóknak. A belépők ára töredéke volt a Andrássy úti intézményének, a legmagasabb 3 korona lehetett, az első emeleti erkély utolsó soraiba 50 krajcárért lehetett jegyet váltani.[2] Három éven belül a társaság a jegyárakat nem emelhette.

Mérei Adolf – Béldi Izor –Zerkovitz Béla Katonadolog című operettjét 1913-ban mutatták be a Népoperában.

1911. december 7-én a nyitó előadáson először az igazgató vezényelte Erkel Ferenc Hunyadi László operájának nyitányát. Ezt követte az első bemutató, Jean Nouguès Quo vadis című operája. Az évadban többek között még a három Verdi opera (A trubadúr, Rigoletto, Traviata), Rossini: A sevillai borbély és Robert Planquette operettje: A corneville-i harangok szerepelt műsoron.

Rangos társulatok vendégszereplése színesítette a teátrum gazdag repertoárját. Az első évadban fellépett az Orosz Balett és a Theater an der Wien is. Ez utóbbi együttes karmesterei Lehár Ferenc és Stella Oszkár voltak.

Az évadot egy megismételhetetlen sorozat, szinte a teljes Wagner-életmű bemutatásával zárták. Neves Wagner-énekesek és a dessaui Hoftheater zenekarának közreműködésével a Ring ciklus valamint a Lohengrin, a Tannhäuser, A bolygó hollandi, a Trisztán és Izolda és A nürnbergi mesterdalnokok is műsorra került.

A második évadban is elsősorban népszerű operák voltak műsoron. Az operettek közül az Aranyesőt játszották a legnagyobb sikerrel. A szerző Zerkovitz Béla volt, akinek ez volt az első bemutatója. A több mint 3000 nézőt befogadó teátrumban 70 előadást ért meg a darab.

A harmadik évad legnagyobb eseménye Wagner: Parsifal (1914. január 1.)[3] című grandiózus operájának bemutatója volt. A zenekart és a kórust Reiner Frigyes vezényelte. a betanításban az igazgató Márkus Dezső volt segítségére. A rendező Mérei Adolf, a címszereplő Anthes György volt.

Az első három évadban a színház több tucat bemutatót tartott, több külföldi társulatot is vendégül látott. Huszonöt előadásból álló hangversenysorozatán a Filharmóniai Társaság zenekarát Kerner István vezényelte.

Az első világháború kitörése megszakította a teátrum fejlődését, 1915. május 15-én a Népopera megszűnt létezni. Egy félévvel később a főváros élt a jogával, és átvette a színházat. Az új igazgató Márkus Jenő lett. A repertoár nem sokban különbözött a korábbiaktól. Önálló társulat hiányában azonban csak vendégjátékokra építhettek. rendszeresen fellépett a Vígszínház és Sebestyén Géza társulata.

A népopera eszménye megvalósíthatatlannak bizonyult. Azóta sem próbálkoztak hasonló koncepcióval. Bőséges anyagi támogatás mellett is utópisztikusnak tűnik közel háromezer férőhelyes nézőtéren Wagnerrel telt házakat produkálni.

1916/1917-es szezonban Beöthy László bérelte ki a színházat. Elsősorban operettek, daljátékok voltak műsoron. Ebben az évadban volt, Oscar Strauss Londonban már nagy sikerrel játszott Csokoládékatona című darabjának magyarországi ősbemutatója.

A Városi Színház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nézőtér
az átépítés után

1917 őszétől Faludi Gábor lett a bérlő. A színházat korszerűsítette, a nézőteret 2400 személyesre csökkentette. Az intézmény most már a nevében sem vállalta a népopera eszményét, az új név Városi Színház lett. Változatos évek következtek. 1921-től három éven át Ábrányi Emil vezetésével saját társulattal, az Operaház fiókintézménye, amely ifjúsági előadásokat is szervezett. 1924-től Sebestyén Géza a bérlő, aki néhány évvel később bérletrendszert is bevezetett. Néhány opera mellett főleg operettek és népszínművek voltak műsoron. Itt játszották tovább a Budai Színkör nyári előadásait.

1931-től, alig egy évig Ferenczy Károly a bérlő. Tőle egy színészekből álló grémium vette át a vezetést.

1932-től Bernardo Labriola bérelte az épületet, a nevet Labriola Varietére változtatva.

1933-ban a főváros alkalmi előadásokat rendezett az épületben. 1934-től hat szezonon át Föld Aurél lett a bérlő. Önálló társulata nem volt, befogadó jelleggel működtette az intézményt. 1940-ben Föld fizetésképtelenné vált, és az intézményt kénytelen volt visszaadni a fővárosnak.

A Magyar Művelődés Háza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felújítás előtt (2009)
A felújítás előtt (2009)

1940 és 1945 között a főváros kezelésében, mint népművelődési intézmény működött. Előadás-sorozatokat tartott itt az Operaház és a Nemzeti Színház, de rendeztek irodalmi esteket és hangversenyeket is.

1946-tól két éven át mozi működött az épületben.

Az Operaház részeként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1948-tól ismét színházi előadásokat, köztük számos operát játszottak az épületben.

1951-ben került a teátrum az Operaház felügyelete alá. Az Erkel Színház nevet 1953-ban vette fel. 1980 és 1984 között, az Operaház rekonstrukciója idején csak itt tartottak operaelőadásokat.

Az Erkel Színház néhány emlékezetes bemutatója:

Bezárás és újranyitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bezárás előtt 2007. június 7-én, egy búcsúkoncerten telt meg utoljára az épület. Ezt követően 2013. március 1-jéig között zárva tartott. Szó volt az épület bontásáról is, azonban végül a felújítás mellett döntöttek, amely két lépcsőben történt meg. Az első „kis” nyitóelőadásra 2013. március 1-jén a Magyar Nemzeti Balett, a Győri Balett és a Pécsi Balett közös Pas de Trois13 című előadásával került sor. A tavaszi szezon során még több mint 80 előadáson telt meg a nézőtér, majd nyáron újra bezárta kapuit az intézmény. 2013. november 7-én, a magyar opera napján, a névadó Erkel Ferenc születésének kétszázharmadik évfordulóján négynapos programsorozattal adták át az felújított színházat, amely az Operaház teljes jogú és értékű testvérszínházaként, színházként és közösségi térként folytatja működését.[4]

Nevezetes események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1912. márciusában itt lépett színpadra Magyarországon először a Gyagilev által vezetett Orosz Balett. Az együttes tagja volt többek között: Vaclav Nyizsinszkij, Adolf Bolm, Mihail Fokin, Anna Pavlova, Tamara Karsavina és Ida Rubinstein.
  • Mojszejev együttes (2002)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [1] A Népopera. Tanulmány
  2. Az Operában ugyanebben az időben a földszinti zsöllye első sorai 12, a harmadik emeleti zártszékek 1 koronába kerültek
  3. Barcelonában és Budapesten a harmincéves moratórium lejárta után egy időben mutatták be. Állítólag éjfél után 1 perccel intett be a karmester.
  4. ERKEL NYITÁS! (Hungarian nyelven). opera.hu. Magyar Állami Operaház, 2013. november 2. (Hozzáférés: 2013. november 6.)

Források és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erkel Színház témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]