Erkel Színház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Városi Színház szócikkből átirányítva)
Erkel Színház
Elhelyezkedése
Erkel Színház (Budapest)
Erkel Színház
Erkel Színház
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 49″, k. h. 19° 04′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 49″, k. h. 19° 04′ 36″

Az Erkel Színház Budapest, VIII. kerület, II. János Pál pápa (korábbi Köztársaság) tér 30. szám alatt található. Évtizedekig a főváros legnagyobb befogadóképességű fedett teátruma volt. 1951-ig önálló intézmény, ekkor a felduzzasztott közönségigényt kielégíteni nem képes Magyar Állami Operaházhoz csatolták. 1961-62-ben felújították, negyvenöt évvel később azonban műszaki okok miatt bezárták. 2013. március 1. óta ismét az Opera „testvéreként" működtetik.

A Népopera
a 20. század tízes éveiben

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akkori Tisza Kálmán téren 1911. december 8-án adták át, kezdetben 3167, később 2400 fővel az ország legnagyobb befogadóképességű színházépületét.

Az első premier fináléja

A Népopera Részvénytársaság megbízásából a terveket Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza készítették. A telket a székesfőváros, szigorú tartalmi elvárásokkal, ötven évre ingyenesen adta a részvénytársaságnak. A megállapodás része volt többek között:

  • állandó magyar színtársulat szerződtetése
  • az előadások nyelve csak a magyar lehetett
  • meghatározták a külföldi vendégjátékok számát és jellegét is
  • külön figyelmet kellett fordítani magyar szerzők műveinek bemutatására

A színház rövid idő (9 hónap) alatt készült el. A színpad 14 m széles és 8,5 m magas volt, tágas hátsó térrel és a kor legmodernebb színpadtechnikai eszközeivel ellátva. A színpadtér orgonával is rendelkezett.

A színházba belépő előbb a tágas fogadótérbe (40×10 méter) jutott. A puritán nézőteret csak Pór Bertalan nagyméretű freskója díszítette, a világítás 40 000 gyertyafény erősségű volt.

A nézőtéri ülőhelyek megoszlása a megnyitó időpontjában
Földszint: 1644
Emeleti karzat: 1303
A 44 páholyban 220

Az intézmény gazdaságos működtetése az első négy évtizedben komoly problémát jelentett. Sűrűn változtak a bérlők, az eredeti művészi koncepciót a főváros többször, rövidebb-hosszabb időre feladni kényszerült.[1]


A Népopera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első igazgató, Márkus Dezső igényes szolgáltatást ígért az óriási nézőtérre jegyet váltóknak. A belépők ára töredéke volt a Andrássy úti intézményének: a legjobb helyekre 3 koronáért, az első emeleti erkély utolsó soraiba 50 krajcárért lehetett jegyet váltani.[2] Három éven belül a társaság a jegyárakat nem emelhette.

A Parsifal méltatása
a Színházi Életben
Mérei Adolf – Béldi Izor –Zerkovitz Béla Katonadolog című operettjét 1913-ban mutatták be a Népoperában

A nyitó előadáson először az igazgató vezényelte Erkel Ferenc Hunyadi László operájának nyitányát. Ezt követte az első bemutató, Jean Nouguès Quo vadis című operája. Az évadban többek között még három Verdi-opera (A trubadúr, Rigoletto, Traviata), Rossini: A sevillai borbély és Robert Planquette operettje: A corneville-i harangok szerepelt műsoron.

Rangos társulatok vendégszereplése színesítette a teátrum gazdag repertoárját. Az első évadban fellépett az Orosz Balett és a Theater an der Wien is. Ez utóbbi együttes karmesterei Lehár Ferenc és Stella Oszkár voltak.

Az évadot egy megismételhetetlen sorozat, szinte a teljes Wagner-életmű bemutatásával zárták. Neves Wagner-énekesek és a dessaui Hoftheater zenekarának közreműködésével a Ring ciklus, valamint a Lohengrin, a Tannhäuser, A bolygó hollandi, a Trisztán és Izolda és A nürnbergi mesterdalnokok is színre került.

A második évadban is elsősorban népszerű operák voltak műsoron. Az operettek közül az Aranyesőt játszották a legnagyobb sikerrel, Zerkovitz Béla első darabját. A több mint 3000 nézőt befogadó teátrumban 70 előadást ért meg a darab.

A harmadik évad legnagyobb eseménye Wagner: Parsifal (1914. január 1.)[3] című grandiózus operájának bemutatója volt. A zenekart és a kórust Reiner Frigyes vezényelte. a betanításban az igazgató Márkus Dezső volt segítségére. A rendező Mérei Adolf, a címszereplő Anthes György volt.

Az első három évadban a színház több tucat bemutatót tartott, több külföldi társulatot is vendégül látott. Huszonöt előadásból álló hangversenysorozatán a Filharmóniai Társaság zenekarát Kerner István vezényelte.

Az első világháború kitörése megszakította a színház fejlődését, 1915. május 15-én a Népopera megszűnt létezni. Egy fél évvel később a főváros élt a jogával, és átvette a színházat. Az új igazgató Márkus Jenő lett. A repertoár nem sokban különbözött a korábbiaktól. Önálló társulat hiányában azonban csak vendégjátékokra építhettek. Rendszeresen fellépett a Vígszínház és Sebestyén Géza társulata.

A népopera eszménye megvalósíthatatlannak bizonyult. Azóta sem próbálkoztak hasonló koncepcióval. Bőséges anyagi támogatás mellett is utópisztikusnak tűnik közel háromezer személyes nézőtéren – Wagnerrel – telt házakat produkálni.

1916/1917-es szezonban Beöthy László bérelte ki a színházat. Elsősorban operettek, daljátékok voltak műsoron. Ebben az évadban volt Oscar Strauss Londonban már nagy sikerrel játszott Csokoládékatona című darabjának magyarországi ősbemutatója.

A Városi Színház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nézőtér
az átépítés után

1917 őszétől Faludi Gábor lett a bérlő. A színházat korszerűsítette, a nézőteret 2400 személyesre csökkentette. Az intézmény most már a nevében sem vállalta a népopera eszményét, az új név Városi Színház lett. Változatos évek következtek. 1921-től három éven át Ábrányi Emil vezetésével saját társulattal, az Operaház fiókintézménye, amely ifjúsági előadásokat is szervezett. 1924-től Sebestyén Géza a bérlő, aki néhány évvel később bérletrendszert is bevezetett. Néhány opera mellett főleg operettek és népszínművek voltak műsoron. Itt játszották tovább a Budai Színkör nyári előadásait.

1931-től, alig egy évig Ferenczy Károly volt a bérlő. Tőle egy színészekből álló grémium vette át a vezetést.

1932-től Bernardo Labriola bérelte az épületet, a nevet Labriola Varietére változtatva.

1933-ban a főváros alkalmi előadásokat rendezett az épületben. 1934-től hat szezonon át Föld Aurél lett a bérlő. Önálló társulata nem volt, befogadó jelleggel működtette, de 1940-ben fizetésképtelenné vált, és bérleményét kénytelen volt visszaadni a fővárosnak.

A Magyar Művelődés Háza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felújítás előtt (2009)
A felújítás előtt (2009)

1940 és 1945 között a főváros kezelésében mint népművelődési intézmény működött. Előadás-sorozatokat tartott itt az Operaház és a Nemzeti Színház, de rendeztek irodalmi esteket és hangversenyeket is.

1946-tól két éven át filmszínházként hasznosították.

Az Operaház részeként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1948-tól ismét színházi előadásokat, köztük számos operát játszottak az épületben.

1951-ben került az Operaház felügyelete alá. Az Erkel Színház nevet 1953-ban vette fel. 1980 és 1984 között, az Operaház rekonstrukciója idején csak itt tartottak operaelőadásokat.

Az Erkel Színház néhány emlékezetes bemutatója:

Bezárás és újranyitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bezárás előtt, a 2007. június 7-i búcsúkoncerten telt meg utoljára az épület. Ezt követően majd hat évig zárva tartott. Szó volt a lebontásáról is, azonban végül a felújítás mellett döntöttek, amely két lépcsőben történt meg. Az első „kis” nyitóelőadása 2013. március 1-jén a Magyar Nemzeti Balett, a Győri Balett és a Pécsi Balett közös Pas de Trois13 című előadása volt. A tavaszi szezon során még több mint 80 előadáson telt meg a nézőtér, majd nyáron újra bezárta kapuit az intézmény. 2013. november 7-én, a magyar opera napján, a névadó Erkel Ferenc születésének kétszázharmadik évfordulóján négynapos programsorozattal adták át az felújított színházat, amely az Operaház teljes jogú és értékű testvérszínházaként, színházként és közösségi térként folytatja működését.[4]

Nevezetes események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1912 márciusában itt lépett színpadra Magyarországon először a Gyagilev által vezetett Orosz Balett. Az együttes tagja volt többek között: Vaclav Nyizsinszkij, Adolf Bolm, Mihail Fokin, Anna Pavlova, Tamara Karsavina és Ida Rubinstein.
  • Mojszejev együttes (2002)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [1] A Népopera. Tanulmány
  2. Az Operában ugyanebben az időben a földszinti zsöllye első sorai 12, a harmadik emeleti zártszékek 1 koronába kerültek.
  3. Barcelonában és Budapesten a harmincéves moratórium lejárta után egy időben mutatták be. Állítólag éjfél után 1 perccel intett be a karmester.
  4. ERKEL NYITÁS! (Hungarian nyelven). opera.hu. Magyar Állami Operaház, 2013. november 2. (Hozzáférés: 2013. november 6.)

Források és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erkel Színház témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]