Városi Sportcsarnok (Békéscsaba)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Városi Sportcsarnok
Sport hall Békéscsaba.jpg
Kívülről
Hely Békéscsaba, Gyulai út 44.
Építési adatok
Építés éve 1988
Rekonstrukciók évei 2006
Építési stílus A Római Colosseumra hasonlít
Felhasznált anyagok beton, acél
Hasznosítása
Felhasználási terület Sportcsarnok, különböző rendezvények
Tulajdonos Békéscsaba önkormányzata
Alapadatok
Alaprajz kör
Egyéb jellemzők
Emeletek száma 3
Elhelyezkedése
Városi Sportcsarnok (Békéscsaba)
Városi Sportcsarnok
Városi Sportcsarnok
Pozíció Békéscsaba térképén
é. sz. 46° 40′ 57″, k. h. 21° 06′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 40′ 57″, k. h. 21° 06′ 48″

A békéscsabai Városi Sportcsarnok egy multifunkcionális, mintegy 2300 férőhellyel rendelkező, modern sportcsarnok, Békés megye legnagyobb ilyen jellegű építménye, a Békéscsabai Előre NKSE otthona. A férőhelyek nagy része ülőhely.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Békéscsabán nagyon sokáig gondot jelentett a megfelelő nagyságú sportcsarnok hiánya. Már a '70-es években is akut volt a probléma, lévén a város beltéri csapatai (férfi és női kézilabdacsapatok, röplabda sokszor megfelelő terem hiányában a szomszédos városokban (Mezőberény), vagy nyílt pályán kellett játszaniuk, ami balesetveszélyes volt. Amikor a női kézilabdacsapat a '80-as évek elején felkerült a Nemzeti Bajnokság legmagasabb osztályába, akkor égetővé vált egy normál méretű kézilabdacsarnok felhúzása. Átmeneti jelleggel a 2. Számú Általános Iskola mellett lévő üres telken rohamtempóban, társadalmi összefogással a megye nagyvállalataival közösen 1982-re felépítettek egy akkoriban igen nagynak számító tornatermet.

Azonban a kézilabdacsapat állandó jó szereplése és a békéscsabaiak már-már hagyományosnak mondható sportok iránti rajongása miatt a terem rendszeresen kicsinek bizonyult. Ez megérlelte a város és a megye vezetőinek azt a döntését, hogy új, nagyobb csarnok kell a megyeszékhelynek.

Csehszlovákiai építőmérnökökkel kezdődött meg az építkezés, amit a római Colosseum mintájára kívántak megvalósítani. Az építkezés döntően állami forrásokból valósult meg, így ez lett a szocializmus időszak utolsó nagyobb beruházása Békéscsabán. 1988. március 19-én adták át a nagyközönségnek.

A '90-es évek közepétől leépülés volt tapasztalható, a jól felszerelt büfét leszerelték, a mérkőzéseken tapasztalható rendbontások miatt immáron az étterem sem üzemelt. Az építményre nem sokat költöttek, több minden eltűnt, vagy használhatatlanná vált.

A 2004-es női kézilabda-Európa-bajnokság rendezését Szeged nem vállalta, de a megüresedő helyre azonnal jelentkezett a város. Emiatt több átalakítást volt szükséges végezni a csarnokon, új korszerű eredményjelzőt kapott, felújították az öltözőket, új termeket, fogadóegységeket alakítottak ki. A falakat pár helyen visszavágták, hogy biztosítani tudják a pályától való megfelelő távolságot. A Sportcsarnok üzemeltetője és a város az EB lezárultával megvásárolta a pálya burkolatát, így a jövőben is alkalmas a csarnok akár világversenyek megrendezésére is.

Kihasználtsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az NBI-es női kézilabdameccseken kívül rendszeresen otthont ad NBII-es férfi kézilabdának, táncversenyeknek, kispályás focinak, különböző küzdősportoknak, gáláknak, expóknak, motokrosszversenyeknek, de itt tartják a Csabai Sörfesztivál és Csülökparádét, valamint a már nemzetközi hírű Csabai kolbászfesztivált is. Sok békéscsabai középiskola is itt rendezi meg a végzős osztályai szalagavatóját is. Mivel megfelel minden nemzetközi feltételnek, ezért válogatott kézilabda-mérkőzéseket is rendeznek benne, rendszerint teltházzal,[1] ami ilyen esetekben 2500 szurkolót jelent.[2]

A Sportcsarnok utazási igényét a 3-as és 8-as buszok elégítik ki.

Sporthotel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csarnokon belül hotel is működik, ahol mintegy 17 szobában mindenki megtalálja az igényeinek megfelelő szálláshelyet. Légkondicionált, zuhanyzós szobákat is kínálnak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Machalek István: A Békéscsabai Előre 75 év krónikája, Békéscsaba, 1987

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]