Vándorgalamb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vándorgalamb
Kitömött példány a Boston Museum of Science-ban
Kitömött példány a Boston Museum of Science-ban
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1914
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Columbea
Csoport: Columbimorphae
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Alcsalád: Galambformák (Columbinae)
Nem: Ectopistes
(Swainson, 1827)
Faj: E. migratorius
Tudományos név
Ectopistes migratorius
(Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Az egykori elterjedési területe
Az egykori elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vándorgalamb témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vándorgalamb témájú médiaállományokat és Vándorgalamb témájú kategóriát.

A vándorgalamb (Ectopistes migratorius) a madarak (Aves) osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe, ezen belül a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó kihalt faj.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés]

Kanada és az Amerikai Egyesült Államok északkeleti részén volt honos. Telelni Mexikóba és Kubába vonult.

Kihalása[szerkesztés]

A faj az északi területekről délre vonult, végig egész Észak-Amerikán, napi 160 kilométert is megtett naponta a több milliós csapat. Az amerikai őslakosok vadásztak rájuk, de a hatalmas pusztítást az Európából érkezettek mérték rájuk. 1896-ban még egy 250 000 madárból álló sereghez riasztották a vadászokat. Az utolsó hiteles feljegyzés egy vadon élő példányról 1900. március 22 vagy 24-éről származik, amikor egy Press Clay Southworth nevű fiú lelőtte a madarat.[1][2][3] Ezt követően 1930-ig többen is láttak vándorgalambokat,[4][5][6] de ezeknek a beszámolóknak egyike sem hiteles.[7]

Az utolsó madár, egy Martha nevű példány 1914 szeptember elsején pusztult el a cincinnati állatkertben. A madarat kitömték és a washingtoni Smithsonian Intézetben (Smithsonian Institution) állították ki.

Megjelenése[szerkesztés]

A vándorgalamb hossza 30–42 centiméter, szárnyfesztávolsága 34–44 centiméter volt. Feje és háta szürkéskék volt, nyaka és torka sötétrózsaszín. Testalja túlnyomórészt fahéjbarna színben pompázott, farkaljánál fehérbe hajlott. A két nem ugyanúgy nézett ki, de a tojó valamivel kisebb méretű és fakóbb színű volt. Hosszú és vékony farka szürkéskék színű. Szeme vöröses volt. Vékony, fekete csőrével csipegette fel a földről a magokat és a diókat. Vörös lábán, fekete karmok ültek.

Életmódja[szerkesztés]

A vándorgalamb nagyon társas, költöző madár volt. Hatalmas rajokban élt és költött. A vándorgalamb a fán töltötte az éjszakát, de táplálkozni mindig lejött a földre. Tápláléka fán termő gyümölcsök, magok, de földigiliszták és rovarok is.

Szaporodása[szerkesztés]

A párzási időszak márciustól májusig tartott. A laza fészket bokorra vagy fára építette a galambpár. A fészekaljban csak egy tojás volt. A kotlás 14 napig tartott, és a szülők felváltva ültek a tojáson. A fióka csukott szemmel kelt ki, és mindkét szülő etette. A fiatal vándorgalamb 14 naposan vált röpképessé.

Vándorgalamb a szépirodalomban[szerkesztés]

A vándorgalamb legismertebb irodalmi ábrázolása James Fenimore Cooper Bőrharisnya c. regényében olvasható, itt az állatok oktalan pusztítása a telepesek féktelenségének következménye, egyben jellemzésük kelléke. Bőrharisnya (Natty Bumpoo) elítéli a természeti javak öncélú felhasználását. Bár Cooper regényét (s vele a Nagy indiánkönyvet) a kortársak bírálták túlzott idealizmusuk miatt, a faj alig több mint fél évszázaddal később bekövetkezett végleges eltűnése ezt az idealizmust igazolta.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Department of Vertebrate Zoology, National Museum of Natural History: The Passenger Pigeon. Encyclopedia Smithsonian. Smithsonian Institution, 2001. március 1. [2012. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. Passenger Pigeons: The Extinction of a Species. Wisconsin Historical Society
  3. Reeve, Simon (2001. március 1.). „Going Down in History”. Geographical 73 (3), 60–64. o, Kiadó: Campion Interactive Publishing. ISSN 0016741X.  
  4. Passenger Pigeons in Alabama. Birds of Alabama. ulala.org, 1924
  5. (1960) „A History Of The Passenger Pigeon In Missouri”. Auk 77 (4), 399–420. o. DOI:10.2307/4082414.  
  6. (1930) „Passenger Pigeon17, 136. o, Kiadó: Web.ncf.ca.. [2016. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva].  
  7. Reward for Wild Pigeons. Ornithologists Offer $3,000 for the Discovery of Their Nests”, The New York Times, 1910. április 4. 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Passenger pigeon című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]