Vándorgalamb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vándorgalamb
Kitömött példány a Boston Museum of Science-ban
Kitömött példány a Boston Museum of Science-ban
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1914
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
iucn3.1
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Alcsalád: Galambformák (Columbinae)
Nem: Ectopistes
(Swainson, 1827)
Faj: E. migratorius
Tudományos név
Ectopistes migratorius
(Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Az egykori elterjedési területeAz egykori elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vándorgalamb témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vándorgalamb témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vándorgalamb témájú kategóriát.

A vándorgalamb (Ectopistes migratorius) a madarak (Aves) osztályának a galambalakúak (Columbiformes) rendjébe, ezen belül a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó kihalt faj.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanada és az Amerikai Egyesült Államok északkeleti részén volt honos. Telelni Mexikóba és Kubába vonult.

Kihalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj az északi területekről délre vonult, végig egész Észak-Amerikán, napi 160 kilométert is megtett naponta a több milliós csapat. Az amerikai őslakosok vadásztak rájuk, de a hatalmas pusztítást az Európából érkezettek mérték rájuk. 1896-ban még egy 250 000 madárból álló sereghez riasztották a vadászokat. Az utolsó hiteles feljegyzés egy vadon élő példányról 1900. március 22 vagy 24-éről származik, amikor egy Press Clay Southworth nevű fiú lelőtte a madarat.[1][2][3] Ezt követően 1930-ig többen is láttak vándorgalambokat,[4][5][6] de ezeknek a beszámolóknak egyike sem hiteles.[7]

Az utolsó madár, egy Martha nevű példány 1914 szeptember elsején pusztult el a cincinnati állatkertben. A madarat kitömték és a washingtoni Smithsonian Intézetben (Smithsonian Institution) állították ki.

A fiatal, a hím és a tojó

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vándorgalamb hossza 30-42 centiméter, szárnyfesztávolsága 34-44 centiméter volt. Feje és háta szürkéskék volt, nyaka és torka sötétrózsaszín. Testalja túlnyomórészt fahéjbarna színben pompázott, farkaljánál fehérbe hajlott. A két nem ugyanúgy nézett ki, de a tojó valamivel kisebb méretű és fakóbb színű volt. Hosszú és vékony farka szürkéskék színű. Szeme vöröses volt. Vékony, fekete csőrével csipegette fel a földről a magokat és a diókat. Vörös lábán, fekete karmok ültek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

ROM-BirdGallery-PassengerPigeon.png

A vándorgalamb nagyon társas, költöző madár volt. Hatalmas rajokban élt és költött. A vándorgalamb a fán töltötte az éjszakát, de táplálkozni mindig lejött a földre. Tápláléka fán termő gyümölcsök, magok, de földigiliszták és rovarok is.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ectopistes migratorius

A párzási időszak márciustól májusig tartott. A laza fészket bokorra vagy fára építette a galambpár. A fészekaljban csak egy tojás volt. A kotlás 14 napig tartott, és a szülők felváltva ültek a tojáson. A fióka csukott szemmel kelt ki, és mindkét szülő etette. A fiatal vándorgalamb 14 naposan vált röpképessé.

Vándorgalamb a szépirodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vándorgalamb legismertebb irodalmi ábrázolása James Fenimore Cooper Bőrharisnya c. regényében olvasható, itt az állatok oktalan pusztítása a telepesek féktelenségének következménye, egyben jellemzésük kelléke. Bőrharisnya (Natty Bumpoo) elítéli a természeti javak öncélú felhasználását. Bár Cooper regényét (s vele a Nagy indiánkönyvet) a kortársak bírálták túlzott idealizmusuk miatt, a faj alig több mint fél évszázaddal később bekövetkezett végleges eltűnése ezt az idealizmust igazolta.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Department of Vertebrate Zoology, National Museum of Natural History: The Passenger Pigeon. Encyclopedia Smithsonian. Smithsonian Institution, 2001. március 1.
  2. Passenger Pigeons: The Extinction of a Species. Wisconsin Historical Society
  3. Reeve, Simon (2001. március 1.). „Going Down in History”. Geographical 73 (3), 60–64. o, Kiadó: Campion Interactive Publishing. ISSN 0016741X.  
  4. Passenger Pigeons in Alabama. Birds of Alabama. ulala.org, 1924
  5. (1960.) „A History Of The Passenger Pigeon In Missouri”. Auk 77 (4), 399–420. o. DOI:10.2307/4082414.  
  6. (1930.) „Passenger Pigeon17, 136. o, Kiadó: Web.ncf.ca..  
  7. Reward for Wild Pigeons. Ornithologists Offer $3,000 for the Discovery of Their Nests”, The New York Times, 1910. április 4. 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben angol Passenger pigeon című az Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]