Vámbéry Rusztem

Vámbéry Rusztem (Budapest, 1872. február 29. – New York, 1948. október 24.) jogász, polgári radikális publicista, Vámbéry Ármin orientalista fia.

Élete

A világhírű orientalista, Vámbéry Ármin egyetlen gyermeke. Keresztapja az akkor még trónörökös Edward walesi herceg, később VII. Eduárd brit király volt. A hallei és a budapesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1896-ban fejezte be a tanulmányait. Mint jogász, elsősorban a büntetőjoggal foglalkozott, a kriminológia elismert szakértőjének számított. 1896-tól az Igazságügyi Minisztériumban a törvényelőkészítést vezette. 1913-ban mint királyi táblai bíró vonult vissza. 1903-tól tanított a budapesti egyetemen.

A politikával az 1914-ben alakított (Országos) Polgári Radikális Pártban kezdett foglalkozni, melynek rövid idő alatt az elnökévé választották. Ebbéli tisztségében az őszirózsás forradalom győzelmét követően a Nemzeti Tanács tagja lett. Ezért a frissen alakult Horthy-rendszer megfosztotta egyetemi katedrájától, így 1920-tól ügyvédként dolgozott. Ebbéli foglalkozásában 1920-ban, a népbiztosok perében, József Attila első perében (1924), illetve a második Rákosi-perben is (1934-1935) védőügyvédként vett részt. Közben csatlakozott a Függetlenségi 48-as és Kossuth Párthoz, melynek 1923-ban az egyik alelnökévé választották.

1913 és 1934 között a Jogtudományi Közlöny, 1926 és 1938 között a Századunk szerkesztője volt. 1938-ban a fasizmus elől Londonba, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol a baloldali emigránsokhoz csatlakozott. 1941-ben megfosztották magyar állampolgárságától.

1945-ben tért haza, amikor egyike lett annak a nyolc kiemelkedő közéleti személyiségnek, akiket az alakuló Ideiglenes Nemzetgyűlés saját döntése alapján meghívott képviselőnek. Az 1945-ös választások után az alakuló Országgyűlés ismét behívta, immáron a tíz (később tizenkettő) meghívott képviselő egyikeként. Mivel az ezt lehetővé tévő törvényt időközben eltörölték, még az 1947-es választások előtt parlamenti mandátuma lejárt; választásokon (sikerrel) sohasem indult. 1947. szeptember 5-étől Magyarország washingtoni nagykövete volt egészen 1948. május 2-áig. Megbízatása lejártával Amerikában maradt, ott is érte a halál alig több, mint öt hónappal később, október 24-én.

Vámbéry tagja volt a szabadkőműves Martinovics-páholynak, a Társadalomtudományi Társaságnak és a Huszadik Század c. társadalomtudományi folyóirat körének is.

Emlékezete

1984-ben a Magyar Kriminológiai Társaság Vámbéry Rusztem Emlékérem néven díjat alapított a büntetőpolitikai tevékenységben, főleg a kriminológiai tudományos kutatásokban kiemelkedő szakemberek munkájának elismerésére.

Fontosabb művei

• Büntetőjog és ethika (Budapest, 1907);
• Extraditión treaties (Bp., 1908);
• The territorial conflict of criminal law (Bp., 1908);
• Büntetőjog (I – II., Bp., 1913);
• Ungarisches Jugendgerichtsgesetz (Berlin, 1914); * A bűnvádi perrendtartás tankönyve (Bp., 1916);
• A fiatalkorúak bíróságra a háború alatt (Bp., 1916);
• A fiatalkorúak büntetőjoga az újabb külföldi törvényhozásban (Bp., 1918);
• Sajtóbilincsek és sajtórabszolgák (Bp., 1930);
• Az élő múlt (Bp., 1931);
• Háború és jog (Bp., 1933);
• A Rákosi-per (Bp., 1933);
• Eretnek magyarázatok a nacionalizmusról (Bp., 1936);
• A háborútól a békéig (Bp., 1938);
• The Hungarian Problem (Jászi Oszkár bevezetőjével, New York, 1942);
• Hungary – to be, or not to be (New York, 1946). 5 – 6. sz.)

Társasági tagság

Társadalomtudományi Társaság

Hivatkozások

Lásd még

• Magyar szabadkőművesek listája

Források

• Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
• Életrajza az 1945-1947-es országgyűlés honlapján