Vállalati kapitalizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vállalati kapitalizmus (angolul: Corporate capitalism) a társadalomtudományokban és a közgazdaságtanban használt kifejezés, amelyet a hierarchikusan felépülő, bürokratikusan irányított, profitorientált vállalatok által dominált kapitalista vagy piacgazdasági rendszer jellemzésére használnak.

A vállalati kapitalizmus jellemzője, hogy a gazdaság és a piacok (jellemzően a munkaerőoiac) jelentős része esik részvénytársaságok vagy más formában létrehozott gazdasági társaságok befolyása alá.[1] A gazdaságilag legfejlettebb országokban a vállalatok dominálják a gazdasági rendszert, piaci részesedésük elérheti akár az 50%-ot is.

A nagyvállalatok jellemzője, hogy a tulajdonosoknak (részvényeseknek) nem áll fenn személyes felelőssége a hitelezőkkel szemben, és nem vonhatók felelősségre a vállalat elmarasztalása esetén. Hasonló elven működnek a korlátolt felelősségű társaságok is, ellentétben az olyan - általában jogi személyiség nélküli - gazdasági társaságokkal (pl. betéti társaság), ahol a tulajdonos vagy a tulajdonosok személyesen ismertek és ahol a tulajdonos(ok) személyes felelősséget vállalnak a hitelezőkkel szemben.

A vállalatok lehetnek nyilvánosak, amikor a vállalat részvényeit értékpapírpiacokon szabadon meg lehet vásárolni, vagy zártak. A részvények kibocsátásának célja a tőkebevonás, amely a vállalat működését vagy terjeszkedését finanszírozza. A tulajdonosok (részvényesek) nevezik ki a vállalat irányításával megbízott tisztviselőket, akik hierarchikusan felépített vállalatirányítási rendszer segítségével működtetik a vállalatot. A vállalati hierarchia csúcsán a vezérigazgató (angol megnevezése Chief Executive Officer) áll, aki a vállalat működéséért és fejlődéséért felelős.

A vállalati kapitalizmust számos kritika érte a vállalatok hatalma és befolyása miatt, mivel ezek - méretüknél fogva - képesek hatást gyakorolni a kormányzati politikákra, a felügyeletükkel megbízott szervek működésére, esetenként a politikai választásokra is. A vállalatokat a társadalomtudósok azért is kritizálják, mert elsősorban csak a nyereség, a részvényesek haszna érdekli őkt és nem tartják szem előtt az alkalmazottak vagy éppen a szélesebb társadalom érdekeit. A nagyvállalatok létezése alapjaiban sérti a demokrácia egyik alaptételét, miszerint a társadalom minden tagja egyenlő jogokkal és kötelességekkel bír.[2]

Thomas Jefferson, az Egyesült Államok egyik alapító atyja és harmadik elnöke, a kapitalista vállalatokról szólva kijelentette, hogy "reményeim szerint csírájában tiporjuk el a pénzes nagyvállalatok arisztokráciáját, amely már most erőpróbára merészeli hívni a kormányt és szembe mer szállni az ország törvényeivel".[3] Franklin D. Roosevelt, egy 1938-as kongresszusi beszédében, arra figyelmeztette a törvényhozás tagjait, hogy a vállalatok befolyásának növekedése akár fasizmushoz is vezethet:

A demokrácia szabadsága veszélyben forog, amikor az emberek odáig tűrik a személyes befolyás növekedését, hogy az már erősebbé válik, mint a demokratikus állam maga. Ez, lényegét tekintve, a fasizmus - a kormányzat ellenőrzése egy személy, egy csoport vagy bármely más, zártkörű társaság által.[4][5][6]
[...] a Bureau of Internal Revenue (az amerikai APEH) statisztikái elképesztő adatokat tartalmaznak 1935-re: "Vállalati eszközök tulajdona: a nemzet minden részéről összeírt összes vállalatből, 1%-uk egytizede birtokolja az összes vállalati eszköz 52%-át."[4][6]

Dwight D. Eisenhower amerikai elnök ugyan kritizálta azt az elképzelést, amely a vállalatok befolyását a fasizmussal azonosította,[7] de ennek ellenére felhívta a figyelmet a "fegyveres erők és a nagy hadiipari vállalatok" összefonódására[8] 1961-es búcsúbeszédében. Eisenhower hangsúlyozta, hogy "szükséges egyensúlyt találni a nemzeti programokban és azok között - egyensúlyt a piacgazdaság és az állami befolyás között, egyensúlyt a költégek és a remélt haszon között."[8]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Statistics about Business Size (including Small Business) from the U.S. Census Bureau
  2. Bakan, Joel (writer) The Corporation (2003) (Documentary)
  3. http://etext.virginia.edu/jefferson/quotations/jeff5.htm
  4. ^ a b Franklin D. Roosevelt, "Recommendations to the Congress to Curb Monopolies and the Concentration of Economic Power," April 29, 1938, in The Public Papers and Addresses of Franklin D. Roosevelt, ed. Samuel I. Rosenman, vol. 7, (New York, MacMillan: 1941), pp. 305-315.
  5. "Anti-Monopoly". May 9, 1938. Time magazine magazine.
  6. ^ a b Franklin D. Roosevelt, "Appendix A: Message from the President of the United States Transmitting Recommendations Relative to the Strengthening and Enforcement of Anti-trust Laws", The American Economic Review, Vol. 32, No. 2, Part 2, Supplement, Papers Relating to the Temporary National Economic Committee (Jun., 1942), pp. 119-128.
  7. Ira Chernus, "Eisenhower's Ideology in World War II," Armed Forces & Society (1997) 23(4): 595-613
  8. ^ a b http://coursesa.matrix.msu.edu/~hst306/documents/indust.html

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Corporate capitalism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.