Vágótok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vágó tok szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vágótok
Waxdick (Acipenser gueldenstaedtii ) - crop.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Porcos ganoidok (Chondrostei)
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Család: Tokfélék (Acipenseridae)
Nem: Acipenser
Faj: A. gueldenstaedti
Tudományos név
Acipenser gueldenstaedti
Brandt & Ratzeburg, 1833
Szinonimák

Acipenser gueldenstaedtii

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vágótok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vágótok témájú kategóriát.

A vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) a sugarasúszójú csontos halak porcos ganoid csoportján belül a tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszországban Nyugat-Szibériáig honos, de megtalálható az Urálban és a Volgában is. Az Al-Dunában is gyakori, hazánkba csak igen ritkán jut el. Legutóbb a Tiszában gyűjtötték. Védett!

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vágó toknak 3 alfaja ismert:

  • Acipenser gueldenstaedti colchicus - a Fekete- és Azovi-tengerben (és a beömlő folyókban a Dunától a Donig) fordul elő.
  • Acipenser gueldenstaedti gueldenstaedti - a Kaszpi-tenger északi felén él.
  • Acipenser gueldenstaedti persicus - a Kaszpi-tenger déli részén és annak vízgyűjtő területén él.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 130-250 centiméter, de elérheti a 400 centimétert és a 80 kilogrammot is. Alsó állású szája közepes méretű, lapát alakú és kerekded átmérőjű. Rojtok nélküli bajuszszálai visszahajtva nem érnek a száj pereméig. Alsó ajka középen többnyire osztott. 10-13 hátvértje éles, hátrafelé irányúló hegyekkel (az idősebb példányoknál eltompultak); a 21-50 kis oldalvért olyan távol helyezkedik el egymástól, hogy a köztes részeken láthatóvá válik az oldalvonal; 8-10 hasvértje van. Erőteljes, orsó alakú teste magasabb, mint a többi Acipenser fajé, orra széles és rövid. Hátúszója a farokrészen foglal helyet. Hátoldala kékesszürke, hamuszürke vagy olajszürke, oldalai világosabbak; hasoldala a fehérestől a piszkossárgáig változik. A csontos vértek elefántcsontszínűek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rákokkal, rovarlárvákkal és kis halakkal táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vágó tok vándorhal, ívni a folyókba úszik fel. Egy részük már a folyótorkolat homok- vagy kavicspadjain lerakja ikráit, mások messzire felhatolnak a folyókban. Február és május között rakja, 70-800 ezer ikráját. Ismeretesek állandó (nem vándorló) formák is (például a Volgából és a Dunából).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]