Vágó György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vágó György
Született1912. május 9.
Budapest VI. kerülete
Elhunyt1971. február 13. (58 évesen)
Budapest XII. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaGara Zsófia
(h. 1944–1971)
Foglalkozásavegyészmérnök
KitüntetéseiKossuth-díj (1963)
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[1]
SablonWikidataSegítség

Vágó György (Budapest, Terézváros, 1912. május 9.[2] – Budapest, 1971. február 13.)[3][4][5] kémikus, a kémiai tudományok kandidátusa.

Életútja[szerkesztés]

Vágó (Wachsmann) Zsigmond (1867–1929) magánhivatalnok és Grünwald Piroska (1882–1961) fia.[6] Apja a Nemzetközi Bőripari és Kereskedelmi Részvénytársaság helyettes vezérigazgatója volt. Tanulmányait a darmstadti és Stuttgarti Műszaki Főiskolán végezte, vegyészmérnöki oklevelet szerzett.

1937-től 1949-ig a budapesti Hungária Vegyiműveknél üzemvezető mérnök, és az analitikai laboratórium vezetője, 1949-től haláláig a Bőripari Kutató Intézet osztályvezetője volt. Tudományos munkássága a cserzőanyagok, zsírok, hidrofobizáló anyagok, polimer diszperziók előállítására és a bőrfehérjére gyakorolt hatásuk vizsgálatára terjedt ki. Számos szabadalommal rendelkezett, és gyakori előadó volt hazai és külföldi tudományos konferenciákon. 1952-től a kémiai tudományok kandidátusa volt.

Felesége Gara Zsófia volt, akit 1944-ben Budapesten, a Terézvárosban vett nőül. Fia Vágó Sándor.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Növényi cserzőanyagok helyettesítése műcserző-anyagokkal (1952)
  • Cserzőanyagok hazai termesztése, cserszömörce (1953)
  • Műcserző-anyagok felhasználása keménybőrök cserzésére (1954)
  • Felületaktív anyagok alkalmazása a bőriparban (1955)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Kossuth-díj (1963)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]