Uzoni református templom
Koordináták: é. sz. 45° 47′ 58″, k. h. 25° 50′ 51″
Az uzoni református templom a falu központjában látható. Egykor azon a helyen magas védőfallal körülvett középkori templom állott. A vár bejárata a templomtól külön épült torony alatt nyílott.
Története[szerkesztés]
A települést az 1332. évi pápai tizedjegyzékben Uzun néven említették. Az 1567-es regestrumban szereplő Wzom falu 68 kapuval volt bejegyezve, így Háromszék egyik népes településének számított.
1614-ben a Bethlen-féle lustrában, később az 1635. évi I. Rákóczi György rendeletére készített összeírás idején a lakosság többsége a szabad székelyekhez tartozott.
Első román kori templomának létére a pápai tizedjegyzék utal, amelynek helyére a 15. században gótikus stílusban felépítették a magas várfallal körülvett középkori templomot.
A templomvár ostromáról és pusztításáról, a korabeli dokumentumok is beszámoltak, többek között azt is feljegyezték, hogy 1612. karácsonya után Michael Weiss brassai királybíró csapataival az uzoni templomvárat megtámadta. Nagy Szabó Ferenc Memoriáléjában így írt az eseményről:
| „ | ... a brassaiak öreg ágyukkal kijövének és megronták Uzonnak kastélyát, és megvevék a füst alatt, mig a székelységnek és a fejedelemnek hire lön benne: és felprédálák és magokat levágák s békével bémenének Brassóba és ott kótyavetyét hányának. | ” |
Egyes följegyzések szerint 1704-ben nagy tűzvész pusztított végig a falun, amely a templomvárra is átterjedt, a „drága szépségű” templom is akkor pusztult el, a romladozó várfal még átvészelte a viharos eseményeket. Más dokumentumokban az olvasható, hogy a templom és a várfal az 1704-es labanc támadás alkalmával rongálódott meg.
1706-ban egy újabb ostrom következtében az épületegyüttes állapota tovább romlott. Tüdős S. Kinga Erdélyi védőrendszerek a XV-XVIII. században című könyvében leírja, hogy
| „ | ...a székelyföldön harcoló dévai kuruc kapitány Csiki András és katonái ellen Háromszékre kiküldött brassai rácok megijedvén az uzoni templomba menekültek, amelynek bár kőkerítése azelőtt régen hosszan egy darabig leomlott vala, azon a törésen beszaladának, és a templomból székeket hordván ki, a törést hamar becsinálák, (...) s ki kezdenek puskázni a kurucokra... | ” |
A támadások okozta károkat, rombolásokat csak egy évtized múlva javították ki. 1710-ben a Rákóczi-szabadságharc befejezése után, kezdtek hozzá a templom helyreállításához.
Az 1738-as földrengés a tornyot megrongálta, de kevéssel utána megjavították. 1802-ben egy újabb földrengés sújtotta a templomot és a tornyot, amelynek következtében az épület veszélyessé vált. 1806-ban a középkori eredetű tornyot, majd 1819-ben a templomot bontották le. Az új templom 1829-re készült el, a mai harangtornyot csak 1842-re sikerült felépíteni.
Az erődítményt az 1802-es földrengés után megközelítőleg 1-2 méterrel visszabontották. 1901-ben a megmaradt falakat is lebontották, így az utolsó középkori elemétől is megfosztották az épületegyüttest. A munkálatok során megtalálták a reformációt követően lebontott sekrestye alapfalait.
A templomvár történetével Kőváry László és Orbán Balázs foglalkozott, építéstörténetét Kónya Adám ismertette.
Leírása[szerkesztés]
A 19. század elején épült templom nagyrészt a korábbi, gótikus templom alaprajzát követi. A középkori átépítés idejére tehető az egykori kaputorony és a várfalak építése is.
A korabeli felvételek alapján a torony a templomtól külön, nyugatra épült, hangablakos felső részét hagymasisak fedte. A romladozó falak lőréses felső része hiányzott, süllyesztett szuroköntői azonban még megvoltak. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében található fényképet Gere István készítette kevéssel a várfalak lebontása előtt, 1898-ban.
Cserei Mihály krónikája szerint a templom udvara terjedelmes lehetett, mivel ott nemcsak a lakosság, de rajtuk kívül még másfélszáz ló és lovas is hosszabb ideig tartózkodhatott.
Az egykori, terméskőből felrakott magas, a templomfedél csúcsáig felérő védőfalról Orbán Balázs az alábbiakat jegyezte fel:
| „ | ...Az ostromot látott ódon falak köridomú 250 lépés kiterjedésben körítik a templomot, s még most is 5-6 öl magasságban állanak... | ” |
| – Orbán Balázs: A Székelyföld leírása[1] | ||
A műemléktemplom különálló tornya a régi kaputorony helyén épült. A mai templom nem nagyon őriz egyetlen középkori stílusjegyet sem, csupán a sokszögzáródású szentély keleti része utal az egykori szentély alaprajzára.
A templom értékes tárgyai közé tartozik az 1853-ban készült ónkanna, valamint a kelyhek. Berendezéséből kiemelkedő még a kilenc regiszteres orgona. Tornyában két harang "lakik".
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból (I-VI. kötet), Pest, 1868. Ráth Mór bizománya. Nyomatott Panda és Frohna Könyvnyomdájában. Elektronikus változat – Háromszék. XXXIII. Uzontól a kökösi hidig.
Források[szerkesztés]
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. 2. kötet (Békéscsaba, 1982)
- Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok (Budapest, 1995)
- Tüdős S. Kinga: Erdélyi védőrendszerek a XV-XVIII. században (Budapest, 1995)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Vofkori László: Székelyföld útikönyve. 2. kötet (Budapest, 1998)
.svg){kind=small}