Utolsó napjaim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Utolsó napjaim
Le Temps qui reste
Rendező François Ozon
Producer Oliver Delbosc
Marc Missonnier
Forgatókönyvíró François Ozon
Főszerepben Melvil Poupaud
Christian Sengewald
Valeria Bruni-Tedeschi
Jeanne Moreau
Zene Valentin Slivestrov
Operatőr Jeanne Lapoirie
Vágó Monica Coleman
Jelmeztervező Pascaline Chavanne
Gyártás
Gyártó Fidélité Productions
France 2 Cinéma
Banque Populaire Images 5
Canal+
Studio Canal
TPS Star
Ország  Franciaország
Nyelv francia
angol
német
Időtartam 85 perc
Költségvetés 5 millió EUR
Forgalmazás
Forgalmazó Strand Releasing (U.S.)
Bemutató Franciaország 2005. május 16. (Cannes)
magyar 2006. május 26.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

Az Utolsó napjaim (Le Temps qui reste) egy 2005-ben bemutatott francia film François Ozon rendezésében.

Tartalomjegyzék

Tartalom [szerkesztés]

Romain 31 éves sikeres homoszexuális fotóművész. Egy divatfotózás során elájul, az orvosi kivizsgálás során kiderül, hogy áttétes rákbeteg 3%-os túlélési eséllyel. Romain úgy dönt, hogy nem teszi ki magát a kemoterápiának. Szakít élettársával, Sashával. Nővérével évek óta rossz a kapcsolata. A családjának nem árulja el a betegségét, kivéve a vidéken élő szintén súlyos beteg nagymamájának, akinél egy hétvégét tölt. Utazása során Romain megismerkedik egy kávézóban a pincérnővel, aki megkéri, hogy ejtse teherbe, mivel a férje képtelen rá. A fiú elutasítja a kérést azzal az indokkal, hogy nem szereti a gyerekeket. Romain nővére kezdeményezi a kibékülést, amit ő el is fogad. Romain állapota romlani kezd. Felkeresi a pincérnőt, és közli vele, hogy meggondolta magát. Hármasban szeretkeznek és teherbeejti a nőt. Az utolsó napjain még végrendelkezik a születendő gyermeke javára. Teljesen legyengült állapotban kifekszik a tengerpartra a többi napozó közé. A Nap lemegy, egyedül marad a parton mozdulatlanul.

Szereplők [szerkesztés]

Díjak, jelölések [szerkesztés]

  • Valladolid-i Nemzetközi Filmfesztivál (2005)
    • díj: legjobb színész – Melvil Poupaud
    • díj: Ezüst Kalász – François Ozon
    • jelölés: Arany Kalász – François Ozon

Külső hivatkozások [szerkesztés]