Urbinói Vénusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Urbinói Vénusz
Tizian 102.jpg
Művész Tiziano (1538)
Típus olajfestmény
Magasság 119 cm
Szélesség 165 cm
Múzeum Uffizi Galéria
Település Firenze
Giorgione: Alvó Vénusz (1510 körül)
Manet másolata az Urbinói Vénuszról (1856)
Manet: Olympia (1863)
Előtérben balra az Urbinói Vénusz, jobbra fent a Medici-Venus Zoffany festményén, Uffizi Galéria Tribuna terme, 1772 körül

A firenzei Uffizi Galériában őrzött Urbinói Vénusz c. festményt 1538-ban festette Tiziano Vecellio az urbinói herceg számára Velencében.

Alvó Vénusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kép nem előzmény nélkül való, mivel Tiziano mestere, Giorgione festette meg az Alvó Vénuszt, amelyet korai halála miatt nem tudott befejezni. Velencében, Girolamo Marcello házában pihent az aktkép 1525-ig.

Szabadban, tájháttér előtt velencei fiatal mezítelen hölgy szunnyad egy drapérián egyik karjára dőlve. Alakja az antik márványszobrokról ismert kivételesen arányos formákra emlékeztet. A tájat Tiziano fejezte be, talán még a drapériát is ő festette az aktképhez. Ártatlanság és nyugalom sugárzik Giorgione Alvó Vénuszából.

Urbinói Vénusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiziano Urbinói Vénusza erőteljesebb érzékiséget, tisztaságot és várakozást sugároz. A kép dinamizmusát növeli az enteriőr; az ágy vörös bársonyával és fehér drapériájával éles kontrasztot alkot az akt meleg színe; a pompás szobában a háttérben két szolgáló készíti elő a fiatal hölgy ruháit, az ablakon át kéken, aranyosan ragyog az ég és a lagúna színei látszanak. Egymást követő időben (1530, 1538) került napvilágra Giorgione Alvó Vénusza és Tiziano Urbinói Vénusza. A műértő kortársak Tiziano Vénuszát találták kifejezőbbnek, de a műértői közvélemény azóta is váltakozva részesíti előnyben Tiziano vagy Giorgione Vénuszát. Sokan sejtetni vélik, hogy az antik kultúra hatásán túl Tiziano e képének dinamizmusa, elrendezése, koloritja a manierista stílus előfutára lenne, mások tagadják ezt, s teljességgel odakötik Tizianót az érett reneszánszhoz, a cinquecento festészetéhez.

Olympia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos későbbi nagy festőre gyakoroltak hatást Georgione és Tiziano aktfestményei, köztük volt Velázquez, Goya és Édouard Manet. Mind közül talán legnevezetesebb Manet Olympiája[1], Manet le is másolta pályakezdésekor Tiziano Urbinói Vénuszát, mire 1863-ban megalkotta saját először hírhedt, majd híres Olympiáját, amelynek stílusa már egyenesen az impresszionizmusba vezetett. E képen nem az érzékiség, hanem a pénzért kapható szépség és titok kap fő szerepet, ennek szimbóluma az akt bal kézfejének nyitott ujjai, amelyek a titkot igyekeznek elfedni, a háttérben levő fekete szolgáló és fekete macska is titkot sejtet, vadonatúj stílusban, az impresszionizmus stílusában.

Összefoglalás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az nem lehet kétséges, hogy mindhárom Vénuszra hatott Itália földjén addig legszebbnek számító Medici Vénusz szobor, látták ezt a kortársak és utódaik is. Előszeretettel állították ki egy teremben a XVIII. században a Medici-Vénuszt és Tiziano Urbinói Vénuszát.[2] A Medici Vénusz szobor európai egyeduralmát majd csak a Louvre-ban 1820-ban kiállított Milói Vénusz döntötte meg, de az már egy másik történet.

Az elemzett művek adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tiziano Vecellio: Urbinói Vénusz (1538) (olaj, vászon, 119 x 165 cm), Galleria degli Uffizi, Firenze
  2. Giorgione: Alvó Vénusz (1510 körül) (olaj, vászon, 108,5 x 175 cm), Zwinger, Drezda
  3. Édouard Manet másolata Tiziano Urbinói Vénuszáról (1856) (24 x 37 cm)
  4. Édouard Manet: Olympia (1863) (olaj, vászon, 130,5 x 190 cm), Musée d’Orsay, Párizs
  5. A Medici-Venus szobor (Eredetije Kr. e. 3. századból; 1,53 m magas) Galleria degli Uffizi, Firenze

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Olympiáról bővebben lásd az Édouard Manet szócikket.
  2. Előtérben balra az Urbinói Vénusz c. festmény, háttérben jobbra a Medici Vénusz szobor. Johann Zoffany festményét a két műalkotás együttes kiállításáról az Uffizi Tribuna termében lásd még a Medici-Venus c. szócikkben.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az érett reneszánsz. (Historia del Arte, tomo 6.) Budapest : Corvina, 1986. Giorgione: Alvó Vénusz lásd 114. o.; Tiziano: Urbinói Vénusz lásd 142-143. o. ISBN 963-13-2250-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]