Urbain Le Verrier
Urbain Jean Joseph Le Verrier (Franciaország, Saint-Lô, 1811. március 11. – Párizs, 1877. szeptember 23.) francia matematikus, aki az égi mechanikára specializálódott. Élete nagy részében a Párizsi Obszervatóriumban dolgozott.
Tartalomjegyzék |
Életútja [szerkesztés]
A caeni politechnikumon, majd 1829-től a College Louis le Grand-on Párizsban, végül a párizsi műegyetemen tanult. Miután két évig a dohányjövedéknél mérnök volt, a College Stanislas-on tanár lett. 1846-ban a Faculté des sciences-on az ég mechanikájának tanszékére nevezték ki. Első tudományos kutatásai a kémia körébe tartoztak, de már nemsokára Arago osztönzésére a számoló csillagászattal kezdett foglalkozni és az 1845-ös Merkúr-átvonulást, a Faye-féle üstökös pályáját számította, majd az Uránusz mozgását kezdte tanulmányozni, mely vizsgálatai már 1846-ban arra az eredményre vezették, hogy az Uránusznak mozgásában feltűnő rendellenességeket egy, az Uránuszon túl lévő bolygó okozza. Ennek a bolygónak nagyságát, pályaelemeit és ezek alapján az égen való helyét is kiszámította, minek alapján aztán Galle Berlinben a jelzett helyhez igen közel meg is találta ezen új bolygót (melyet kezdetben Le Verriernek is, később aztán Neptunusznak neveztek el). Le Verrier már 1846-ban a párizsi akadémia, 1849-ben a törvényhozó testületnek tagja, mint szülőhelye kerületének - La Manche départementnak - választott képviselője volt. 1852-ben szenátor és 1854-ben, Arago halála után a párizsi csillagvizsgáló igazgatója lett. A közoktatásügyet irányító Conseil supérieur de l'instruction publique-nek is tagja és a Bureau des longitudes astronome adjoint-ja volt; ő alapította 1864-ben Association scientifique de la France címen a francia természettudományi társulatot is. Nagy becsvágya, heves természete meglehetősen elszigetelték; a csillagvizsgáló vezetése ellen is megokolt panaszok támadtak, melyek folytán Le Verrier annyira elragadtatta magát, hogy 1870-ben a csillagvizsgáló igazgatásától elmozdították, de Delaunay halála után 1873-ban visszahelyezték. Számos munkája, mely Le Verriernek az elméleti és számító csillagászatban elsőrendű helyet biztosít, főképp a bolygók pályameghatározására és háborgatásaira vonatkozik. Az ezeken alapuló táblák az Annales de l'Observatoire-ban jelentek meg.[1]
A Neptunusz felfedezése [szerkesztés]
A Neptunusz felfedezése tette ismerté amit, matematikai és csillagászati számításokkal és megfigyelésekkel tett. François Arago buzdításásra kezdte el vizsgálni az Uránusz pályája és a kepleri valamint a newtoni törvények közti ellentmondást. Vele egy időben de egymásról nem tudva a brit John Couch Adams is ezen a problémán dolgozott. Le Verrier az általa meghatározott koordinátákat elküldte Johann Gottfried Galle-nek Berlinbe, aki még aznap megtalálta a bolygót (1846 szeptembere), a megjósolt szerinti helyen, a Vízöntő csillagképben.[2]
Kitüntetései [szerkesztés]
Elnyerte a Királyi Csillagászati Társaság Aranyérmét 1868-ban és 1876-ban. A Holdon, a Marson kráter, a Neptunusz gyűrűje valamint a 1997 Leverrier nevű aszteroida viseli nevét. Neve egyike az Eiffel-toronyba gravírozott 72 névnek.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ V. ö. Vasárnapi Ujság (1877, 658).
- ↑ Miért is láthatta Galilei a Neptunuszt? Illés Erzsébet cikke a csillagaszattortenet.csillagaszat.hu oldalon.
Forrás [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Leverrier, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
